Bozótharc a román igazságszolgáltatásért

A törékeny posztkommunista román demokrácia számára az igazságszolgáltatás jelentette, és jelenti ma is a legnagyobb kihívást. Az átláthatóság hiánya, a politikummal és gazdasági elitekkel való összefonódás, valamint a milliónyi kusza érdek és személyes ellentét révén a román igazságszolgáltatás egy olyan monstrummá vált, amelynek már megértése is komoly nehézségeket okoz a közel húsz millió kívülálló állampolgárnak, akit egyébként eme intézménynek szolgálnia kellene. A most zajló lassú és kaotikus politikai-hatalmi átmenet újabb állomásaként az elmúlt hetekben átfogó harc tört ki a harmadik hatalmi ág körül.

Január 4-én Bukarestben választásokat tartottak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöki és alelnöki pozícióinak betöltésére. A román igazságszolgáltatás irányítását és függetlenségének garantálását ellátó intézmény hét évre választott tagjai minden évben új vezetőséget jelölnek ki maguk közül. Ez alkalommal a tizennyolc tagú testület, 10-8 arányban Oana Schmidt Hăineală-t, a tavalyi évben alelnöki feladatokat ellátó ügyészt nevezte ki az elnöki pozícióba. A pokol ezen a ponton szabadult el, a CSM néhány bíró tagja, Mona Pivniceru igazságügy-miniszter támogatásával a választások megismétlését követelte. Mivel azonban ez elutasításra talált, az említett tárcavezető és több bíró is elhagyta az ülést, ezzel lehetetlenné téve az alelnök megválasztását. Ez utóbbi szék betöltése azóta is várat magára.

Az elkövetkező napokban a maga is bíróként, és tavaly augusztusig a CSM tagjaként tevékenykedő miniszter-asszony több alkalommal is kifogásolta az győztes személyét és megválasztásának tényét, hozzá pedig csatlakozott két bírákat tömörítő civil szervezet is, melyek közül az egyiket hosszú ideig szintén Pivniceru asszony vezette. A két tömörülés kifogásolta a tényt, hogy történelmében először egy ügyészt választottak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács élére, és követelte azoknak a tagoknak a lemondását, akik Oana Schmidt Hăineală-re adták le voksukat.

Az események innentől még jobban felgyorsultak, az ország több bírósága elindította néhány CSM-tag mandátumának visszavonását. A testület kilenc bíró illetve öt ügyész tagját az ország összes bírósága illetve ügyészsége választja meg, kétharmados többséggel pedig mandátumuk lejárta előtt is megvonhatja tőlük a bizalmat. Néhány vidéki bíróság eleinte két tag, Alina Ghica és Cristi Dănile? menesztését kezdeményezte, ugyanis ők ketten nyíltan is kiálltak a frissen megválasztott elnöknő mellett. Az ország törvényszékei el is kezdtek gyűléseket tartani a menesztési indítványokkal kapcsolatban, ám  – ahogy a România Liberă napilap fogalmaz – a bumeráng visszaütött és néhány bíróság indítványozta azoknak a tagoknak a felfüggesztését is, akik az igazságügy-minisztert támogatták. A tudósítások szerint az említett bírók, most kétségbeesetten telefonálgatnak a vidéki törvényszékekre, hogy gátat szabjanak annak a felfüggesztési áradatnak, amelyet ők maguk indítottak el.

Egy átláthatatlan monstrum belsejében

A jelen pillanatban még távolról sem stabilizált helyzet mélyén milliónyi összegubancolódott egyéni és csoportérdek van, a harc kimenetele pedig hosszú távon határozza meg az ország jövőjét. 2007-es csatlakozása óta Románia igazságszolgáltatásának helyzete folytonos Európai Uniós megfigyelés alatt van. Az Európai Bizottság minden jelentésében kritizálja a nagykorrupció burjánzását és a harmadik hatalmi ág politikummal szembeni alárendeltségét. Mindazonáltal 2005 óta az igazságszolgáltatás minősége állandóan javult, Brüsszel jelentéseiben már évek óta méltatja a Legfőbb Ügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészség tevékenységét, egy-másfél éve pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács szerepe is pozitív előjellel jelenik meg az EU-s dokumentumokban. Ebben nagy szerepe volt a korábbi elnöki-alelnöki párosnak, Alina Ghicának és Oana Hăineală-nek is, akik most épp egy helycserés folytatást próbáltak meg kieszközölni maguknak.

