Olasz elnökválasztás: ezúttal sikerül?

Giorgio Napolitano volt köztársasági elnök január közepei távozását követően megkezdődött az egyeztetés a pártok között a jelöltekkel kapcsolatban. A cél, hogy konszenzusra jussanak és elkerüljenek a két évvel ezelőtti államfő-választáshoz hasonló kudarcot.

Napolitano leköszönése után Matteo Renzi kormányfő működésbe lépett, és megkezdte az államfői posztra esélyesnek tartott jelöltekkel kapcsolatos egyeztetéseket a különböző politikai erőkkel. A tét az ország stabilitása és a reformok keresztülvitele, ezért különösen fontos, hogy sikerüljön a legszélesebb támogatást bíró és a legalkalmasabb embert megválasztani a posztra.

Az államfő-választás menete

Olaszországban az államfői posztra a minimum korhatár 50 év, és 7 évre választják. A köztársasági elnököt titkos szavazással a parlament két háza közösen választja meg, a szavazáson részt vesz régiónként jellemzően 3 elektor, valamint az élethossziglani szenátorok is (vagyis 630 képviselő, 315 szenátor, 6 élethossziglani megválasztott szenátor és 58 regionális delegált). Az 58 regionális delegáltat már megválasztották, közöttük mindössze 6 nő van. A szavazás első két körében kétharmados többség szükséges, ha ez nem sikerül, a harmadik szavazáson elég már az abszolút többség is. A sikeres elnökválasztást követően, az új elnök rögtön leteszi az esküt, közben megszólalnak a képviselőház palotájának harangjai és a római Gianicolo dombon 21 ágyúlövés dördül el. Az első szavazásra ma, január 29-én kerül sor.

Egyeztetések és különböző elvárások

Renzi kedden sorra találkozott a parlamenti pártok képviselőivel, majd a sorozat végén a Forza Italia színeiben Berlusconival, hogy megegyezzenek egy névben, és ne ismétlődjön meg az alig két évvel ezelőtti államfő-választás kudarca. Ellentétek most is vannak még a kormánypárton belül is: mialatt Renzi tanácskozott a pártok képviselőivel, erődemonstrációként a Demokrata Pártból 140 képviselő gyűlt össze, akik nem értenek egyet azzal, hogy Renzi Berlusconival próbál egyetértésre jutni. Ez azonban szükséges ahhoz, hogy a jövendő államfő széles támogatottságot élvezzen. Ha figyelembe vesszük a Demokrata Párton belül a Berlusconival való tárgyalásokat ellenző kisebbség és Berlusconi érdekeit és preferenciáit, mindössze két név marad fönn a rostán a hosszú listából: Giuliano Amato és Anna Finocchiaro. Az első erejét nemzetközi elismertsége adja, míg a második első női államfőként szállhat eredményesen ringbe.

A Demokrata Párton belüli ellentétek feloldása és megelőzése érdekében Renzi tanácskozott Pier Luigi Bersanival, a Demokrata Párt titkárával, akivel kapcsolatban egy úgynevezett „Berber-tengelyt” (Berlusconi-Bersani) emlegetnek. Állítólag ugyanis mindketten Giuliano Amatót támogatják, mert úgy gondolják, ő tudná Renzit befolyásolni. Amatót rajtuk kívül még Napolitano is támogatja. Azonban úgy tűnik, Renzi nem feltétlenül van megbékélve Amatóval. Az utóbbi hetekben nem lehetett kiolvasni Renzi viselkedéséből a preferenciáit, mindössze annyit mondott a jövendő államfővel kapcsolatban, hogy „bölcs és felkészült embernek kell lennie, mert az elkövetkezendő években nehéz helyzetekkel szembesülhet majd”. Ugyanakkor olyan elvárásokról is lehet hallani elsősorban külföldről, hogy olyasvalaki legyen, aki „biztosítja, hogy nem oszlik fel a parlament a következő hónapokban”.

A lehetséges jelöltek listáját jelentősen leszűkíti az a parlamenti pártok felől jövő akarat, hogy a leendő államfő ne a Demokrata Párt korábbi vagy jelenlegi titkáraiból kerüljön ki.

Angelino Alfano belügyminiszter, az Új Jobbközép Párt elnöke körbeírta, hogy milyen államfőt szeretnének látni. „Azt kértük, hogy a következő köztársasági elnök politikus legyen, aki az intézményekben szolgált és rendelkezzen nemzetközi kapcsolatokkal. Most nem szakember kell erre a posztra, mert a legnagyobb intézményi reformot kell véghezvinnie. Nem lehetnek csontvázak a szekrényében. Újoncokat nem veszünk fel.” Renzi is megerősítette, hogy most elsősorban politikusra van szükség.

Renzi célja, hogy a „negyedik szavazás már sikeresen záruljon, mert sok önjelölt politikus van, akik szeretnének labdába rúgni az ötödik szavazástól.” Vagyis Renzi igyekszik majd olyan jelöltet megnevezni, akivel nem vívja ki a párton belüli ellencsoport rosszallását. A kormányfő egyelőre február 2-át nevezte meg a választások lezárulásának határidejeként.

