Kína az Új Selyemúttal törne az élre

Az elmúlt bő három évtized reformfolyamatainak köszönhetően Kína egy mezőgazdaság-központú országból a világ egyik legfontosabb termelő erejévé nőtte ki magát. Az a gazdasági modell, amely a hazai beruházás és termelés ösztönzése mellett a fejlett piacokra történő export erősítését célozza meg, tette lehetővé, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságává váljon az Egyesült Államok után.

Az elmúlt időszak romló gazdasági kilátásai ugyanakkor arra ösztönözhetik a kínai vezetést, hogy új lehetőségeket keressen a gazdasági növekedés fenntartása érdekében, miközben megerősíti az ország szerepét a globális erőtérben. A 2013 őszén az „Út és övezet” program keretében meghirdetett Selyemút gazdasági övezet Délkelet- és Közép-Ázsia, Afrika valamint Európa több mint 60 országát köti össze; nagyjából 4,4 milliárd embert, a világ össznépességének 63 százalékát érinti. Az érintett országok összesített GDP-je meghaladja a 2 billió dollárt, amely a világ gazdaságának közel 30 százalékátát teszi ki.

Az Új Selyemúthoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések megvalósítására a kínai kormány 40 milliárd dollárt különített el a Selyemút alapban. Egyes elemzők szerint az Új Selyemút kezdeményezés lehet Kína „Marshall-terve”, amely elősegítheti a térség gazdasági integrációját és új üzleti lehetőségeket nyithat a kínai vállalatok számára. Ráadásul biztos alapokat teremt Kína globális ambíciói számára is, hiszen az Új Selyemút és annak intézményi háttere lehet hivatott felvenni a versenyt az Egyesült Államok regionális törekvéseit megtestesítő Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodással (TTIP). Az eddig megkezdett beruházások kapcsán jól látható, hogy Kína nem a partner országok jótékony segélyezésére készül, hanem piaci alapú, biztos megtérüléssel kecsegtető beruházások finanszírozását tervezi.

Ugyanakkor, ahogy a történelmi Selyemút sem csak termékek szállítását tette lehetővé közel 2000 éven keresztül, úgy az Új Selyemút sem csak a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésében, hanem a kontinensek közötti kulturális és technológiai összeköttetés megerősítésében is kiemelt szerepet játszhat.

Kína a kezdetektől fogva világossá tette, hogy a stratégia sikeressége szempontjából kulcsszerepet játszanak a kelet-közép európai államok. Ezt támasztja alá az is, hogy nem sokkal azt követően, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök Kazahsztánban (2013. szeptember) majd Indonéziában (2013. október) tartott beszédében meghirdette az „Út és övezet” stratégiát, Li Ko-csiang miniszterelnök Romániában már a folyosó európai vonatkozásairól beszélt (2013. november). Az Új Selyemút stratégia szempontjából a térség államait tömörítő „16+1” platform az elmúlt időszakban a kínai külpolitika egyik kiemelt együttműködési mechanizmusává vált.

Annak érdekében, hogy a kínai export versenyképes maradhasson az európai piacokon a növekvő termelési költségek ellenére is, elsősorban a szállítási idő csökkentésére van szükség. A korábbi beruházásoknak köszönhetően a kínai termékeket már nem szükséges a nagy észak-európai városokig (Hamburg, Amszterdam, Rotterdam) elszállítani, hiszen a hajók a szuezi csatornán való átkelést követően egyenesen a részben kínai tulajdonban álló pireuszi kikötőbe érkezhetnek. Így a korábbi átlagosan 30 napos szállítási idő 20 napra csökkent Kína és Európa között. A balkánon keresztül futó vasúti fejlesztések következtében további megtakarítások érhetőek el a szállítási időben, amelyek végeredményben a kínai termékek versenyképességét erősítik.

Ráadásul az Új Selyemút mentén megvalósuló infrastrukturális fejlesztések, mint például a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) stratégiailag fontos végpontján kialakított gwadari kikötő és a hozzá kapcsolódó út és vasútépítések több olyan kihívásra is választ adhatnak, amelyekkel a kínai vállalatok az elmúlt időszakban szembesültek.

Az alacsony hozamkörnyezet olyan befektetések felé tereli a kínai vállalatokat, amelyek magasabb megtérüléssel kecsegtetnek. Egyes pénzügyi elemzők szerint az Új Selyemúthoz kapcsolódó beruházások megtérülési rátája akár a 10-15 százalékot is elérheti, szemben a jelenleg tapasztalható egy számjegyű belföldi megtérülési mutatókkal.

Emellett a külföldön megvalósuló infrastrukturális beruházások felfutása Kína egy másik égető problémájára is megoldást kínálhat. Mivel a kínai gazdaságban a beruházás vezérelt növekedést fokozatosan felváltja a fogyasztás orientált modell, így a globális kereslet ingadozásával párosulva a kínai ipar állandósult, kihasználatlan többletkapacitásokkal rendelkezik. Ezen többletkapacitások felszívásához biztosítanak megfelelő lehetőséget azok a fejlesztések, amelyek a kínai vállalatok aktív szerepvállalásával, kínai technológia felhasználásával valósulhatnak meg az Új Selyemút mentén.

Az infrastrukturális fejlesztések szorosan illeszkednek abba a stratégiába, melynek célja hogy a következő években Kína megduplázza a közép-kelet-európai országokkal folytatott kereskedelem volumenét. Ez a törekvés erősíti a magyar kormány ázsiai piacokra vonatkozó gazdaságpolitikáját is, melynek eredményeként tavaly rekordot döntött a Kínába irányuló magyar export, amely 7 százalékos növekedéssel meghaladta az 1,6 milliárd eurós értéket. Ráadásul a Magyarországon jelen lévő kínai beruházások összértéke elérte a 3,5 milliárd dollárt, s közben jelentős esély mutatkozik arra, hogy Budapest váljon a térségbe irányuló kínai gazdasági törekvések pénzügyi központjává.

A két ország közötti szoros kapcsolatot jól mutatja az is, hogy június 6-án Vang Ji kínai és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Budapesten egyetértési nyilatkozatot írt alá arról, hogy kormányaik mindent megtesznek a Selyemút gazdasági övezet létrehozásáért. Ezzel Magyarország lett az európai országok közül az első, amely ilyen formán is elköteleződött az „Út és övezet” stratégia megvalósítása mellett.

E stratégia szempontjából kiemelt fontosságú a Belgrád és Budapest között tervezett gyorsvasút megvalósulása, amely a kereskedelmi infrastruktúra fejlesztése mellett egyfajta referenciaként szolgálhat a térségben megvalósuló további kínai beruházások esetén. Az elmúlt időszakban felgyorsuló kormányközi tárgyalások eredményeként hamarosan minden akadály elhárulhat az elől, hogy az idén novemberben a Pekingben megrendezendő Kína-Közép-Kelet-Európa csúcson az összes szükséges szerződés aláírása megtörténhessen. Így tarthatóak lehetnek az eredeti tervek, miszerint 2017 végéig megvalósulhat a közel 350 kilométer hosszú, több mint 2,5 milliárd euró összértékű beruházás.

Gonda Bence – a szerző politológus-közgazdász