A horvátok nyomában is jöhet valaki

A nyugat-balkáni országok euroatlanti integrációja a magyar uniós elnökség prioritásai közé tartozott. A hazai diplomácia továbbra is kiemelten fontos ügynek tartja a térség minden országa számára a csatlakozás perspektívájának felmutatását. Az Unióhoz való jelenlegi viszony és a párbeszéd kérdését járta körül a Magyar Külügyi Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviselete szervezésében megrendezett konferencia.

Az EU Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikájának alapja, hogy a térség minden országa az uniós tagság konkrét perspektívájával rendelkezik. Ezzel megfogalmazásra került, hogy Európa az egykori Jugoszlávia országaival lesz igazán egységes, hozzájárul továbbá a térségben a béke és stabilitás megerősítéséhez.

Az EU ezt a stratégiát először 2003-ban rögzítette, majd 2008-ban és 2009-ben ismét megerősítették az Európai Tanács ülésein. A magyar diplomácia egyik fontos eredménye, hogy 2011 júniusában (a magyar elnökség utolsó napján) lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások. Így 2013 júliusától az EU tagállamainak száma Horvátországgal huszonnyolcra emelkedik. A térség többi országának csatlakozási dátuma közel sem látszik még ilyen egyértelműen. Az egyes országokban folyó reformokat előmozdítandó azonban fontos hogy a dialógus dinamikája ne vesszen el, és hogy a politikai vezetők továbbra is elkötelezettek maradjanak az elvárt reformok végrehajtása mellett.

Doris Pack, az Európai Néppárt német képviselője a kilencvenes évek óta foglalkozik a térséggel és folytat terepmunkát a Nyugat- Balkánon. Elmondása alapján, míg Horvátország EU csatlakozása egyértelmű, a többi országnak számos kérdésben kell még reformokat végrehajtania, vagy épp szomszédaival megbékélnie az európai dicséretért cserébe. Itt elég csak a Macedón volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország közti névvitára gondolni. A kereszténydemokrata politikus szerint ezzel kapcsolatban a görögöknek is nagy a felelősségük, hiszen felmerül a kérdés, hogy miért is kellene egy független országnak új név után néznie? A vita hevében tovább erősödő nacionalista hangok semmiképp sem használnak a macedónok Európához való közeledésének.

Montenegro 2010-ben megkapta a tagjelölti státuszt, és bár azóta meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások, a tagsághoz vezető út még hosszúnak látszik. Német szempontból a közelgő őszi szövetségi választások miatt most igen fontos a választói hangulat. Tanulságos volt Bulgária és Románia esete. A két ország a 2007-es uniós csatlakozáskor még sok szempontból nem volt kész a tagságra (ezt bizonyítja, hogy még mindig nem sikerült teljesíteni a schengeni feltételeket), és ezt a tapasztalatot a választók sem felejtik el. Így bár fontos a nyugat-balkáni országok motiválása, ám nem szabad könnyelmű, korai lépéseket tenni.  Szerbia esetében is a legalapvetőbb elvárás, hogy Belgrád folytassa a konstruktív párbeszédet Pristinával és rendezzék Koszovó kérdését. Ezt hangsúlyozta a konferencián részt vevő Balla Mihály, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes képviselője is. Bosznia-Hercegovina számára sem látszik az euroatlanti integráció alternatívája. Ám az ország alapvető strukturális problémákkal küszködik, mely etnikai tagoltságából és az ennek megfelelő bonyolult közigazgatási rendszeréből fakad. Albánia, bár még nem kapta meg a tagjelölt státuszt, az Európai Bizottság legutóbbi ajánlásában támogatja azt, amennyiben bizonyos közigazgatási és jogi reformokat végrehajt.

Összefoglalva elmondható, hogy Horvátország kivételével a nyugat-balkáni térség országainak még számos feladatot kell elvégezniük; az Unióhoz való csatlakozás így egyelőre csak távlati cél. Ahogy azt a konferencián Ódor Bálint, EU-ügyekért felelős helyettes államtitkár is elmondta, a kulcsszó a perspektíva kell hogy legyen. Magyarországnak közvetítő szerepe van. Főként a válsággal terhelt időszakban fontos emlékeztetni a többi tagállamot a bővítés fontosságára, hiszen ezzel Európa újraegyesítése fejeződik be. A hiteles és egyértelmű párbeszéd motorja lehet a belső reformoknak és az európai értékek megerősödésének. Az EU részéről megfogalmazott elvárásoknak egyértelműnek kell lenniük, ugyanakkor konkrét programokkal segíteni kell az átalakulást.

A cikk szerzője a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Antall József Tudásközpont európai uniós ügyekkel foglalkozó munkatársa.