A másik irány: internetes népszavazás

Beppe Grillo, az Öt Csillag Mozgalom vezetője nem ismeri el a Renzi és Berlusconi közötti együttműködést, amely a reformok megvalósítására és az államfő-választás sikeres lebonyolítására irányul. A két pártvezető közötti összefogást nem elismerő Baloldal, Ökológia, Szabadság párt vezetője, Nichi Vendola felvetette egy ellenpólus létrehozását, akik mást jelölnek, mint a Renzi-Berlusconi tengely. Az Öt Csillag Mozgalom szerdán kijelölte azt a tíz lehetséges államfő-jelöltet, akiknek nevére bárki szavazhat Beppe Grillo blogján. A legtöbb szavazatot elért jelölt lesz az Öt Csillag Mozgalom hivatalos jelöltje. A tíz név között szerepel többek között Romano Prodi és Bersani is.

Kik a befutók?

Kedd estére, miután Renzi a saját pártjával egyeztetett, a korábbi hosszú lista három névre szűkült: Sergio Mattarella, Pier Carlo Padoan és Giuliano Amato. Még mások is ringben vannak, ugyanakkor ennél a három névnél lehetséges a szélesebb körű kompromisszum. Mattarellát támogatja Renzi és a Demokrata Párt is, ugyanakkor Berlusconi nem. Padoan sokak szerint Renzi „igazi jelöltje”, Amato pedig a Demokrata Párttól kezdve egészen a Forza Italiáig széles elismerésnek örvend. Nem támogatja ugyanakkor a Demokrata Párt és a Forza Italia kisebbsége, de nemzetközi és országos szinten is erős garanciát jelentene a személye. Ellene szól, hogy a Forza Italia egységét megbontaná, és sokan tartanak ettől.

Legyen aktív, és inkább nő

Egy közvélemény-kutatás szerint az emberek többsége, 52 százalék olyan köztársasági elnököt látna szívesen, aki nyitott az alkotmány jelentős módosítására és nagy változásokra is. Az olaszok abszolút többsége azt szeretné, ha a jövendő államfő jelenleg is aktív szereplője lenne a politikai életnek, és ismerné a politika működését. Az emberek kicsit több mint fele szívesen látná, ha a leendő államfő Napolitanóhoz hasonlóan aktívan beleszólna a politikába. A többségnek mindegy, hogy nő vagy férfi az államfő, de aki válaszolt erre a kérdésre, azok közül kicsit többen voksolnának női államfőre. A megkérdezettek fele fontosnak tartja a köztársasági elnök nemzetközi elismertségét Olaszország reputációjának megerősítése érdekében.

Legutóbb kudarcba fulladt

A jelenlegi államfő-választást minden fontos politikai erő, de elsősorban Renzi igyekszik megfelelően előkészíteni és egyeztetni más politikai erőkkel annak érdekében, hogy elkerülje a legutóbbi államfő választáskor, 2013-ban előállt helyzetet. Akkor ugyanis az olasz köztársaság történetében először szembesültek azzal a helyzettel, hogy nem volt akkora kormánytöbbség, amely elég lett volna az államfő megválasztásához. A pártok ugyanakkor nem tudtak dűlőre jutni a jelöltek személyével kapcsolatban, illetve még az egyes pártokon belül sem volt egyetértés. Így, miután az ötödik szavazás is eredménytelenül zárult, a pártok felkérték a korábbi államfőt, Giorgio Napolitanót, hogy vállalja el újból a tisztséget.

Izgatott várakozás – mik a kilátások?

A várakozások szerint a negyedik szavazás szombaton jár majd sikerrel, ugyanis addigra áll majd elő a Demokrata Párt nyíltan egy konkrét jelölttel. A Demokrata Párt és a Forza Italia is a jelenlegi információk szerint azt tervezi, hogy képviselői az első három szavazáson üres szavazócédulákat adnak majd be. Jelenleg Sergio Mattarella felé hajlik a Demokrata Párt, míg Berlusconi továbbra is Giuliano Amatót részesíti előnyben. Renzi ugyanakkor a Berlusconival folytatott megbeszélését követően kijelentette, hogy nem engedi, hogy a Forza Italia rájuk erőltesse a jelöltjét.

A pártok elvárása világos a köztársasági elnökkel szemben: mindenki egy nemzetközi hírnévnek örvendő, politikusi múlttal rendelkező, népszerű embert látna szívesen a pozícióban. Az elkövetkezendő napok megmutatják majd, hogy sikerül-e Renzinek akaratát érvényesíteni, illetve ha igen, mennyire könnyen sikerül azt véghezvinni. Egy biztos: a jelenlegi olasz politikai erők el akarják kerülni a 2013-ban kialakult helyzetet, főleg, hogy az akkori megoldás ma már nem járható út.