Virágzó török-magyar kulturális kapcsolatok

Egy éve nyitotta meg kapuit a budapesti Andrássy úton a török Yunus Emre Intézet, amelyet szeptember közepén egy nagyszabású zenei fesztivállal ünnepeltek meg. Az egyéves évfordulóról, az eddigi programokról és a jövőbeni tervekről kérdeztük Yakup Gült, az intézet igazgatóját, aki azt is elárulta nekünk, hogy bár mindössze bő két hónapja él Budapesten, már otthonának érzi Magyarországot.

Az elmúlt években számos országban nyílt Yunus Emre Intézet, 2013 óta pedig végre Budapesten az Andrássy út is otthont adhat az Intézetnek. Hogyan került pont Magyarország a képbe, illetve rajtunk kívül a régió mely országaiban nyitottak még Török Intézetet?

Az elmúlt években egy új politikai nézet alakult ki a török kormányban arra vonatkozóan, hogy hogyan és milyen eszközökkel lehet világszerte a legjobban megismertetni az emberekkel a török nyelvet és kultúrát, emellett pedig a zene és nyelv oktatása is fontos tényező volt. Ennek céljából hozták létre a Yunus Emre Alapítványt, amely az intézethálózatot működteti. Első körben olyan országokban létesültek intézetek, amelyekkel eleve szoros történelmi kapcsolata van Törökországnak, így a Balkán és a Közel-Kelet államai. Németország, Nagy-Britannia és Belgium mellett érdemes megemlíteni, hogy Japánban és Dél-Afrikában is nyílt egy-egy intézet. 

A budapesti Yunus Emre Intézet a harminckettedik volt a sorban, amely megnyitotta kapuit, a közép-európai régióban egyedülálló módon. Budapest mellett hamarosan Bécsben is nyílik egy intézet.

A budapesti Yunus Emre Intézettől mindössze három hónappal lemaradva nyitotta meg kapuit az isztambuli Magyar Intézet a város egyik legpatinásabb részén, az Istiklal utcán. Milyen a kapcsolat a két intézet között? Vannak-e közösen szervezett, szimultán programok? 

Nagy boldogsággal tölti el a törököket, hogy végre nyílt egy Magyar Intézet Isztambulban, hiszen ez nagy előrelépés a két ország közötti kapcsolatokban. Az isztambuli intézet azonban később kezdi meg aktív működését, mint a budapesti, ezért eddig nem volt lehetőség közös programok szervezésére. Természetesen amennyiben lehetőség adódik rá, mindenképp nyitottak vagyunk az együttműködésre és szimultán programok szervezésére.

Van-e valamilyen együttműködés a magyar kormánnyal és minisztériumokkal, a Balassi Intézettel, vagy a Török Köztársaság Nagykövetségével?

A Balassi Intézettel egyelőre nem alakult még ki egy szorosabb együttműködés, közös programokat sem szerveztünk még. A magyar minisztériumokkal alapvetően jó, állandó kapcsolatot tartunk fent, ugyanakkor az ő részükről valamennyire korlátozott, hogy más országok kulturális intézeteit mennyire tudják támogatni. A Yunus Emre Intézet hivatalosan a török nagykövetség része, ezért velük természetesen napi szintű az együttműködés, folyamatosan figyelemmel kísérik a munkánkat, és sok esetben szervezünk közös eseményeket. Október végén például egy nemzetközi turkológiai konferenciának ad otthont Budapest, amelyre közel kétszáz előadót várunk. Ennek kapcsán a követséggel közösen szervezünk egy fogadást a résztvevők számára.

Egy év viszonylag rövid idő egy intézmény életében, a Yunus Emre Intézet ugyanakkor rengeteg színes programot kínált, többet közt filmklubot, kávéházi esteket, szemináriumokat. Az első születésnapot pedig egy nagyszabású török zenei fesztivállal ünnepelték, amelynek keretében a teljesség igénye nélkül volt zenés felvonulás az Andrássy úton, fellépett a világhírű Cazova jazz-együttes, Başak Dilara Özdemir zongoraművész Guessous Majda Mária Junior Príma díjas népzenésszel az intézet épületében, Ertan Şahin, a világ egyik legismertebb Balkán zenésze pedig az A38 Hajón koncertezett. A tizenkét hónap alatt mennyire sikerült az intézetnek megismertetnie magát a magyarokkal és úgymond beépülnie a magyar köztudatba?

Egy év valóban rövid idő egy intézet életében, ez azonban arra elég volt, hogy kialakítsunk egy olyan követőtábort, akik rendszeresen látogatják az általunk szervezett programokat. Szerencsére nagy érdeklődés mutatkozik a programok iránt, illetve a látogatók száma is egyre nő, legyen szó filmvetítésről, informális beszélgetésről vagy szemináriumról.

Ahhoz azonban, hogy minél több emberrel megismertessük magunkat, valóban több időre van szükség. Ennek érdekében nagyon sok saját programot szerveztünk, valamint becsatlakoztunk már létező, nagyobb fesztiválokhoz, hogy minél több emberhez el tudjunk jutni; ennek azonban időt kell adni. Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy még a Magyarországon élő mintegy kétezer, illetve szűkebb körben a Budapesten élő törökök közül is akad, aki nem ismer minket, viszont ők is a célcsoportunk közé tartoznak. Szerencsére azonban már magasabb politikai és tudományos körökben is ismernek minket.

Mely programok vonzzák leginkább a magyar közönséget? Van-e valamilyen tapasztalat arra vonatkozóan, hogy milyen típusú rendezvények tartoznak a magyarok kedvencei közé?

