Technológia-transzfer: Ecuador számít hazánk szakértelmére

A jövőben mindkét fél számára gyümölcsöző és szoros együttműködés alakulhat ki Magyarország és Ecuador között, amelynek első alapköve a tudományos-technológiai kapcsolatok elmélyítése lesz, elsősorban a kormányzati intézmények között – nyilatkozta Marco Albuja ecuadori külügyminiszter-helyettes egy múlt keddi sajtótájékoztatón.

A távolság ellenére sok a lehetőség

Utóbbi érdekében budapesti látogatása alkalmával Albuja találkozott Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkárral, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában üzletember-találkozón vett részt azzal a céllal, hogy meghatározzák a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésében rejlő lehetőségeket, elsősorban az energetika, a telekommunikáció, valamint a technológia-transzfer területén, valamint a kereskedelmet illetően a vágott virágok, gyümölcsök, kakaó, kávé és brokkoli exportjára van már konkrét lehetőség. A sajtótájékoztatón a külügyminiszter-helyettes elárulta, hogy hamarosan kollégája, a külkereskedelemért felelős miniszter is hazánkba látogat, akit nem csak kereskedelmi üzletemberek kísérnek majd, hanem egy idegenforgalmi delegáció is, ugyanis Ecuador a jövőben tanulmányozni kívánja a magyar egészségturizmus-modellt.

Ecuadorban tavaly egyébként a vendéglátóipar bizonyult a legdinamikusabb szektornak, s a GDP közel negyedét adta a CEPAL (ENSZ Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottságának) egyik elemzése szerint. A turizmus fejlődéséhez az ország színes látnivalóin kívül az is hozzájárul, hogy Ecuadorban nincs vízumkötelezettség, a beutazáshoz csak útlevélre van szükség, arra is az azonosítás és nem az ellenőrzés céljából – emelte ki Albuja a sajtótájékoztatón.

Magyarországhoz hasonlóan Ecuador is a külgazdaság diverzifikálásán munkálkodott az elmúlt években, ezt a miniszterhelyettes is megerősítette: „Amit biztosan megtanultunk az elmúlt évtizedben az az volt, hogy a világ mindig változik, és nem lehet egyetlen országtól vagy régiótól függeni.” Ennek ékes bizonyítéka, hogy míg korábban exportkereskedelmének körülbelül 72 százalékát az Egyesült Államokkal bonyolította az andoki ország, addig ma ez az arány csupán 27 százalék, s ezzel párhuzamosan nőtt az európai, az ázsiai, a latin-amerikai országok jelentősége a kiviteli célpontokat illetően.

A Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkárnál tett látogatásról a kormany.hu weboldalon megjelent sajtóközlemény szerint Magyarország és Ecuador között a kereskedelmi forgalom értéke az idén meghaladja az ötmillió dollárt. Áruforgalmunk elsősorban virág- és gyümölcsimportból, valamint gépipari exportból áll.

Korábban az 1980-as és 1990-es években voltak élénkek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok: akkor autóbuszokat, oktatási berendezéseket, eredményjelző táblákat, kórházi és kohászati berendezéseket is szállított hazánk Ecuadorba, főként magyar céghitelek alapján.

Oktatás és K+F+I

Az oktatási együttműködés fejlesztése érdekében a delegáció vezetője látogatást tett Klinghammer István felsőoktatási államtitkárnál, valamint a Magyar Rektori Konferenciánál is, hogy a jövőbeli ösztöndíjprogramokról tárgyaljon. Az új magyar ösztöndíjprogram keretében évente 20 helyet biztosítanak ecuadori hallgatóknak magyar egyetemeken és a felsőoktatási együttműködés részeként magyar professzorok és kutatók utaznak Ecuadorba.

A kutatás és fejlesztés terén a kapcsolatok megerősítése akkor került sor, amikor a tavalyi év folyamán vegyes bizottság alakult, amely főként az élelmiszerbiztonsággal, nanotechnológiával, akvakultúrával, gyógyszerészettel és víztisztítással kapcsolatos közös kutatásokra összpontosít.

A hagyományos politikai kapcsolatokat is ápolni kívánja a két ország, így Albuját Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, valamint Jakab István, az Országgyűlés alelnöke is fogadta. Az ecuadori miniszter reményét fejezte ki, hogy rövid időn belül Rafael Correa elnök is Magyarországra látogat majd, az út előkészületei már megkezdődtek. Magyar részről egyébként Sólyom Ferenc tett látogatást 2008 őszén köztársasági elnökként Correa elnöknél, s azon találkozó alkalmával is az oktatási, valamint a tudományos együttműködési kapcsolatok fejlesztése kapta a főszerepet.

