Növekvő nyomás a horvát cégeken

Nem elég, hogy Horvátország az utóbbi években erőteljes csődközeli állapotba került és a Standard & Poor’s szerint Görögország után a második legkockázatosabb ország az Európai Unióban, egy közelmúltban készült tanulmány rohamosan növekvő versenyképességi nehézségek figyelembevételére hívja fel a horvát vállalkozások figyelmét. Sokatmondó adat, hogy a hazai menedzserek 86 százaléka tart az egyre elviselhetetlenebb piaci nyomástól.

Az A.T. Kearney, nemzetközi menedzsment tanácsadó cég 70 vállalati vezető részvételével tette közzé Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia valamint Bosznia és Hercegovina országaira kiterjedő tanulmányát, melyben a vállalati rugalmasság három fő tényezőjére hívta fel a figyelmet: erő, gyorsaság és naprakészség. Erre a három tényezőre kell tehát odafigyelni egy délkelet-európai cégnek ha célja nem csupán az átmeneti profitszerzés, hanem a hosszú távú életben maradás.

Horvátországban jelentős problémát okoz, hogy a tőkebefektetések hiányaként nem jött létre modern nagyipar, a már meglévő vállalatok pedig mindamellett, hogy fizetésképtelenséggel küszködnek, nem tudnak a hazai igények kielégítésének eleget tenni. Bár az infrastruktúra és az ahhoz szorosan kapcsolódó idegenforgalom helyzete európai viszonylatban kiemelkedő, az ország képtelen olyan versenyelőnyt kialakítani, amivel versenyképességének megőrzését tartani tudná.

A tanulmány szerint nem szabad megfeledkezni a technológiáról, a folyamatok megfelelő ütemezéséről, a vezetés és szervezés fontosságáról, a források kialakításáról, valamint a képességek és kultúra meghatározásának szerepéről sem. Probléma, hogy a legtöbb vállalkozás az első három tényezőre összpontosít, gyakran teljesen figyelmen kívül hagyva olyan fontos elemeket, mint a források kiépítése vagy a képességek definiálása.

A munkaerőpiaci hatékonyság mindemellett a versenyképesség ellenében ható tényező, ahol a nehézségeket a munkavállalók és a munkaadók közötti párbeszéd hiánya, a rugalmatlan foglalkoztatási irányelvek, a magas bérköltségek és az alacsony hatékonyságú munkavégzés jelenti. A versenyképesség fokozása céljából tehát kardinális a horvát munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, valamint az egyre inkább teret nyerő agyelszívás csökkentése.

A piac méretét figyelembe véve Horvátország közepes méretű állam, ahol a külső piac növeléséhez mindenképpen szükséges lenne a gazdasági diplomáciában rejlő lehetőségek magasabb szintű kihasználása és a kereskedelem sikeres integrálása az EU belső piacához.