Nem hagyták magukat a lengyelek az EP előtt

A lengyel miniszterelnök kedden az Európai Parlament plenáris ülésén hangsúlyozta, hogy országa nem érdemelte ki az Európai Bizottság figyelmét és vizsgálódását, többször is megismételve, hogy Varsó szilárd véleménye szerint nem vétett a jogállamiság elvei ellen. Beata Szydlo azt az álláspontot is következetesen képviselte a több mint három órás vita során, hogy a rajta és kormányán számon kért problémák kizárólag Lengyelországra tartoznak, és a lengyel parlament az egyedüli megfelelő hely ezeknek a kérdéseknek a megvitatására.

A jobboldali Jog- és Igazságosság (PiS) párt soraiból kikerült kormányfő ugyanakkor mindvégig igyekezett higgadtnak maradni a vita során, és nem győzte hangsúlyozni, hogy készen áll a párbeszédre az európai intézményekkel.

„Igazságtalanságot érzek, de eljöttem, úgy éreztem, hogy itt a helyem” – mondta.

Szydlo mindazonáltal Guy Verhofstadtnak, az európai liberálisok vezérének többszöri unszolása ellenére sem volt hajlandó ígéretet tenni arra, hogy kormánya követni fogja, és végre fogja-e hajtani a Velencei Bizottság lengyel alkotmánybírósági törvény módosításáról várhatóan márciusra elkészülő véleményét, akkor is, ha az negatív. „A vélemény még nem készült el. Ha majd kézhez kapjuk, alaposan ki fogjuk elemezni” – mondta.

Az Európai Bizottság múlt szerdán döntött a jogállamisági keret aktiválásáról a lengyel alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása miatt, ami a testület aggodalmai szerint felvetheti a jogállamiság elveinek rendszerszintű sérülését, miután az állami szervek az alkotmánybíróság két döntését is figyelmen kívül hagyta és nem hajlandó végrehajtani. A Bizottság ezzel párhuzamosan folytatja a varsói kormánnyal a konzultációkat (alapvetően levelezés szintjén) a médiatörvény módosításáról, amely Brüsszel előzetes értékelésének értelmében teljesen a kormány, pontosabban a pénzügyminiszter alá rendeli a közmédia vezetőinek kinevezési jogát.

Beata Szydlo – aki a hosszúra nyílt plenáris vita során négyszer kapott szót – bevezetőjében nagy gondot fordított arra, hogy megvilágítsa a vitatott döntések hátterét és tartalmát. Emlékeztetett rá, hogy az előző kormánnyal szemben, amely az alkotmánybíróság tagjainak többségét maga nevezte ki, a jelenlegi kabinet a 15 tagnak csak kevesebb, mint a felét nevezi ki. „Mi soha nem törekedtünk a többség elérésére, hanem csak a megbomlott egyensúly helyreállítására” – mutatott rá, arra is felhívva a figyelmet, hogy a 15 alkotmánybíró közül nyolcat az ellenzék jelölhet.

„Az új szabályok alapján az Önök pártja által állított három alkotmánybíró blokkolhatja a testület döntéseit. Az önök törvénymódosítása kiiktatja és megbénítja az alkotmánybíróság működését” – replikázott a belga Guy Verhofstadt. „Az alkotmánybírságról szóló vita politikai, nem pedig jogi természetű. Ez belső lengyel ügy” – fogalmazott a miniszterelnök.

A lengyel kormányfő – mintegy a korábbi magyar receptet követve – az alkotmánybíróság és a médiatörvény kapcsán is hangsúlyozta, hogy hasonlók más uniós tagállamok törvényeiben és gyakorlatában is előfordulnak. Guy Verhofstadt, aki a bírálók közül talán a legkonkrétabb érveket hozta fel, erre úgy reagált, hogy miközben igaz az állítás, viszont egyetlen más tagállamban sem fordul elő valamennyi lengyeleknél bírált elem egy időben.