Megválogatott partnerekMarco Albuja a külkereskedelem diverzifikációja kapcsán azonban leszögezte azt is, hogy Ecuador aktívan gyakorolja önrendelkezési jogát a partnerek megválasztását illetően. S láthatóan a szabadkereskedelem helyett inkább a szolidaritás és a fejlesztés áll a középpontban.

Ennek jó példája az ALBA nevű szervezet (Bolivári Szövetség a Mi Amerikánkért), amelyet évekkel ezelőtt Venezuela és Kuba együttműködése hívott életre.Albuja elmondta, hogy az ALBA alapvetően politikai tömörülés, de az idő múlásával gazdasági kérdések is napirendre kerültek, mivel a szerveződésen belüli kereskedelem egyre jelentősebbé vált, s mára dollármilliárdokban mérhető. Bár a hangsúly még mindig a politikai aktualitásokon van, az ALBA tagjai kreatív formulákat alakította ki például arra, hogyan tudnák az egymás közötti kereskedelemben a meghatározó külföldi valutákat (elsősorban a dollárt), valamint közös latin-amerikai bank létrehozását is célul tűzték ki, amely a térségben átvenné a Világbank fejlesztési szerepét. Albuja szerint a tagok egymás iránti szolidaritása az ALBA fő összekötő ereje.

2012-ben Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru elnökei hozták létre a Csendes-óceáni Szövetséget (Alianza del Pacífico – AdP), amelynek célja a nyitott kereskedelmű latin-amerikai országok közötti integráció erősítése, távlati elképzelésük pedig, a térségben egyre dominánsabb ázsiai államokkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése. A négy alapító állam adja Latin-Amerika kereskedelmének felét, ha egy országot alkotnának, akkor az a világ nyolcadik legnagyobb gazdaságát jelentené.

Csak megfigyelő

A Csendes-óceáni Szövetség májusi, hetedik csúcstalálkozója kapcsán ismét felmerült a kérdés, hogy Ecuador miért nem tagja a szervezetnek. A dél-amerikai ország földrajzi elhelyezkedése indokolná a csatlakozást, ám a legfőbb ok a kormányzat protekcionista gazdaságpolitikája szemben az AdP tagországaival, amelyek a térség legnyitottabb gazdaságainak számítanak.

Ecuador számára további akadályt jelent, hogy nincs saját valutája, noha Correa elnök 2012-es újbóli megválasztása után kilátásba helyezte a sucre bevezetését. Marco Albuja elmondta, hogy Ecuador számos latin-amerikai kereskedelmi társulásban, így a Csendes-óceáni Szövetségben is, megfigyelőként vesz részt, és nem célja a belépés. A politikus úgy véli, hogy az AdP legfőbb célja az egységes szabadpiac létrehozása, ezzel szemben az ecuadori kormányzat számára az országok közötti kapcsolatoknak túl kell mutatniuk a kereskedelmi érdekeken. Megfigyelőként azonban különösebb kötelezettség nélkül ráláthatnak a szövetségben zajló tárgyalásokra és a tagok közötti gazdasági kapcsolatokra.

A fő cél a fejlesztés

Marco Albuja budapesti látogatása során elmondta, hogy Ecuador nem kíván szabadkereskedelmi egyezményt kötni az EU-val, ahogyan ez Chile, Kolumbia és Peru esetében megtörtént, és a pusztán kereskedelmi jellegű megállapodások helyett a fejlesztési együttműködések kötését tűzik ki célul. A külügyminiszter-helyettes hangot adott annak, hogy a partnerek diverzifikálásának egyik célja az, hogy Ecuador megőrizhesse önrendelkezési politikáját. Az Európai Unió kétségkívül fontos partnere Ecuadornak, azonban nem az egyetlen kapcsolata. Az EU27 országainak Ecuador 2012-ben az 58. legfontosabb partnere volt, a latin-amerikai ország az EU-n belül is elsősorban Olaszországgal, Németországgal, Spanyolországgal és Hollandiával kereskedik, ez az összes export mintegy hét százalékát teszi ki.

Miután az elnök, Rafael Correa kijelentette, hogy nem céljuk egy szabadkereskedelmi egyezmény aláírása, és inkább a bilaterális kapcsolatokat helyezik előtérbe, ezért a közeljövőben a két fél külkereskedelmét tekintve nagy előrelépés nem várható.A quitói kormány törekvései szerint az Ecuador és EU között kötendő együttműködés túlmutat majd a puszta gazdasági érdekeken. A latin-amerikai ország egyik célja az oktatás minőségének javítása, a versenyképesség növelése, továbbá a kis- és középvállalatok piachoz való jutásának elősegítése. Ennek megvalósításához az EU 137 millió eurót különített el Ecuador számára a 2007 és 2013 közötti időszakra. 2002 és 2006 között az Európai Bizottság négy fontos fejlesztési területet jelölt meg. Ezek a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a fenntartható falusi és környezeti fejlődés, a gazdasági együttműködés és a közlekedési infrastruktúra fejlesztései voltak.

