A Hodorkovszkij-amnesztia valódi oka

A nem makulátlan előéletű orosz oligarcha, Mihail Hodorkovszkij amnesztiája meglepte a világ legnagyobb részét. Elsőre valóban emberi (jogi) gesztusnak tűnhet Putyin elnök döntése, másodszorra azonban jól látszik, hogy messze nem egy spontán folyamatról, és főképp nem önzetlenségről van szó.

Az 1963-as születésű fiatalember első üzleti sikereit számítógépekkel való kisebb-nagyobb kereskedelemben szerezte. Az állítólag itt összegyűjtött tőkéjét forgatta be egy saját vezetésű pénzügyi intézetbe, amely még a szovjet-orosz vadprivatizáció idején elkezdte bevásárolni magát a Jukosz orosz olajtársaságba. Ahogy több oligarchának összejött akkoriban, Hodorkovszkij a Forbes listán villámgyorsan kúszott fölfelé, mígnem 2001-2002 körül már kétségtelenül Oroszország leggazdagabb embere lett, aki a világ egyik meghatározó olajvállalatát irányította. 

Ahogy csúszott ki Borisz Jelcin kezéből a hatalom, úgy erősödött folyamatosan Vlagyimir Putyin. Éppen a meggazdagott orosz oligarcha-körök akarták a szürke KGB-s felemelését, mivel irányíthatónak vélték, hiszen a kezdetben a pénzükre, támogatásukra volt szorulva. Az úgynevezett szilovikik, vagyis egykori KGB-sek azonban jóval ügyesebben, mondhatni gyakorlottabban kezelték a helyzetet Putyin elnökké választása után. Sorra bíróság elé citálták az oligarchákat a korrupció elleni küzdelem jegyében, akiknek két választásuk volt: vagy elhagyták az országot, mint Borisz Berezovszkij, vagy jó vazallusként megújított hűséget fogadhattak a Kreml új urának. 

Mikor 2003-ban Hodorkovszikjra került a sor, a legtöbb oligarchát már eltakarították az útból, és a legnagyobb vállalataikra így vagy úgy az orosz állami gépezet – tehát a szilovikik – tették rá a kezüket. A 2004-es elnökválasztásra készülő Putyin jogosan látott az ellenzéki csoportokkal szoros kapcsolatot ápoló Hodorkovszkijban komoly kihívót. A jól bevált módszerek azonban itt is gyorsan segítettek: az olajmágnást egy kommandós osztag lerángatta magángépéről, amikor egy szibériai reptéren éppen tankolt. A hivatalos vád szerint adócsalást követett el, amelyért végül 2004-ben állítják bíróság elé, majd börtönbüntetésre ítélték. 

A végül 3709 napig tartó fogság az eredeti ítéletnél hosszabban tartott, hiszen időközben még egy eljárást indítottak ellene, mikor már közelgett volna szabadulása. Ekkor ugyanis újra megvádolták, miszerint ellopta az olajat a saját társaságától. Ez azért is pikáns, mivel az első ítélet szerint ez az olaj a társaságnál maradva vált adócsalás tárgyává, tehát pont nem lehetett volna ugyanazon a tárgyon még egyszer egy másik bűncselekményt is elkövetni. Ez nem zavarta az orosz igazságszolgáltatást, így jött ki végül a tíz esztendő. Hodorkovszkij szigorított intézetbe került, tévét a cellájában nem, csak a közösségi szobában nézhetett, könyvektől eltiltották és beszámolók szerint napi 16 órás munkaidőben dolgoztatták őket egészen a 2011-es karéliai intézetbe való áthelyezéséig. Ott már kaphatott havi 10 könyvet és ügyvédei sajtóösszefoglalókat is készíthettek számára.  

Elnök úr régi módszere újra bevált

Ebben a kontextusban kell értelmezni Putyin mostani döntését, amely alig két hónappal előzi meg a szocsi téli olimpia kezdetét. De nem arról van szó, hogy egyszerűen az emberi jogi mérlegén akar javítani, bár azon kétségtelenül lehet, hiszen sem Barack Obama, sem a német államfó nem kívánt az előzőekben részt venni a téli olimpián. A szíriai afférban diplomáciai győzelmet arató Putyint, aki közben még Ukrajnát is elcsábította Brüsszeltől, könnyű úgy láttatni, mint aki már megengedheti magának, hogy szabadon engedje egykori legnagyobb riválisát. Ez azonban csak a külcsíny.