Első ránézésre a mostani felfordulás mögött az bírák és ügyészek közötti vetélkedés húzódik meg. Az előbbiek neheztelnek, amiért a korábbi gyakorlattól eltérően most nem a ő soraikból került ki a CSM elnöke. Utóbbiak méltán büszkék az elmúlt években levezényelt politikai nagykorrupcióval kapcsolatos nyomozásaikra és az ebből következő nemzetközi elismerésre, és méltán tartják magukat az igazságszolgáltatás leginkább megreformált szegmensének.  Az ország 1982 ügyésze a múlt héten szinte egyöntetűen állt ki az új CSM-elnök személye mellett, ezzel is ráerősítve arra a képre, hogy itt bírák és ügyészek közötti szekta-harcról van szó.

A dolgok azonban nem ennyire egyszerűek, és mint Romániában oly sokszor, a kulisszák mögött korrupt, pozíciójukat féltő politikusok állnak. Dan Tapalagă újságíró, a román igazságszolgáltatás gubancos életének talán egyik legjobb ismerője úgy vélekedik, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Szociálliberális Unió (USL) a bírák és ügyészek egymásnak ugrasztásával próbálja meggyengíteni az egész rendszer helyzetét, és megcsonkítani azt a kevéske autonómiáját is, amelyre az elmúlt években szert tett. A zsurnaliszta szerint a parlamenti többség kihasználja a talárosok sértettségét, és maga mellé állítja még azokat a bírókat is, akik egyébként elkötelezettek az igazságszolgáltatás függetlensége mellett.

Lapozzon, és ismerkedjen meg a politikussal, aki a háttérből mindent mozgat!

A 2013-as év kulcsfontosságú lesz mind a harmadik hatalmi ág, mind pedig a szabadságukat féltő politikusok számára is. A Legfőbb Ügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőinek megüresedett székét idén töltik be újra, a Legfelsőbb Bíróság, amely a honatyák elleni bűnvádi eljárások kezelését végzi, ugyancsak idén kap új elnököt, és mindezen kinevezések esetén a CSM fontos szerepet játszik. E high-profile pozíciókon túlmenően a testület dönt az egész rendszeren belüli kisebb személyzeti kérdésekről, és a legtöbb politikus számára egyáltalán nem mindegy, hogy ki is ítélkezik majd az ő ügyükben

A politikusi félelmek ősforrása Adrian Năstase szociáldemokrata ex-miniszterelnök tavaly júniusi elítélése és bebörtönzése, amely történelmi precedenst teremtett Románia számára. A jelenlegi kormánykoalíció több prominens politikusa is ítéletre vár különböző bűnvádi perekben, és úgy tűnik, egyikük sem szándékszik megvárni az eljárás normális lefolyását.

Talán a legismertebb eset Dan Voiculescu USL-s szenátoré és médiamogulé, akit sokan az igazságszolgáltatás elleni játszmák fő mozgatójának tartanak. Voiculescu, akit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nemrégiben a román politika rákos daganatának nevezett, tavaly tavasszal lemondott szenátori mandátumáról, csak azért, hogy évek óta megoldatlan korrupciós dossziéja átkerüljön a Legfelsőbb Bíróság hatásköréből máshová. A két törvényszék közötti dossziésétáltatással fél évet nyert, remélve, hogy a december 9-e utáni totális hatalomátvétel után nem lesz már mitől tartania. A kétharmados többsége ellenére az USL-nek nem sikerült percek alatt letepernie az igazságszolgáltatást, így Voiculescu, bár decemberben újra szenátorrá választották, mind a mai napig nem tette le az esküt, hogy ügye nehogy visszakerüljön a Legfelsőbb Bíróságra. Számítása azonban nem jött be, s most látszólag egyre idegesebben kapkod minden lehetőséghez.

Ezt a feltételezést támasztja alá a médiamogul tulajdonában lévő Antena3 hírtelevízió utóbbi hetekben végrehajtott kampánya is. A legolcsóbb propaganda és lejáratás eszközeivel élve a csatorna frontális támadást intézett az igazságszolgáltatás ellen, relativizálva annak minden eredményt, bulvárlapokhoz illő személyeskedéssel hurcolva meg egyes bírók és ügyészek nevét.