A Török Kávéházi Estek az, ami hónapról hónapra a legnagyobb közönséget vonzza. Ennél fontos azonban megjegyezni, hogy a magas látogatottság annak is köszönhető, hogy maga a programsorozat régebb óta létezik, mint az intézet; novemberben már a negyedik születésnapját fogja ünnepelni. Ezen a példán is látszik, hogy egy állandó követőtábor kiépítése időbe telik. Az eddigi tapasztalatok szerint a magyar közönség mindent szívesen látogat, ugyanakkor legnagyobb sikere eddig a februári tematikus hónapnak volt, amikor a gasztronómiáról szólt minden. Akkor minden programunkkal látogatói rekordot döntöttünk. 

Mi lesz az intézet következő nagy projektje?

Ebben az évben nem lesz már olyan nagy volumenű fesztivál, mint a születésnapi zenei fesztivál volt, de a programsorozatok folytatódnak – kávéházi estek, filmnapok, török beszélgetések. Egyetlen nagy eseményt érdemes kiemelni: a TRT török tévécsatorna és az MTVA együttműködésének köszönhetően október 29-én Török Nap lesz itthon, amelynek keretében az M1-en minden műsor Törökországról fog szólni. Ehhez valószínű Petőfi és Kossuth rádiók, valamint az M2 és Duna TV is csatlakoznak. Az élő közvetítések helyszínéül az intézet épülete fog szolgálni, ezért arra törekszünk, hogy különböző kulturális eseményekkel minél színesebbé tegyük ezt a napot.

A 2015-ös programokról egyelőre nem beszélhetek, hiszen még a tervezési időszakban járunk, azonban az olyan nagysikerű kezdeményezésekhez, mint a Múzeumok Éjszakája, az idei évhez hasonlóan jövőre is szeretnénk csatlakozni.

A különböző kulturális programok mellett török nyelvtanítás is folyik az intézetben. Milyen igény van erre a magyarok részéről?

Jelenleg közel hatvan diák tanul nálunk teljesen kezdőtől egészen felsőfokig, közülük mintegy harmincan szeptemberben iratkoztak be. Ez bíztató szám, azonban arra törekszünk, hogy ennél több jelentkezővel dolgozzunk a jövőben. A csoportok átlagosan öt-tíz fővel szoktak indulni, a kurzus pedig nagyon intenzív, hiszen arra törekszünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél magasabb szintet érjenek el a diákok. A tavaszi félévben valamennyivel több volt a hallgatók száma, azonban a nyelvi kurzusoknál teljesen általános a számok ingadozása.

Az Igazgató Úr bő két hónapja van a budapesti Yunus Emre Intézet élén. Miért pont Magyarországot választotta? Milyen főbb hasonlóságokat, esetleg különbségeket vélt felfedezni a török és a magyar kultúra között?

Tizenegy évet éltem Bécsben élt, ott jártam egyetemre, ott dolgoztam vezetőként több civil szervezet élén, illetve igazgatóként és tanárként egy iskolában, tehát alapvetően az életem majdhogynem felét Európában töltöttem. Egyébként személyesen kalligráfiával is foglalkoztam, a művészetek iránt mindig is nagy érdeklődést mutattam. Már korábban jelentkeztem a Yunus Emre Alapítványnál, hogy szívesen dolgoznék náluk, hiszen nagyon tetszik az irányvonal, amit képviselnek, és úgy gondoltam, hogy az eddigi tapasztalataimmal és a művészeti tudásommal segíthetem a munkájukat. Emellett részt vettem egy kutatási projektben, amelyben Magyarország volt területem, emiatt pedig az elmúlt években sokat jártam az országba, illetve török diákoknak itteni táborainak a szervezésében is részt vettem. Úgy gondolom, ezek a tapasztalatok játszottak szerepet abban, amiért engem neveztek ki a budapesti intézet igazgatói posztjára.

A kérdés második felével kapcsolatban pedig alapvetően nem a különbségek, hanem a hasonlóságok mentén szeretem figyelni a különböző kultúrákat és országokat. Amit mindig kiemelek, mint jelentős hasonlóság, az a magyarok vendégszeretete, ami legalább annyira erős, mint a törököké. Még csak bő két hónapja élek Budapesten, mégsem érzem magam kívülállónak. Sokkal jobban és egyszerűbben be tudtam itt illeszkedni, mint Bécsben. Ami talán különbség lehet a két kultúra között, az a családi kötelékek erőssége. Én úgy látom, hogy ez a törököknél szorosabb, mint a magyaroknál. Ettől függetlenül az egymás iránt érzett szeretet és szimpátia miatt nagyon otthonosan érzem itt magam, és már most úgy gondolom, hogy saját országomnak tekinthetem Magyarországot.

A budapesti Yunus Emre Intézet színes programjairól az intézet honlapján, Facebookon, Twitteren, illetve YouTube-on is tájékozódhatnak az érdeklődők. A következő eseményen, amely október 1-jén kerül megrendezésre a Kávéházi Estek programsorozat keretében, „Hárem befolyása a szultánok döntéseire a 16. század utolsó évtizedeiben” címmel hallgathatnak előadást a látogatók.

Külön köszönetet szeretnénk mondani Tóth Ágnesnek, a budapesti Yunus Emre Intézet kulturális és művészeti koordinátorának, akinek segítsége és tolmácsolása nélkül nem születhetett volna meg ez az interjú.