Komoly dilemma zajlott a Kremlben. Pár hónapon belül véget ért volna Hodorkovszkij büntetése. Késő ősztől már elkezdték kommunikációs szinten építeni a Kreml részéről a harmadik pert a mágnás ellen, amelyről még december legelején is rendkívül lelkesen nyilatkoztak az ügyészség részéről. Hodorkovszkij saját bevallása szerint november közepén adta be kegyelmi kérvényét saját nevében. E részletek mind árulkodóak: az a Hodorkovszkij, aki tíz évig ellenzéki szerepet követett a börtönben is, hirtelen mégis hajlandó ügyvédei megkerülésével a nagy ellenfél előtt féltérdre ereszkedni. Putyin megint ügyesen állította fel a színházat, de neki sem volt sok elfecsérelnivaló ideje. Ha az ítélet végeztével kisétált volna Hodorkovszkij a karéliai cellájából, akkor hamar hőst csinálhatott volna magából, aki kibírta Putyin Gulágját, és ellenzéki tevékenységbe kezd. Ha pedig a másik forgatókönyv szerint a harmadik pert valóban elindítják Szocsi előtt-alatt, amelyben nyilván még inkább mondvacsinált okkal ítélték volna el, nemcsak nemzetközi, de adott esetben belföldi felháborodást is kiváltott volna. Ezt kerülte el a Kreml zseniális húzása. 

Hodorkovszkij sajtótájékoztatója

Nyilván Hodorkovszkij elhitte, hogy akár egy harmadik pert a nyakába sóznak, ahogy édesanyja egészségi állapotával is alighanem remekül lehet fenyegetni egy közel évtizedig a külvilágtól elzárt börtönlakót. Mondhatni, klasszikus módszer, Putyin még alighanem tankönyvből tanulta. A Kommerszant szerint a titkosszolgálattól keresték meg az elmúlt hónapokban párszor Hodorkovszkijt, hogy erre a kompromisszumra rávegyék. Ehhez kellett az, hogy valós fenyegetésnek érzékelhesse a harmadik pert.

Gyorsaság, fél egészség

Amilyen villámgyorsan elhagyta Oroszországot, aligha valószínű, hogy oda visszatérne, mégha a Kreml nyilatkozat szerint ennek nincs semmilyen akadálya. A gyorsaságra jellemző, hogy ügyvédei – akik nem is tudtak a kérvényről – később értek oda a börtönhöz, minthogy Hodorkovszkij már helikopteren távozott volna onnan. Vasárnap adott berlini sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy nem is tudta a szentpétervári kifutópálya eléréséig, hogy Berlin lesz a célállomása. Azt viszont egyértelműen megfogalmazta, hogy amíg az 550 millió dollár értékű kártérítési igény vele szemben az orosz állam részéről hatályban marad, addig nem biztonságos az ország határát átlépnie. 

A történetben így a német szál vált érdekessé – erről külön cikkünk szól. A német külügyminiszterként megismert Hans-Dietrich Genscher 1992-ig töltötte be ezt a pozíciót, amely éppen a Szovjetunió összeomlásának éveit fedi. Ő vindikálja magának a titkos tárgyalások sikereit, Hodorkovszkij kiszabadítását. Céges magángépet is szerzett Hodorkovszkijnak, az OBO Bettermann röpítette az exrabot a berlini Schönefeld reptérre, hogy azután a Hotel Adlon történelmi épületében, a Brandbenburgi Kapu mellett kezdje el a tíz évet kipihenni az egykor rettegett politikai ellenfél. Az orosz fél is tudott arról, hogy Hodorkovszkij hova készül, Genscher állítólag korábban személyesen is találkozott az ügyben Putyinnal. Nem világos, hogy a németek mit ajánlottak, illetve Hodorkovszkijnak vajon miről kellett lemondania…

Annyi rakható össze ebből a friss puzzleből, hogy nemcsak az emberi jogi reputáció forog kockán a Kreml számára, hanem őrületes mennyiségű pénz is. Bár az világos, hogy Hodorkovszkij maga sem tudja, mennyi pénze maradt az egykori dollármilliárdokból, de a Jukosz társaság kvázi államosítása miatt – egy közvetítő cégen keresztül az orosz Rosznyeft vette meg – súlyos nemzetközi perek voltak és vannak folyamatban, amelyből a legsúlyosabb még 2014-ben érkezik bíróság elé. A sokszámjegyű pertárgyérték még a Kreml számára is szabad szemmel látható összegű fenyegetés: lehet, hogy ezekre a körökre is befolyással lehet a mostani amnesztia? 

Végül kis nyereség, de nem szabad lebecsülni: ha ismert az ellenzéki vezető, és kezdetektől kiválóan lehallgatható, követhető és feltérképezhető a hatalom számára, akkor inkább kíván magának Putyin egy megismerhető és kordában tartható ellenfelet, mint kiszámíthatatlan belső mozgásokat.