Vatikáni tippmix: ki lehet XVI. Benedek utóda?

„Forradalmi pápa kell” – ragadta meg lényeglátóan a 2013-as pápaválasztó Konklávé tétjét II. János Pál merénylője, Ali Agca. Az egyház megújítása gigászi feladat elé állítja a leendő egyházfőt, akinek egyszerre kell megküzdenie az egyház belső intrikáival és a külvilág támadásaival, el kell hárítania egy lehetséges egyházszakadás veszélyét illetve helyreállítania a katolikus egyház elveszett tekintélyét. A liberális illetve konzervatív táborok patthelyzete egy a II. János Pálhoz hasonló kompromisszumos jelöltet eredményezhet, így akár Erdő Péter bíboros, esztergomi prímás érseknek is meghatározó szerep juthat.

Gigászi feladatok

Az elodázhatatlan feladatok egyik legnagyobbika a római Kúria reformja, amelyről a titkos vatikáni iratok napvilágra kerülése óta bizonnyal állítható, hogy mélyre süllyedt a korrupció mocsarában. A dokumentumok rávilágítanak, hogy a visszaélések ellen küzdő vatikáni hivatalnokok áldásos tevékenységükért éppen retorzióban részesültek. Például amikor Carlo Maria Vigano, Vatikán állam helyettes kormányzója a pápa tudomására hozta az általa tapasztalt korrupciót, nepotizmust, gyanús juttatásokat és kifizetéseket, eltávolították hivatalából – adta hírül a Business Insider.

A kiszivárogtatásokkal vádolt és őrizetbe vett Paolo Gabriele bűnösségét sokan kérdőjelezik meg, mondván, hogy nem lehetett hozzáférése a pápa bizalmas irataihoz. A dokumentumokat nyilvánosságra hozó tényfeltáró újságíró, Gianluigi Nuzzi pedig nem adja ki informátorait. Egyesek úgy vélik, a skandalum egyenesen a legmagasabb bíborosi körökből indult ki, akik így akarják az elkövetkező pápaválasztást előkészíteni a nem kívánatos jelöltek diszkreditálásával.

A Vatikán szerint egyébként éppen Nuzzi az, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Számos könyvet írt az egyházi állam és a Vatikáni Bank színfalak mögött játszódó ügyleteiről (’Vaticano S.p.A.’, ’Vatican Ltd.’ És a legutóbbi ’His Holiness: The Secret Papers of Benedict XVI’). Ez utóbbi intézményt vádolják azzal, hogy fiókjain keresztül a szicíliai maffia mossa pénzét, és amelynek vezetőjét, Ettore Gotti Tedeschit éppen a botrány kipattanása miatt távolítottak el pozíciójából. Nuzzi azonban állítja, tényfeltáró riportjai nem az egyházfőt kívánják rossz színben feltűntetni, hanem éppen a vatikáni kormányzat korrupt voltára igyekszik gyógyírt találni az átláthatóság számon kérése által.

Mekkora a szellemi megújulás esélye?

Míg a kormányzat rendbe tétele inkább pragmatizmust kíván, addig az egyház szellemi megújulása már egy következetesen liberális politikai irányvonalat kívánna meg. Nyitott kérdésnek számít a nők egyházon belüli szerepe, a homoszexuálisok megítélése, az óvszerhasználat és a papi nőtlenség. „Az egyenjogúsági törvények, úgymint az azonos neműek házassága a keresztényeket és az egyházi szervezeteket sebezhetővé teszik a peres eljárásokkal és diszkrimináció-ellenes vádakkal szemben” – nyilatkozta Austen Ivereigh katolikus kommentátor és újságíró. (A melegházasság ugyanakkor éppen aktuális napirendi pont számos katolikus vagy részben katolikus országban, mint az Egyesült Államok vagy Franciaország, amelyről a Kitekintő is beszámolt.)

Az egyház mindeddig elzárkózott a fenti kérdéseket illetően. XVI. Benedek elismerte a nők egyházi adminisztrációban betöltött nagyobb szerepének szükségességét, ám ellenállt a nők pappá szentelésének. Az erre irányuló törekvések elsősorban az Egyesült Államokból indulnak ki, ahol egyrészt az egyházi hivatalt betöltő nők diszkriminációtól sem mentes helyzete illetve az ezzel párhuzamosan kibontakozó pedofilbotrányok heves ellenérzéseket váltottak ki. „Az USA sokkal tartozik azon nagylelkű, hősies nővéreknek, akik az oktatásnak, betegápolásnak és lelkipásztori tevékenységnek szentelték életüket csak azért, hogy egy tolakodó illetve a kezdetektől ellenséges nyomozás tárgyává váljanak állítólagos doktrinális tévedéseik okán” – nyilatkozta dr. Gemma Simmonds, a londoni Religious Life Institute igazgatója.

