Igen nagy a béraránytalanság Romániában

Egy minimálbéren élő romániai munkavállalónak szinte egy teljes hónapon át kell robotolnia azért, hogy annyi pénzt keressen meg, mint vállalatának vezérigazgatója egyetlen óra alatt. Ezzel Románia képviseli az egyik végletet az Economist gazdasági hetilap által számos európai országra összeállított vezérigazgatói minimálbér-indexben.

A bérezési aránytalanságok három, a leggazdagabbak közé számító országban, Dániában, Svájcban és Norvégiában a legkisebbek. Ez utóbbiban egy minimálbéren tartott alkalmazott átlagosan három nap alatt keresi meg a csúcsvezető órabérét. Magyarország a két véglet között van, 14 napi minimálbér tesz ki egy átlagos vezérigazgatói órabért.

Romániában akadnak menedzserek, akik egy hónap alatt annyit tesznek zsebre, amennyit egy minimálbéres 2,5-3 év alatt keres meg. Az AIMS Executive Search and Consulting România által készített, tavaly decemberben közzétett felmérés szerint egy közepes nagyságú vállalat vezérigazgatójának nettó havi fizetése 3500 és 6000 euró között mozog. A kisvállalkozások a gazdasági és az értékesítési igazgatókat fizetik meg a legjobban, ezek átlagos keresete 2500, illetve 2000 euró.

A nagyvállalatok és a multik legjobban kereső csúcsvezetői az értékesítési igazgatók (4000 euró), a marketingigazgatók (3000-5000 euró) és a személyzeti menedzserek (3000-6000 euró). A topmenedzserek ugyanakkor az alapbér mellett más juttatásokban is részesülnek: 13-ik havi fizetés, szolgálati gépkocsi, teljesítményhez kötött prémium, magánnyugdíj alapba való  befizetés stb. A minimálbér jelenleg 750 lej, körülbelül 165 euró, július 1-től pedig 800 lej lesz.

Az állami szektorban dolgozó felsővezetők még a multik topmenedzsereinél is jobban keresnek, annak ellenére, hogy egyes esetekben az általuk vezetett cégek hosszú évek óta veszteségesek. A kormány által májusban közzétett adatok szerint az állami vasúttársaság vezérigazgatójának 14583 euró a havi bruttó illetménye, míg a Román Posta első embere 14280 eurót keres, a Tarom vezérigazgatója pedig kereken 10 ezer eurót. Ebben a szektorban az állami pénzverde igazgatójának kell a legszerényebb fizetéssel, havi 2500 euróval megelégednie.

Az Economist adatsora egy sokszor rejtve maradó összefüggésre hívja fel a figyelmet. A számok azt mutatják meg, hogy minél feljebb kerül valaki a vállalati ranglétrán, annál inkább közelíthet a fizetése a nyugati szinthez. Ám minél lejjebb van egy alkalmazott, annál mélyebb a szakadék dél-kelet és észak-nyugat között. A cégvezetők javadalmazása nem feltétlenül van összhangban az illető ország jóléti szintjével és gazdasági fejlettségével. A vezérigazgatói óradíj Olaszországban a legnagyobb, 957 euró, majd Spanyolország (792 euró), Svédország (709 euró) és Írország (704 euró) következik. Egy romániai topmenedzser nemcsak magyarországi, hanem görög és dán kollégájánál is többet keres, s egy szinten van a portugál igazgatókkal.

A vagyon egyenlőtlen eloszlását statisztikailag mérő, úgynevezett Gini-index valamennyire árnyalja a képet. Ez a mutató a népesség legjobban és legrosszabbul kereső 10-10 százaléka közötti különbséget adja meg – itt tehát nem a legjobban és legrosszabbul keresőket hasonlítják össze. Norvégia ezen a listán is első, de például Svájcban kifejezetten nagy különbségeket mutat, miközben Szlovéniában, illetve Csehországban arányosan kisebbek a különbségek. Románia ezen mutató alapján is a legnagyobb egyenlőtlenségeket jellemezte országok közé tartozik, míg Magyarország a középmezőnyben van.