Nem csillapodnak a kedélyek Olaszországban

Az olaszok elégedetlensége újabb tüntetésekbe torkollott december közepén. A gazdasági megszorítás elleni, az egész politikai vezetést elítélő tiltakozások az ünnepek után akár folytatódhatnak is.

Az olaszok az év végén többször tüntettek a gazdasági megszorítások és egyéb gazdasági-társadalmi problémák miatt. Az első komolyabb tüntetés októberben elsősorban a lakhatási problémák ellen szólt, míg december közepén a karácsonyi készülődés helyett az olaszok az utcára vonultak és országszerte tiltakoztak a gazdasági megszorítások ellen.

A decemberi tüntetések háttere a hagyományos politikában való csalódottság volt, amely több, a gazdasági megszorításokkal sújtott csoportot egyesített. A „vasvillások”-ként (olaszul Forconi) elhíresült csoport többek között gazdálkodókból, kisvállalkozókból, kamionsofőrökből, egyetemistákból és munkanélküliekből állt. Hozzájuk csatlakoztak még globalizációellenes csoportok, Veneto tartomány függetlenségi mozgalma, szélsőjobboldali elemek, valamint futballszurkolók. A tüntetéshullám az egész országot végigjárta Torinótól és Milánótól kezdve egészen Szicíliáig. A tiltakozók utakat zártak le, vonatokat állítottak meg, tereket foglaltak el és összecsaptak a rendőrökkel. A tüntetéseket közvetítették az interneten és más csatornákon keresztül, mégis sokak számára meglepő volt a megmozdulások mértéke és esetenként erőszakos jellege.

A tiltakozások ténye azonban nem meglepő, ha azt nézzük, hogy Olaszország – más országokhoz hasonlóan – még most is csak a két éve tartó recesszióból igyekszik kilábalni, ahol a munkanélküliség 12,5 százalékkal történelmi magasságokat ért el, és a számítások szerint tízből egy gyerek abszolút szegénységben él.

Általános csalódottság a politikában

Az elemzők szerint a tüntetéshullámon tükröződik az emberek általános csalódottsága a hagyományos politikával kapcsolatban. Ezt mutatja az is, hogy a hagyományos politikai irányvonalakat megkérdőjelező Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalma meglepően jó eredményeket ért el a legutóbbi, 2013. februári választásokon. Duncan McDonnell, a firenzei Európai Egyetemi Intézet politológusa szerint „ezek a tüntetések Olaszország politikai képviseletének súlyos válságát jelzik. (…) (A tüntetéshullám) azt mutatja, hogy az olasz társadalom nagy csoportjai érzik úgy, hogy senki sem képviseli az érdekeiket, beleértve a politikai pártokat, szakszervezeteket, érdekcsoportokat vagy vállalkozásokat”.

A jelenlegi koalíciós kormány leváltásán túl a tüntetők céljai nem voltak világosak annak ellenére, hogy az euróval, a bankokkal, valamint az adóbeszedésért felelős Equitaliával kapcsolatos tiltakozásuknak adtak hangot. A heterogén tüntetői tábor szélesebb céljait beárnyékolták a kisebb csoportok által elkövetett túlkapások, vagyis a rombolás és a megfélemlítés. Az erőszakos cselekmények miatt az eredetileg szicíliai gazdálkodókból álló „vasvillások” csoportjának vezetője elhatárolta magát a tüntetésben résztvevő destruktív elemektől.

A tiltakozások során az egész politikai vezetés, többek között Enrico Letta miniszterelnök és Giorgio Napolitano köztársasági elnök távozását követelték, míg Ferenc pápát közülük valónak nevezték. Nem meglepő ennek alapján, hogy a katolikus egyházfő karácsony előtti beszéde, amelyben többek között azt mondta, hogy „a szegények nem várhatnak”, könnyekre fakasztotta a vasvillásokat. A pápa beszédében kitért a tüntetőkre is, mint akik „a társadalmi elkötelezettség zászlaja alatt gyűltek össze”, ugyanakkor az erőszakot elítélte.

Angelino Alfano olasz belügyminiszter a tüntetésekkel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy „a tiltakozások a nemzeti és európai intézmények elleni felkelési spirálba torkollhatnak”. Az erőszak elítélése mellett elismerte, hogy a hatóságok kötelessége „a tiltakozásokat kiváltó társadalmi nehézségekből adódó problémák megoldása”. Enrico Letta miniszterelnök pedig a tüntetések enyhítése érdekében bejelentette, hogy a kormány beleegyezett a politikai pártok állami támogatásának eltörlésébe, amely fontos lépés a politika hitelességének helyreállításában.

Letta: a türelmetlenség nem vezet semmire

Enrico Letta szerint a válságból csak egyensúllyal, türelemmel és apró lépésekkel lehet kilábalni. Ezzel szemben türelmetlenek csoportjait látja maga körül, akik szerinte „a Télapóval keverik őt össze”, mintha a kormány képes lenne csak úgy pénzt kibocsátani, illetve mintha korlátlan forrásokkal rendelkezne. Letta szerint a stabilitási törvénnyel kapcsolatban „mindenkinek nagyok az elvárásai, de ezek nem valósulhatnak mind meg. (…) Magamra vállalom a jó, elővigyázatos családfő felelősségteljes szerepét.”

A kormányfő arra figyelmeztet, hogy egy „viharos tenger kellős közepén vagyunk, ahol nem lehet egyszerre több lépést tenni”. Ígérete szerint jövőre csökken a deficit és az államadósság, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehetséges mindent megvalósítani, és a körülmények határozzák meg a lehetőségeket. Kilátásba helyezte, hogy a tüntetők követeléseire odafigyel majd, és nem fogalmaz meg ítéletet velük kapcsolatban. Véleménye szerint a stabilitási törvénnyel sikerült megoldást találni bizonyos problémákra és idővel további válaszokat találnak majd, többek közt igyekeznek visszahozni az országból illegálisan kivitt tőkét.

A több mint egy hétig elhúzódó tüntetések során Danilo Calvani, a tiltakozások egyik főszervezője kilátásba helyezte, hogy a megmozdulások nem szűnnek meg az ünnepek alatt, csak enyhébbek lesznek, de ha semmi érdemleges nem történik, akkor jövőre még nagyobb erővel és elhatározással folytatják majd őket.