A katolikus egyház az ökumené, vagyis a más világegyházakkal való együttműködés terén is elmaradásokat mutat. Bár XVI. Benedek tett arra irányuló lépéseket, hogy kapcsolódási pontokat keressen a muszlim világgal (még egy közös imádságon is részt vett a jeruzsálemi kék mecsetben), ám az iszlámot vad és embertelen vallásnak bélyegző idezétnek utóélete még máig hat. A muszlim világgal ápolt jó viszony pedig alapvető fontossággal bír a jövőre nézve, hiszen a katolikus egyház híveinek száma éppen az iszlám világ tőszomszédságában élő, vagy éppen azzal keveredő afrikai és ázsiai területekeről rekrutálódik. A pápai hivatal elkövetkező bitrokosának tehát sok tekintetben egy mérsékeltebb irányvonalat lenne célszerű követnie.

Haladók és tradicionalisták örök harca

XVI. Benedek pápa megválasztása a konzervatív csoport egyértelmű győzelmét hozta, tudósított egy bennfentes forrás még 2005-ben. Egyetlen számba jöhető riválisa az argentin Jorge Mario Bergoglio volt, ám a szavazatmegoszlás a 2005-ös Konklávé kezdetén is egyértelműen az akkor még csak Joseph Ratzinger bíborosként ismert egyházfőnek kedvezett 47:10 arányban. Bár Bergoglio még 76 évével választható, neve – bár a fogadóirodák listáin szerepel – nem merült fel komoly esélyesként.

Az azt megelőző Konklávén, 1978-ban II. János Pál megválasztásakor a bíborosok nem tudtak ilyen könnyen dűlőre jutni a konzervatív tábor jelöltje, Giuseppe Siri illetve a liberális Giovanni Benelli között. A lengyel Karol Wojtyła neve kompromisszumként merült fel, aki mögé a Sirit támogató kardinálisok is nyomban besorakoztak.

A 2013-as pápaválasztó Konklávé hasonló izgalmakat kínál. A tradicionalista-konzervatív tábor sorait erősíti az egyik vezető papabile (pápajelölt), Angelo Scola (71), Milánó érseke is. Esélyeit nagyban növeli, hogy távol tartotta magát a kompromittált hivatalnokoktól és igen népszerű az olaszok körében. Szigorúbb doktrinális nézeteket vall és mérsékelt reformhajlandóságot tanúsít továbbá az olasz Angelo Bagnasco (70) is, aki Bertone ellenlábasaként bár népszerű, de sokan túl konzervatívnak tartják. A kanadai Marc Ouellet Benedek intellektuális szellemi iskolájából jött, jámbor tudósalkat, aki azonban a jelenlegi pápához hasonlóan kevésbé rajong a szent hivatal elnyerésének lehetőségéért.

Az egyértelműen haladó szellemiségű bíborosok legerősebb jelöltjei az osztrák Chritoph Schönbron (68), az olasz-argentin Leonardo Sandri (69) és a mindig jókedélyű Gianfranco Ravasi (71). Nem kerülte el a Vatikán figyelmét, hogy Schönborn nyíltan kiállt egy homoszexuális plébános kinevezése mellett, valamint, hogy kritikával illette az egyház hivatalos reakcióit a pedofilbotrányok kapcsán. Érdekes színfolt az amerikai Timothy Dolan (63), akinek 2011-es, az Új Evangelizációról szóló beszédében sokán Obama reform-szellemiségét látják visszaköszönni. A haladók közé sorolható a ghánai Peter Turskon (63) is, aki bár pragmatista hírében áll, bizonyos esetekben engedélyezné az óvszerhasználatot és támogatásáról biztosította az Occupy Wall Street mozgalmat is.

Kompromisszumos jelölt?

II. János Pál pápai trónra emelkedésének forgatókönyve játszódhat le a brazil Odilo Pedro Scherer (63) esetében is, akit odahaza, Brazília meglehetősen progresszív katolikus közösségeiben konzervatívként tartanak számon, ám globális mértékkel nézve inkább a haladóbb gondolkodók közé tartozik.

Erdő Péter bíborost az európai lapok továbbra is esélyesként tartják számon. Az olasz közszolgálati rádió, az ANSA hírügynökség, az Italian Insider és legújabban a lengyel Rzeczpospolita konzervatív napilap foglalkozott behatóan Erdő Péter esélyeinek latolgatásával. Erdő Európa-szerte nagy tiszteletnek örvend, mint a teológia professzora és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke. Bár rendíthetetlen doktrinerként ismerik, jó kompromisszum-teremtő képessége előnyére válhat a Konklávén.

A márciusi pápaválasztás alkalmával minden bizonnyal nem fog olyan egyszerű döntés születni, mint 2005-ben. A tét és a feladat súlya nagy, és így magukra a résztvevőkre is nagy nyomás nehezedik majd, hogy egy megfelelő jelöltet találjanak, akinek egyszerre kell rendbe tennie az egyházi állam kétes ügyei között, helyreállítani a katolikus egyház megrendült bizalmát és továbbvinni az igencsak lassan haladó reformokat.