A páneurópai piknik és a több száz NDK állampolgár Nyugatra távozása az ideiglenesen megnyitott határon okozta „az első rést” a vasfüggönyön – mondta Walburga Habsburg Douglas, Habsburg Ottó lánya az MTI-nek telefonon adott interjújában. Hozzátette: az esemény valódi jelentőségét akkor nem, csak később lehetett igazán felmérni.
„Amikor az ember részese egy ilyen eseménynek, nem tudja azonnal megítélni, hogy mi lesz annak a hatása” – mondta a Svédországban élő Walburga Habsburg, a svéd parlament tagja.
Az 1989. augusztus 19-én a magyar-osztrák határnál, Sopronkőhida és az ausztriai Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) között, Sopronpusztán megtartott páneurópai pikniket a Magyar Demokrata Fórum (MDF) debreceni szervezete, az Országos Klubtanács, a Soproni Ellenzéki Kerekasztal és a Páneurópai Unió rendezte.
A szervezők eredeti célja nem a Kelet- és Nyugat-Németország közötti kapcsolatokhoz vagy a Magyarországon tartózkodó NDK-s menekültekhez kötődött. A rendezvény a határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét szorgalmazó magyar-osztrák baráti találkozóként indult. „A cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Magyarország Európa része és részt akar venni az ottani történésekben” – mondta Walburga Habsburg.
A találkozó alkalmával három órára ideiglenesen megnyitották a határátkelőt. Egy delegáció a szabad határon át átment Ausztriába, és azután osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepély színhelyére. Walburga Habsburg Douglas, a Páneurópai Unió akkori főtitkára szimbolikusan átvágta a szögesdrótot, és felolvasta az esemény egyik fővédnökének, Habsburg Ottónak, az Európai Parlament képviselőjének és a Páneurópai Unió elnökének üzenetét. A rendezvény másik fővédnöke Pozsgay Imre államminiszter volt, őt titkára, Vass László képviselte.
A találkozó alkalmával Sopronpusztán ideiglenes határátkelőhelyet nyitottak meg, és több száz NDK-állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyitásának ezt a rövid időszakát arra, hogy Nyugatra szökjön.
Walburga Habsburg az MTI kérdésére elmondta: amikor látta, hogy a rendezvény hírére összegyűlt több száz keletnémet váratlanul átnyomult a kapun, az egyik első gondolata az volt: remélhetőleg nem történik semmi rossz. Az NDK-sok ugyanis nem rendelkeztek érvényes határátlépési engedéllyel, és a határt fegyveres határőrök őrizték. „Amikor az ember jelen van egy ilyen eseménynél, nem tudja megítélni, hogy milyen irányt vesznek a fejlemények” – jegyezte meg.
Megítélése szerint nem lehetett előre tudni, hogy a pikniken történtek elvezetnek a vasfüggöny leomlásához. „Abban a pillanatban ezt nem lehetett tudni, csak élvezni a pillanatot” – mondta.
Elmondta, a rákövetkező napon egy ünnepi fogadáson a magyar kormány több tagjával is találkozott, és „nagyon kedvező” jelzéseket kapott tőlük. „Nagyon barátságosak voltak…Nem mondták azt, hogy gratulálnak, de valami hasonlót lehetett érezni” – emlékezett vissza a történtekre.
Ma úgy látja: a piknik bizonyos értelemben „az első rés” volt az Európát kettéválasztó vasfüggönyön. A határok teljes átjárhatósága és az EU keleti bővítése ugyan több évvel a piknik után valósult meg, de „egy folyamatnak valahol el kell kezdődnie, meg kell mutatni az embereknek, hogy lehetséges” – hangsúlyozta.
A páneurópai piknik és ami utána történt, „sok ember akaratának, sok ember bátorságának az eredménye volt” – jelentette ki. Nagyon fontos, hogy egy szocialista ország, mint amilyen az akkori Magyarország volt, részt vett benne, és elősegítette az NDK állampolgárok Nyugat-Németországba jutását. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az akkori magyar kormány bátorságát – vélekedett Walburga Habsburg Douglas.
Kitekintő / MTI