A válság óta megtorpant a térségünk felzárkózása

A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság begyűrűzése óta gyakorlatilag leállt az egykori szocialista tábor tagjainak felzárkózása a nyugati-európai gazdaságok színvonalához –állapítja meg egy, a térségbeli országok gazdasági átalakulásának elmúlt 25 évéről készült IMF-jelentés, amely szerint a piacbarát gazdaságpolitika melletti szilárdabb elkötelezettség a záloga a gyorsabb felzárkózásnak.

A gazdasági és pénzügyi válság 2008-as kezdete óta lényegében megállt a Közép- és Kelet-Európa gazdasági felzárkózása a nyugat-európai országok fejlettségi színvonalához, és a gazdasági reformok is szinte mindenhol lefékeződtek – állapítja meg többek között az a friss, Brüsszelben csütörtökön bemutatott jelentés, amelyben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mérleget von a térség országainak gazdasági átalakulásáról a rendszerváltás óta eltelt 25 évben.

Az IMF szakértői a jelentés brüsszeli Bruegel Intézetben tartott bemutatója alkalmából úgy vélték, hogy a konvergencia folyamat új életre keltéséhez és néhány ország esetében a válságba való visszasüllyedés elkerüléséhez a piacbarát politikák melletti szilárdabb elkötelezettségre lenne szükség.

James Roaf és Bikas Joshi szerint a kormányoknak a Szlovéniától Oroszországig terjedő térségben két prioritást kellene maguk elé tűzniük. Az első, hogy egyes országokban megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani a makrogazdasági és pénzügyi stabilitásra a tartósan magas államháztartási hiányra és a növekvő államadósságra való tekintettel, illetve a bankok rossz hiteleinek emelkedő szintjére is. A második: fel kellene gyorsítani és el kellene mélyíteni a szerkezeti reformokat az üzleti és a befektetői környezet, a hitelekhez való hozzáférés, a közkiadások prioritási sorrendjének meghatározása, az adó-közigazgatás és a munkaerőpiaci reformok terén.

Az IMF jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy a rendszerváltás időszakához (1989-1990) képest az öt közép-európai EU-tagállamot (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia), továbbá a három balti államot a gazdaság szerkezetét és fejlettségét illetően több dolog köti össze a fejlett Nyugattal, mint a többi egykori szocialista országgal (elsősorban a Nyugat-Balkánnal, Ukrajnával vagy éppen Oroszországgal). A szakértők szerint ez a különbség elsősorban az EU-tagságra vezethető vissza, ami a kereskedelem liberalizálása, a jogállam, a tőke és a munkaerő áramlása révén éreztette elsősorban a kedvező hatásait.

A BruxInfónak arra a kérdésére, miszerint a jelenlegi magyar kormány széles körben atipikusnak, más szóhasználattal élve unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikája esetleg felülírhat-e eddig megingathatatlannak hitt téziseket, James Roaf, az IMF európai főosztályának térségért felelős rangidős képviselője rámutatott, hogy a felzárkózási folyamat megtorpanása egyes térségbeli országokban a piaci reformok megkérdőjelezéséhez vezetett. Roaf azonban ezt tévedésnek tartja és úgy gondolja, hogy a szóban forgó országoknak (Magyarországot külön nem említette) az állam szerepének növelése helyett inkább a piaci reformok felgyorsítására kellene helyezniük a hangsúlyt.

Általános tanulságként az IMF jelentése aláhúzza, hogy a gazdasági átmenet 25 éve alatt azoknak az országoknak jutott osztályrészül gyorsabb növekedés és felzárkózás a jövedelmeket illetően, amelyek „szarvánál ragadták meg a bikát” és rövid idő alatt ambiciózus reformokat hajtottak végre.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a pénzügyi és hitelezési boom túlhajszolása a térség országaiban kiegyensúlyozatlan fejlődést és növekedést intézett elő. James Roaf szerint ezek az egyensúlytalansági problémák mindenképpen a felszínre törtek volna, a 2008-ban begyűrűző gazdasági és pénzügyi válság azonban felgyorsította a folyamatot.

Roaf úgy véli, hogy az euróövezetbe való belépés nem lenne akkora hatással a még kívül lévő közép-európai tagállamokra, mint az EU-tagság volt, mivel ezek az országok már most is ezer szállal kötődnek a valutaövezethez és a csatlakozás nem jelentene nagy különbséget a számukra. Egyúttal úgy ítélte meg, hogy mivel a valutaövezet jövőbeni bővítése során a korábbinál nagyobb hangsúlyt kaphat a reálkonvergencia, az euróra való áttérés akár az EU-csatlakozáshoz hasonló ösztönző erőt jelenthet a belső reformokra.

Darvas Zsolt, a Bruegel szakértője a térség országaiban a GDP 1980 és 2014 közötti alakulásának áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy az EU tíz úgynevezett keménymag országához (a régi 15-ök mínusz a déli tagállamok) viszonyított fejlettség (a GDP konvergencia) tekintetében a szóban forgó államok körülbelül a fele – köztük Kelet-Németország, Magyarország, Csehország, Szlovénia és a nyugat-balkáni országok – ma rosszabbul áll, mint a rendszerváltás idején.

Akik 1989-hez képest a GDP felzárkózásában javítottak a helyzetükön, azok Lengyelország, Szlovákia, Románia és a három balti ország.