Bosznia-Hercegovina nem szakadhat

A február elején erőszakba is átcsapó tüntetéssorozat, illetve a krími eseményeken felbuzduló, egyben az ország lehetséges szétszakadását meglebegtető boszniai szerb elnök kinyilatkoztatása óhatatlanul a térség figyelmének középpontjába állította Bosznia-Hercegovinát. A súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal küzdő délszláv államot ezzel együtt – hivatalosan – ma már Belgrád sem szabdalná fel. Igaz, Szerbia leendő kormányfőjének nyilatkozata tükrében mindezért Szarajevó komoly árat fizethet.

A Bosznia-Hercegovinában február elején erőszakba is átcsapó tüntetéssorozat az ukrajnai események árnyékában is felhívta arra a nyugati világ vezetőinek figyelmét, hogy a délszláv ország Dayton csapdájában rekedve olyan komoly gazdasági és társadalmi nehézségek kereszttüzébe került, amelyek könnyedén veszélybe sodorhatják a teljes térség nyugalmát és biztonságát.

A fenti helyzetet csak tovább tetézte Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, mikor amellett, hogy gratulált Oroszországnak az egyébként kétségtelenül nemzetközi szerződések sokaságát sértő krími akciójához, még azt is félreérthetetlenül kifejezte, hogy alkalom adtán ő is kiszakítja majd a Republika Srpskát Szarajevó szárnyai alól.

Szerbia tiszteletben tartja Bosznia-Hercegovina területi integritását

A márciusi előrehozott választásokon a várakozásoknak megfelelően könnyed győzelmet arató Szerb Haladó Párt (SNS) elnöke, egyben tehát Szerbia leendő miniszterelnöke ugyanakkor a minap egyértelműen elvetette egy Bosznia-Hercegovina területi egységét kockáztató referendum lehetséges támogatását. Aleksandar Vučić ugyanis úgy fogalmazott, hogy bár „szeretjük a Republika Srpskát, de tiszteletben tartjuk Bosznia-Hercegovina területi integritását.” Vučić a német sajtónak adott nyilatkozatában ráadásul mindehhez azt is hozzátette, hogy szeretné, ha a fentieket a boszniai Szerb Köztársaság is szem előtt tartaná.

Belgrád hozzáállása a kérdéshez persze koránt sem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia nemrég kezdhette meg az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásait, melyek sikerességét, egyben Szerbia nyugati integrációs törekvéseit nyilván nem kívánták most kockára tenni a boszniai szerb elnök egyébként is minden realitást nélkülöző elképzeléseinek oltárán.

Az ugyanakkor mindenképpen figyelemreméltó, hogy a fent idézett nyilatkozatában Aleksandar Vučić azt is kifejtette, hogy mindezzel együtt Szerbia a daytoni rendezéssel összhangban meg fogja védeni a többségében szerbek lakta boszniai entitás (Republika Srpska) identitását is. Ez a kijelentés pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy Belgrád Bosznia-Hercegovina kapcsán minden olyan kezdeményezést megpróbál majd lesöpörni az asztalról, amely példának okáért központosítaná, vagy merőben átalakítaná nyugati szomszédjának egyébként tarthatatlan alkotmányos berendezkedését.

Holott a lehetőségek tárháza Bosznia-Hercegovina számára most nyitottabb, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. Milorad Dodik drasztikusabb elgondolása mellett Horvátország külügyminisztere mind többször Brüsszelben lobbizik szintén délszláv szomszédjáért, a volt horvát elnök egy úgynevezett „Dayton 2” képében látja a jövőt, de még a magyar és az osztrák politikai elit is komolyan megmozdult egy élhetőbb Boszniáért.

Ausztria és Magyarország is összefog Bosznia-Hercegovináért

Március végén Martonyi János fiatal osztrák kollégájával együtt utazott Szarajevóba, ahol mind a magyar, mind pedig a Bécset képviselő külügyminiszter kifejezte, hogy országaik készek elősegíteni Bosznia-Hercegovina mielőbbi nyugati integrációját. Mindehhez azonban, – mint ahogy erre Sebastian Kurz rá is világított – a délszláv államnak is sokat kell tennie, s így elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és szociális újítások mellett egy alkotmányreform végrehajtása is.

Utóbbi érdekében – délszláv sajtóhírek szerint – a két ország nem kormányzati szervezetek szerepvállalásával tető alá kíván hozni egy konferenciát Bécsben, ahol Bosznia-Hercegovina jelenlegi alkotmányos keretei megváltoztatásának, egyben pedig egy élhetőbb ország megteremtésének lehetőségei szolgálnák a fő témapontot. Abban az esetben viszont, ha Szerbia új kormánya olyan irányba terelgeti a boszniai Szerb Köztársaság vezetését, hogy az kerékkötője legyen minden olyan változtatásnak, amely fenyegetné a Republika Srpska jelenleg meglévő, viszonylagosan szabad mozgásterét, akkor ezen az ellenálláson könnyedén elsikkadhat minden újító, s Bosznia-Hercegovina jövőjét alapjában meghatározni képes kezdeményezés.

Mátraházi Tibor