Az ecuadori delegáció budapesti látogatása előtt néhány nappal, június 21-én Brüsszelben tanácskoztak a felek a latin-amerikai ország és az EU közötti kapcsolatok mélyítéséről. A párbeszéd sarokpontjai a klímaváltozás, az emberi jogi kérdések és a kormányzás voltak. A párbeszéden a regionális integrációt érintő kérdések, továbbá Latin-Amerika fejlődéséhez kapcsolódó kihívások is felmerültek. A párbeszéd rendkívül hasznosnak bizonyult a felek álláspontjainak és érdekeinek bemutatása szempontjából, továbbá egyetértettek abban, hogy a Kétoldalú Konzultációs Mechanizmus (Bilateral Consultation Mechanism) egy fontos fóruma lesz a jövőbeli együttműködésük szempontjából.

Az ecuadori delegáció vezetője kifejtette, hogy hasonló fejlesztési megállapodása van Ecuadornak Mercosurral, és a jövőben az Egyesült Államokkal is hasonló jellegű szerződést képzel el. Ecuador és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok nem újkeletűek, a John F. Kennedy elnök által 1961-ben alapított ún. USAID nevű szervezeten keresztül az USA dollármilliókkal segítette a dél-amerikai állam fejlődését, gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt.

Ecuador jelenleg arab és afrikai országokkal folytat tárgyalásokat kétoldalú egyezmények kötéséről.

A kínai kapcsolat

Az elmúlt években Kína sok latin-amerikai ország fontos kereskedelmi partnere lett, Chile esetében például a hagyományos USA-Japán orientációt váltotta fel. Ecuadort tekintve azonban más a helyzet: Kína jelenléte főleg pénzügyi befektetésekben (állami és magánszektorban egyaránt), különféle projektekben és a kőolaj-kitermelési tevékenységekben nyilvánul meg. Ecuador legfontosabb exportcikke Kína felé a kőolaj, 2010-ben az összes export 77 százalékát tette ki. Ecuador számára Kína 2011-ben csak a 18. legfontosabb partnere volt, az ország összes exportjának 0,86 százaléka irányul az ázsiai országba. A térségből Oroszország és Japán számítanak jelentősebb kereskedelmi partnernek, előbbi az összes export 3,13%-ával, míg utóbbi 1,56%-kal.

A jelenlegi alacsonynak számító kereskedelmi intenzitást azonban a felek igyekeznek növelni, a két ország szuverenitását tiszteletben tartva, továbbá a belügyekbe való beavatkozást elkerülve. Az ecuadori fél célja felkutatni azokat a lehetőségeket, melyek a jövőben a két ország közötti gyümölcsöző együttműködéshez vezetnek, illetve a kínai befektetések ösztönzése, továbbá az együttműködés új formáinak felkutatása anélkül, hogy az tartós függőséghez vezetne. A kereskedelmi kapcsolatok bővítése is prioritás, csakúgy, mint a kis- és középvállalkozások részvételének elősegítése a kétoldalú kapcsolatokban. A feleknek a szociális kérdések (lakhatás, egészségügy, oktatás) párbeszédbe való bevonása is egyik kiemelt célja.

Ecuador reflektorfényben

A nemzetközi figyelem középpontjába az elmúlt években először a Julian Assange ügy kapcsán került Ecuador. A WikiLeaks portál 41 éves ausztrál alapítóját nemi erőszakkal vádolják a svéd hatóságok és azt követően kapott menedéket Ecuador londoni nagykövetségén, hogy a brit bíróságokon kihasználta a fellebbezési lehetőségeket a svéd kiadatási kérelemmel szemben. Assange ügyéről megoszlanak a vélemények, többen úgy gondolják, hogy valójában az ellene felhozott vádak csak ürügyként szolgálnak arra, hogy kiadják őt az Egyesült Államoknak, ahol hadi és államtitkok nyilvánosságra hozásáért kellene felelnie, és akár halálbüntetésre is számíthat.

Ecuador és az Egyesült Királyság között diplomáciai válság alakult ki, miután a brit kormány a nagykövetség épületének lerohanásával fenyegette meg Ecuadort. Assange már egy éve lakik a nagykövetségen, a két ország közötti tárgyalások azonban jelenleg is folynak. Albuja külügyminiszter-helyettes elmondta, hogy brit-ecuadori jogi munkacsoport létrehozásáról döntöttek az ügy megoldása érdekében.