Szydlo a médiatörvény módosítását azzal az érvvel vette védelmébe, hogy kormánya csak egy régóta létezett problémát kívánt orvosolni, amikor szétválasztotta a médiaszabályozó hatóságot és a közmédiumok vezetőségét, mivel az európai gyakorlattal ellentétben az előbbi ellenőrizte az utóbbit is.

Günther Oettinger, a médiaügyekért is felelős biztos ugyanakkor pontról-pontra elsorolta, miért adhat okot aggodalomra a törvénymódosítás, ami a kormány, lényegében a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja a közmédia vezetőinek kinevezését és menesztését is.

A lengyel kormányfő a vita vége felé közeledve, offenzívebb hangra váltva kifogásolta, hogy a képviselők nem tettek fel kérdéseket az általuk bírált intézkedések részleteiről, amiből ő arra következtet, hogy talán nincs is olyan nagy probléma.

Több felszólaló is, így a néppárti Gonzalez Pons fontosnak nevezte, hogy ne törjenek előre pálcát Varsó felett, és adjanak időt a Bizottságnak az eljárás lefolytatására. Miközben a német képviselők (főleg a néppártiak) a vita személyeskedésbe torkollásától tartva szolídan háttérbe vonultak, addig az EP lengyel tagjai – és elsősorban közülük is a kormánnyal szimpatizálók – nagy aktivitással utasították el azt, hogy „az EU beavatkozik a lengyel belügyekbe”. De, Syed Kamall, a Jog és Igazságosság Pártját is magába foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) brit konzervatív frakcióvezetője is kritizálta a lengyel kormány tetemre hívását, aminek szerinte egyértelműen köze van a varsói kabinet eurószkeptikusa hozzáállásához. „Ne lepődjenek meg, ha a lengyel választók eurószkeptikusokra fognak szavazni, mint Magyarországon, Franciaországban és máshol” – szögezte le a brit honatya.

A kettős mérce vádja is előkerült: a PiS EP-képviselője, Legutko szerint Európa az előző kormánnyal szemben messze elnézőbbnek bizonyult.

Beata Szydlo többször is kiemelt hangsúllyal szólt arról, hogy a lengyel nép számára mennyire fontos a szuverenitás, és a történelem azt tanította az országnak, hogy soha sem sült ki jó dolog belőle, ha mások akarták megmondani, mit tegyen.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke ennél a pontnál meglehetősen határozottan tette helyre (illetve próbálta helyre tenni a miniszterelnököt). Akit emlékeztetett arra, hogy Lengyelország ezeréves történelme során még soha sem volt annyira független és szuverén, mint amikor saját elhatározásából az EU tagja lett. Arra is felhívta a figyelmét, hogy minden tagállam elfogadta és ratifikálta az uniós alapszerződést, amivel azt a kötelezettséget is magára vette, hogy az Európai Bizottság indokolt esetben nyomon követheti a jogállamiság érvényesülését, az EP vitát tarthat Lengyelországról is, és szavai szerint még más tagállamok, uniós partnerek is megkérdőjelezhetik egyes lépéseit. „Nem lehet elbújni a nemzeti szuverenitás mögé” – hangsúlyozta.

Az alkotmánybírósági ügyről szólva Timmermans megjegyezte, hogy a kormány és az új parlament minden alkotmánybírósági kinevezést visszavont, köztük olyanokat is, amiket a testület jóváhagyott. Azt is felrótta a lengyel kormánynak, hogy miért nem várta meg a törvénymódosítás végrehajtásával a Velencei Bizottság véleményét. Szydlo erre röviden azt válaszolta, hogy azt az EP és a Bizottság sem várta meg, mielőtt megnyitotta volna a lengyel dossziét.

„A hatalmi ágak egymástól való elválasztása valamennyiünk számára fontos kérdés” – zárta szavait a Bizottság első alelnöke, aki hozzátette, hogy konstruktív párbeszédre számít a lengyel kormánnyal.