Viszlát, westminsteri modell?

Milyen hullámokat vethet a múlt heti skót függetlenségi referendum Nagy-Britanniában és Európa-szerte?

A fenti kérdéseket, illetve a skót függetlenségi népszavazáshoz vezető előzményeket fejtegette az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet szeptember 22-én rendeztek a Magyar Külügyi és Külgazdasági Intézetben. Az előadást a brit és európai politika szakértői, Egedy Gergely és Gálik Zoltán vezették.

Egedy Gergely bevezőtjében emlékeztetett, hogy a referendum megtartásához az elengedhetetlen feltételek egyike volt, hogy az angol-skót viszony hagyományosan jól ápoltnak mondható a három évszázados parlamenti unió fennállása során. Nem elhanyagolható tény továbbá, hogy a skótokra a többségi angol elit nem erőltette rá az egyesülést követően a saját, angol identitásukat, hanem létrejött egy, az egész szigetországot (és az akkor felemelkedő világbirodalmat) meghatározó brit identitás. Ez az identitás pedig nem alá-fölérendeltségben állt a nemzeti hovatartozással, a skóttal, vagy éppen a walesivel, hanem azokkal párhuzamosan élt tovább. Szerinte az, hogy a népszavazás megvalósulhatott, a brit demokratikus hagyományokat minősíti.

Egy önálló Skócia számos nehézséggel nézett volna szembe, de mint Gálik Zoltán fogalmazott, egy dolog biztos volt a választói attitűdöket figyelembe véve: a skótok nem racionális, hanem érzelmi alapon szavaztak a függetlenségről. Talán hozzájárulhatott a választás kimeneteléhez az is, hogy Skócia bármennyire is jómódú vagy sikeres önálló állammá vált volna, meg kellett volna küzdenie azzal a helyzettel, hogy egy középhatalomból kiválva egy új kisállamként folytatja tovább.

A kerekasztal-előadás legérdekesebb része természetesen a referendum másnapján elmondott brit miniszterelnöki beszédben elhangzott, valamint a kampány utolsó napjaiban megígért DevoMax kiterjesztésével kapcsolatos gondolatok voltak.

Ezek alapján Skócia százszázalékos fiskális függetlenségre tenne szert, s David Cameron szerint a hasonló jogkörök átruházása meg fog történni az Egyesült Királyság többi országrészére is. Az ezzel kapcsolatos tervezet elkészültét a miniszterelnök januárra ígérte, de ennél valószínűleg jóval több időbe telik a parlamenti rendszer megreformálása. A két előadó egyetértett abban, hogy az egyeztetések és a gyakorlati működés kialakítása tíz-tizenöt évet is igénybe vehet.

A pénzügyi függetlenség elérése során megfordulna a mai redisztributív, újraosztó rendszer. Jelenleg Skócia csupán kisebb adókat szed be, s néhány évtizeddel ezelőtti demográfiai adatai alapján kap pénzt a közös brit kasszából. Amennyiben a DevoMax megvalósul, tulajdonképpen minden egyes adófontot Skócia szedne be a határain belül, de neki kéne a brit kasszába befizetni a közös kül– és biztonságpolitika fenntartásáért.

A DevoMax-nak hatása lesz Walesre, és Észak-Írországra mindenképp, de Anglia státusza egy átalakuló Egyesült Királyságban még bizonytalan. Olyan kérdések merültek fel, mint például hogy legyen-e önálló angol parlament, vagy hogy a westminsteri parlamentben legyenek olyan munkanapok, ülésszakok, amikor csak az angol képviselők szavaznak.

Egy hallgatóságból elhangzott kérdésre reagálva Gálik Zoltán kifejtette; a 2000-es évek elején történt kísérlet munkáspárti kezdeményezésre egy regionális parlament felállítására Észak-Angliában, ám egy alacsony részvétellel tartott referendumon a választók nagy többsége elutasította azt. Ez abból is fakadt, hogy Anglián belül a regionalizmus támogatottsága nagyon alacsony.

A jövőben inkább számíthatunk arra, hogy a regionális szintű átalakítások a nemzeti országrészek törvényhozásait fogják megerősíteni, s ennek hatása a ma ismert több százéves westminsteri modell átértelmezését fogja kikényszeríteni. Vagyis a mai négy entitás parlamentje egy csökkentett státuszú londoni központi kormány által irányított föderációnak lesz a része.

Egedy Gergely szerint a skót referendum hatása – a függetlenség elutasítása ellenére – azért lesz jelentős, mert azt üzeni a többi függetlenségre vagy autonómiára törekvő európai népnek, hogy igenis végrehajtható és a központi kormány által legitimálható egy ilyen kérdés demokratikus és modern megválaszolása egy népszavazással. Ez fontos tanúság a spanyol kormánynak éppúgy, mint a székelyföldi autonómiától a román államiságot féltő Bukarestnek.

Hozzátette, hogy paradox módon a globalizáció hatására megerősödnek a szubnacionális, tehát regionális és helyi identitások, valamint az ezekkel kapcsolatos függetlenségre törekvő mozgalmak.