Assange-hoz hasonlóan nemrég Edward Snowden, korábbi CIA- és NSA-alkalmazott is az ecuadori kormányhoz fordult menedékjogi kérelmével. Az ügybe Assange is közbeavatkozott, amikor azt nyilatkozta, hogy Snowden előreláthatólag a latin-amerikai országtól kér menedékjogot, a kérelmet pedig már tanulmányozza a kormány. Assange állítása feszültséget keltett Ecuadorban, egyes források szerint befolyásolhatja azt, hogy Snowden menedékjogot kapjon. Nathalie Cely, Ecuador washingtoni nagykövete Fernando Alvaradóval, a kormányzati kommunikációért felelős titkárral folytatott levelezésében azt írja, hogy beszélniük kellene Assange-zsal és jobban kontrollálni a kommunikációt, mert úgy tűnik, ő „vezényli az előadást”. A WikiLeaks alapítója Ricardo Patińo külügyminiszternek e-mailt küldött, amelyben elnézést kér tőle abban az esetben, ha „tudtukon kívül nyugtalanságot okoztak Ecuadorban a Snowden témával.”

Az üggyel kapcsolatban Albuja elmondta, hogy az emberi jogok védelmének nagy hagyománya van Ecuador történelmében, mivel a kolumbiai konfliktus miatt 57 ezer menekült tartózkodik az andoki országban. Az ecuadori kormány erőfeszítéseit az ENSZ is elismeri, a menekülteket és a védelem alatt álló személyeket nem táborokban, hanem a városokban helyezik el, ugyanazok a jogaik és kötelezettségeik, mint az ecuadori állampolgároknak. Több találgatás is napvilágot látott azzal kapcsolatban, hogy mi állhatott Rafael Correa döntésének hátterében, akkor, amikor Julian Assange-nak menedéket adott. A latin-amerikai ország ellenzéke paradoxnak nevezte a kialakult helyzetet, amelyben Correa a sajtó, és szólásszabadság védelmezőjeként lépett fel, úgy vélik intézkedésével a róla kialakult negatív, sajtóellenes képet akarja megváltoztatni. Elemzők szerint Correát az is motiválhatja, hogy a Fidel Castro háttérbe szorulásával és Hugo Chávez halála miatt megüresedett karizmatikus latin-amerikai vezető szerepét átvegye.

„Se veled, se nélküled” kapcsolat a sajtóval

Ecuadorban a napokban lépett érvénybe egy vitatott kommunikációs törvény. A rendelet magába foglalja a „médialincselés” fogalmát, ami abban az esetben történik, ha természetes vagy jogi személyről folyamatosan lejárató és elhiteltelenítő információt közölnek. Létrehozzák a Kommunikációs és Információs Bizottságot, melynek feladata a médiumok feletti kontroll gyakorlása és a szankciók kiszabása lesz, megalkotják a Médiaszabályozási Tanácsot is, amelynek az információhoz, tartalmakhoz, az adássávokhoz való hozzáférésben lesz illetékes.

A kormány úgy véli, hogy a törvény segít a sajtó visszaéléseit szabályozni, az ellenzék és néhány szakmabeli azonban ezzel szemben azt állítja, hogy korlátozzák a szólásszabadságot az országban, ezért hazai szervezetek mellett, mint az Újságírók Nemzeti Egyesülete nemzetközi egyesületek, például az Amerikaközi Sajtószövetség is tiltakozását fejezte ki. Amikor Rafael Correa 2006-ban először elfoglalta az elnöki széket már konfliktusba került a sajtóval, és hosszú azoknak az ügyeknek a listája, amelyekből bírósági per lett. Az elnök a kezdetektől fogva amellett érvel, hogy a médiaorgánumok az ellenzék javára megmásítják az információt. Az új törvényről elmondta, hogy a szabad és független sajtó kialakítása a cél, amely nem védi a magánérdekeket.

A sajtószabadság romló helyzetéről a Freedom House által készített legfrissebb tanulmány is beszámol, amely szerint az elmúlt öt évben Ecuador 17 ponttal került hátrébb a világon a sajtószabadság mértékét mutató listán, ez az egyik legnagyobb zuhanások közé tartozik. Marco Albuja azonban a budapesti sajtótájékoztató során kiemelte, hogy az ecuadori kormány számára a legfontosabb az emberek szólásszabadsága, általában ugyanazt a tényt másként látják az átlagembernek a média és a kormány. Az andoki ország elnöke interneten keresztül személyesen is figyelmet fordít azokra a tanácsokra és javaslatokra, amelyeket neki írnak a Facebook-on vagy a twitteren.