Sikeres lehet Obama megváltozott Szíria-politikája?

Úgy tűnik, Washington Oroszország szíriai tevékenységének, illetve a kudarcot vallott kiképzési program hatására változtat eddigi Szíria-politikáján, amelynek középpontjában a „mérsékelt” lázadó csoportok támogatása állt. E stratégiát az utóbbi időben nem csak, hogy számos kritika érte, de a gyakorlatban nem is bizonyult hatékonynak. 

Az Iszlám Állam szíriai megjelenése óta az amerikai elképzelések lényege abban állt, hogy az általa vezetett nemzetközi koalíció légicsapásaival támogatott „mérsékelt” ellenzéki erők a szárazföldön veszik fel a harcot az Iszlám Állam ellen. E csoportok megerősítésének céljából Washington egy 500 millió dolláros kiképzési programba kezdett, amely azonban teljes kudarcot vallott. 

Egyfelől közel sem sikerült annyi harcost kiképezni, amelyet a kezdetben célul kitűzött az amerikai vezetés (kb. ötezer főt egy év alatt, tizenötezret három év alatt), másfelől pedig az a rendkívül alacsony létszámú kiképzett egység is elbukott, miután az al-Kaidához köthető Nuszra Front legtöbbjüket megölte vagy fogságba ejtette, míg egy másik részük önként csatlakozott hozzájuk, átnyújtva a nyugati fegyvereket és egyéb harci eszközöket. Tágabb kontextusban értelmezve e stratégiának egy továbbá fontos hátulütője az a tény, hogy az Aszad ellen lázadó csoportok sokkal inkább a rezsim elleni harcra összpontosítják erőforássaikat. 

Módosított stratégia: a már harcoló csoportok feltérképezése

Az Obama-adminisztráció így múlt hét pénteken hivatalosan is felhagyott a Train and Equip névre keresztelt programmal, elismerve annak kudarcát és bejelentette, hogy támogatásokat inkább közvetlenül, a harctéren már régóta jelenlevő csoportoknak fog nyújtani.

Az új, „átalakított” program lényegi különbsége az előzőhöz képest abban áll, hogy Washington előbb monitorozza azokat a potenciális szíriai csoportokat, amelyeknek támogatást kíván nyújtani és csak ezt követően – amennyiben „megfelelnek”, például nincs kapcsolatuk radikális szervezetekkel – kezdődhet meg a különböző támogatások folyósítása. Az amerikai vezetés „igyekszik azonosítani azon hatékony és belföldi csoportok vezetőit”, amelyek az Iszlám Állam elleni harcra esküdtek fel, foglalták össze az új program lényegét amerikai tésztségviselők. A New York Times-nak névtelenül nyilatkozó források továbbá elmondták, a felszerelések rendelkezésre bocsátása kezdetben korlátozott lesz, ugyanakkor a harctéren elért eredmények függvényében folyamatosan növekedhetnek a „mérsékelt” erőknek nyújtott támogatások. 

Azonban több washingtoni forrás is hangsúlyozza, amennyiben az adott szervezet sorra kudarcot vall, illetve a fegyverek és egyéb harci felszerelések a szélsőséges csoportok kezében landolnak (amely gyakorta előfordult a múltban), abban az esetben jelentősen megvágják a támogatásokat. 

„Az a jobb, ha ezeket a férfiakat kivonjuk a csatatérről, míg kiképezzük őket vagy sokkal kifizetődőbb, ha a frontvonalban maradva harcolnak és támogatást, illetve felszerelést nyújtunk nekik?”, teszi fel a kérdést Obama egyik, az Iszlám Állam elleni harccal kapcsolatos tanácsadója, Brett McGurk. Az Obama-adminisztráció egyértelműen utóbbi mellett kötelezi el magát.

A Fehér Ház és a Védelmi Minisztérium több tisztségviselője azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a lázadó csoportoknak juttatott felszerelések és harci eszközök nem fognak kiterjedni tankelhárító rakétákra, illetve magas színvonalú fegyverekre, amelyek esetleges ellenséges kezekbe kerülése komoly károkat okozhat. 

Oroszország ezt is megnehezíti

A szíriai „mérsékelt” lázadó csoportokat illető módosított programmal az amerikai vezetés egyfelől kijavítja a nyilvánvalóan kudarcot valló Train and Equip Program hibáit, másfelől pedig alkalmazkodni próbál a szíriai polgárháború megváltozott dinamikájához, amelyet Oroszország Bassár el-Aszad melletti aktív fellépése idézett elő.

A megváltozott amerikai stratégia tehát alapvetően azon ellenzéki szervezeteket részesíti előnyben, amelyek az Iszlám Állam ellen harcolnak elsősorban, és nem az Aszad-rezsimmel. Mindeközben a retorika szintjén Moszkva számára is a dzsihadista terrorszervezet felszámolása a prioritás, a gyakorlatban azonban Oroszország az Iszlám Állam helyett/mellett sokkal inkább az Aszad ellen lázadó, Washington által támogatott erőket támadja, miközben a kormányerők nyomulnak előre a lázadók és nem az Iszlám Állam uralta területeken.  

E folyamat pedig ismételten azt eredményezi, hogy az egyre nehezedő nyomás miatt az Egyesült Államok által előnyben részesített szervezetek Aszadra összpontosítják erőforrásaikat, azaz az amerikai fegyverek és egyéb felszerelések így vagy úgy, de közvetett módon Oroszország ellen lesznek felhasználva, valamint aligha lesz előrelépés az Iszlám Állam elleni harcban. Hosszútávon ez Washington számára adott esetben a legrosszabb forgatókönyvhet jelentheti: Aszad, illetve az Iszlám Állam megerősödését.

Az amerikai stratégia legfőbb problémája éppen az volt korábban is, hogy az általa támogatott erők nem az általa kívánt ellenségre összpontosítottak. Most, amikor Oroszország éppen „feléleszti” a meggyengült Aszadot és hadseregét, ez a probléma még hangsúlyosabban jelenik meg. Lehet, hogy Washingtonnak az „átalakított” program révén kevesebb kritikával kell szembenéznie, illetve némiképp talán mérsékelheti az Aszadnak nyújtott orosz támogatások jelentőségét, de az alapvető prioritást, az Iszlám Állam felszámolását kevésbé fogja elősegíteni. 

Ehhez az kellene, hogy Oroszország valóban az Iszlám Állam állásait támadja, amely kiegészülve az Egyesült Államok vezette koalíció légitámadásaival, illetve az USA által támogatott, az orosz bombázásoknak nem kitett erők szárazföldi tevékenységével kétségtelenül hatékonynak bizonyulna. 

Sajnos azonban a realista hatalmi logika ezt a politikát nem jutalmazná.