A venezuelai válság életre hívta a Karib-tenger kalózait

Ahogy Venezuela gazdasága összeomlik, úgy terjed egyre jobban a törvényellenesség a közeli Trinidad szigetén, ahol a halászok már szinte rettegnek a venezuelai kalózoktól, akik a rablás mellett drogokkal és fegyverekkel kereskednek a saját túlélésükért.

Trinidad teljesen megfelel a trópusi paradicsomokról alkotott elképzeléseknek. Aranyszínű strandok és kókuszligetek? Naná. Álmos falvak és pálmafák alatt bóbiskoló halászok? Teljes mértékben. Nyugodt, fesztelen hangulat? Nos, ami azt illeti, nem igazán.

Elég, ha közelebbről megvizsgálunk néhány olyan falut, mint mondjuk Fullarton, és máris láthatjuk, hogy valami nem stimmel. Egyrészt: miért van olyan sok halásznak 200 lóerős motorral felszerelt hajója, mikor a 75 lóerő több mint elég lenne? Másrészt: amikor éjjel kimennek a tengerre, miért nem gyújt egyikük sem lámpát?

A válasz, mint ahogy azt egyikük, Gerry Padarath tengerparti függőágyából magyarázta, a kalózok. „Most már mindnyájan félünk tőlük. Körülbelül 50 halász volt a faluban, akik már beléjük futottak, és akiket vagy kiraboltak, vagy elraboltak. Az egyetlen esélyünk a sötétben halászni, így nem látnak minket, illetve ha nagyobb motorokat vásárolunk, amelyekkel lehagyhatjuk őket” – fejtette ki.

Várjunk csak… Kalózok? A Karib-térségben? Ez nem 300 évvel ezelőtt volt, amikor az olyan férfiak tartották rettegésben a vizeket, mint Feketeszakáll és Calico Jack? Manapság már csak rumos üvegeken látni kalózokat, nem? Nos, Gerry Padarath másképp tudja. Magyarázata közben a tenger felé mutat, ahol a sárbarna vízen túl egy másik partvonal látható. „Az ott már Venezuela” – mondja – „amelynek legközelebbi pontja mindössze 20 km távolságra fekszik Trinidadtól”.

A boldogabb időkben a kompok venezuelai turisták tömegeit hozták mulatni Trinidadra. Mára azonban, ahogy Venezuela egyre rohamosabb tempóban menetel a teljes gazdasági összeomlás felé, az elszegényedett part menti kikötői „modern kori Hispaniolákká” váltak – azaz valódi kalózmennyországgá.

A kalózok nagy része maga is ex-halász, aki egykor jó pénzt keresett azzal, hogy a Karib-tenger meleg vizeiben tonhalat, polipot és garnélarákot fogott. Venezuela egykori elnöke, Hugo Chávez uralma alatt azonban az ágazat jó szándékú, de katasztrofális kimenetelű államosítási programon ment keresztül, ami arra késztette a vállalatokat, hogy külföldre költözzenek.

A halászok közül ezért ma sokaknak nincs munkája – ehhez hozzájön a brutális szinteket öltő hiperinfláció és tessék, máris nem tudják etetni a családjukat. Ezzel szemben könnyen hozzáférhetnek a hajókhoz és a fegyverekhez, amelyekhez manapság igen egyszerű hozzájutni Venezuela egyre kevésbé törvénytisztelő utcáin.

A kialakult helyzet sajnálatos módon emlékeztet a Szomáliában egy évtizeddel ezelőtt tapasztalt kalózkodási válságra, amikor is a munkanélküli halászok fegyverekkel fosztották ki az elhaladó hajókat. Azonban míg a szomáliai kalózok gazdag rakományhajókat céloztak meg, venezuelai társaik hajlamosak a trinidadi halászokkal megtenni ugyanezt, akik viszont nem sokkal gazdagabbak, mint ők maguk.

Az egyik áldozat az Icacos faluban élő Candy Edwards volt, aki épp két barátjával halászott, mikor néhány fegyveres férfi elkapta őket. „A fedélzetre ugrottak, és megkötöztek bennünket. Elvittek Venezuelába és egy erdőben, egy ketrecben tartottak fogva. 35 000 dolláros váltságdíjat követeltek tőlünk, amit az icacosi közösség végül összekapart, így hét nap után szabadon engedtek minket. Ezek után azonban annyira féltem, hogy egy évig nem mertem visszamenni a tengerbe” – magyarázta a fiatalember. Manapság számos ilyen és ehhez hasonló történettel találkozhatunk Trinidad délnyugati partja mentén.

Azonban nem csak az emberrablások és a fosztogatások aggasztják az itt élőket. A kalózok egyben csempészek is, akik nagy mennyiségű kokaint és fegyvereket hoznak Trinidadba, ami viszont csak tovább szítja a szigeten dúló, egyre többször halálos kimenetelű bandaháborúkat. A kábítószerért és a fegyverekért cserébe a kalózok olyan alapvető élelmiszereket és alapellátáshoz szükséges árukat kapnak – például pelenkát, rizst, olajat –, amelyek mindegyike hiánycikknek számít a válságba jutott Venezuelában.

Igaz, a bandaháborúk ügye már csaknem két évtizede probléma a szigeten, és hacsak nem tévedünk be a főváros, Port of Spain nyomornegyedeibe, akkor valószínűleg egyáltalán nem is tűnik fel, de minél inkább elárasztja Trinidadot a Venezuelából terjedő törvénytelenség, a helyzet annál rosszabb lesz.

  • Közben a venezuelai helyzet egyre rosszabb:

Forrás: BBC

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »