Az átruházott felelőtlenség: Románia nagy decentralizációja

Két nagy tervének, az alkotmánymódosításnak és a régiósításnak a kudarca után a román kormány újabb nagy fába vágta fejszéjét. A szociálliberális kabinet széles körű decentralizációra szánta el magát, amelyet fénysebességgel ki is szeretne vitelezni. Bár normális esetben a döntéshozatal polgárokhoz való közelítése kétségtelenül hasznos intézkedésnek számít, a mostani tervezet nem járul hozzá sem a kormányzás minőségének javulásához, sem pedig a közigazgatás reformjához. A néhány tagadhatatlan pozitív hozadékán túl, a szakértők szerint, a decentralizáció a rendszerszintű eredménytelenség és korrupció megerősödéséhez vezet majd.

A Victor Ponta vezette szociálliberális kormány csütörtök délután elfogadta azt a decentralizációs tervezetet, amelyért jövő héten felelősséget vállal a parlament előtt, és így gyorsított eljárásban emeli azt törvényerőre. A testület tervei szerint a központi hatáskörök megyei és települési önkormányzatokra való átruházása már a jövő év első napjától életbe léphet, komoly változásokat okozva az egész állam működésében.

| Így lesz törvény a decentralizációs javaslatból

Miután füstbe ment a kétharmados többséggel rendelkező Szociálliberális Szövetség (USL) két nagy projektje, az alaptörvény módosítása és a régiósítás, a pártszövetség úgy döntött a frontális decentralizáció irányába csatornázza reformokat ígérő kommunikációját. Miután egy éven keresztül a megyék fölé létrehozandó új közigazgatási régiók szükségességét hangsúlyozta, azzal érvelve, hogy a jelenlegi megyék túl kicsik egy hatékony fejlesztéspolitika megalkotásához, a kormány most épp ezeket a túl kicsi megyéket ruházza fel az ország történetében még nem látott autonómiával.

Mit is jelent ez gyakorlatban?

A jogszabály-tervezet szerint a megyei és helyi önkormányzatok hatáskörébe kerül egy rakás olyan intézmény, amely eddig központi irányítás alá tartozott. Ezen intézmények túlnyomó többsége vagy közigazgatási, vagy pedig szolgáltatói funkciókat látott el helyi szinteken, de központi vezetés alatt. Ezek jelentős része ezentúl a megyei önkormányzatok keretén belül működnek majd, de vannak olyan intézmények is, amelyek egyenesen az adott település önkormányzatához kerülnek. Ahogy az alábbi listából kiderül, a decentralizáció legfontosabb nyertesei a megyei tanácsok és azok vezetői, hiszen az átruházott jogkörök zöme rájuk száll.

Bár Liviu Dragnea, a tervezet kidolgozásáért felelős fejlesztési és közigazgatási miniszter úgy nyilatkozott, a decentralizációt hatékonysági és más ilyenkor szokásos, föltétlenül európai elvek vezérelték, a szakértők, újságírók és civil szervezetek rengeteg olyan problémára rámutattak, amelyek megkérdőjelezik a tárcavezető állításait. Ahogy arra Alina Mungiu-Pippidi politológus-professzor rámutatott a România Liberă hasábjain, a bevett gyakorlat szerint a kormánynak minél több szolgáltatói funkciót kellene kiutalnia, ám meg kellene őriznie az ellenőrzési hatásköröket. Ezzel szemben, a jelenlegi szándék kaotikusan utal ki vegyesen különböző szolgáltatói és ellenőrzési funkciókat. Az utóbbiak decentralizálása komoly veszélybe sodorja az állam egységes működését és a jog egyenletes alkalmazását.

Egy keddi konzultáción bukaresti civil szervezetek is nehezményezték az épített örökségre és környezetvédelemre szakosodott ellenőrzőszervek decentralizációját. Meglátásuk szerint az intézmények új „gazdái” a megyei tanácsok arra használják majd őket, hogy elhárítsanak minden akadályt az olyan ingatlan-beruházások elől, amelyek a környezetvédelmi vagy örökségvédelmi jogszabályokba ütköznének. A Transindex tudósítása szerint Dragnea erre csak annyit válaszolt: Bukarestben sem szentek döntöttek eddig. Ebben kétségtelenül igaza is van.

A decentralizáció nyomán tehát nagy valószínűség szerint nem a döntéshozatal tisztasági szintje vagy a közigazgatás hatékonysága javul majd, hanem ahogy arra a sajtó képviselői többször is rámutattak, a rossz kormányzás és a hatékonyság hiánya költözik át Bukarestből az egyes megyeszékhelyekre. Vagy, ahogy az ellenzéki România Liberă főszerkesztője fogalmazott egy helyen: a maffia decentralizációja történik.

Ezután sem a szentek döntenek

Ha ránézünk a tervezet kidolgozásának mikéntjére, akkor valóban azt látjuk, hogy a legfontosabb szempont végig a kormánypártok helyi hatalmasságainak, a megyei tanácselnöki bársonyszékekbe befészkelődött ún. helyi bárók igényeinek a kielégítése volt. Ezek a kiskirályok már eddig is komoly befolyással bírtak mind a megyei, mind pedig a központi politika alakításában, a most kapott hatáskörök pedig tovább erősítik hatalmukat.

A tervezet megalkotása során komoly konfliktusokat okozott a kormánykoalíció pártjai között, hogy melyek is legyenek azok a hatáskörök, amelyek átruházásra kerülnek. A legtöbb megyei tanácselnökkel rendelkező szociáldemokraták a minél teljesebb decentralizáció mellett kardoskodtak, miközben a Nemzeti Liberális Párt vezetősége úgy érezte, az általuk kontrollált minisztériumokat aránytalanul erősebben sújtja a jogkörök kiutalása. A legelső tervek szerint a helyi rendőrségek, a tanfelügyelőségek, szociális kifizetésekkel és ellenőrzésekkel foglalkozó ügynökségek, a munkaügyi hivatalok és kikötői hatóságok is önkormányzati kezekbe kerültek volna, ám ezek végül megbuktak a liberális tárcavezetők ellenkezésén.

A kialkudott rendszer végül kaotikusabbra és kevésbé következetesre sikerült, de a kormányzati szándék szempontjából ez valószínűleg lényegtelen. A „szép új világban” a helyi báróknak kezében így is óriási hatalom összpontosul, az új intézmények és hatáskörök révén ezek a politikusok tovább építhetik gazdasági birodalmukat, klientúra-hálózatukat és tovább öregbíthetik hírnevüket.

A decentralizációs modell struktúrája több ponton is a kormányzati felelőtlenség kultúráját erősíti, és bizonyítja, hogy a projekt egyetlen célja a követelőző kiskirályok megnyugtatása. Az átruházott hatáskörök direkt gazdasági hasznán túlmenően a kormányzat arról is gondoskodott, hogy a megyei tanácselnököknek egy pillanatig se kelljen felelősséget vállalniuk az intézmények költségvetési kérdéseiért. A tervezet szerint a decentralizált intézmények költségeit kiutalásos alapon továbbra is a kormány fedezi a befizetett adókból és illetékekből.

A helyi bárók számára nem marad más hátra, mint kihasználni az új jogkörök által nyújtott esélyeket. Liviu Dragnea ebben is a segítségükre sietett, hiszen beírta a törvénybe, hogy 2014. január elseji hatállyal az összes decentralizálásra kerülő intézmény igazgatója és aligazgatója elbocsáttatik, utódaikat pedig már az új gazdák nevezik ki. Az amúgy is erősen átpolitizált közigazgatás így most még egy lépést tesz a rossz irányba.

Meg kell említenünk, persze, hogy az egész folyamat rendelkezik néhány előnnyel is. A polgárokhoz közelebb kerülő döntéshozatal bár továbbra sem lesz kiemelkedő minőségű, de talán a választók mégis könnyebben befolyásolhatják a megfelelő irányba. Emellett magyar szempontból fontos győzelemnek számít, hogy az oktatási és egészségügyi rendszer decentralizációja után, most újabb hatáskörök kerülnek a magyar többségű megyék kezébe, és így, ha bár lassan is, de konkrét lépésekkel épülhet az erdélyi magyar politika szent tehene, az autonómia.