Svájc nem adja a szuverenitását

Svájc nem tagállam, mégis számos kétoldalú szerződés fűzi az Európai Unióhoz. Viviane Reding az Európai Bizottság nevében egyértelmű felszólítással zárta az óévet: ha Svájc a jövőben továbbra is részesülni kíván a közös piac nyújtotta előnyökben, akkor az európai uniós jogszabályokat az eddiginél nagyobb mértékben kell elfogadnia és alkalmaznia. Kijelentése természetesen megosztja a svájci politikusokat.

Svájc az Európai Unióhoz legközelebb álló szomszédos ország, és nem csak földrajzi, hanem gazdasági, politikai és kulturális értelemben is. Az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere az Amerikai Egyesült Államok és Kína után, fontos tranzitország az európai árukereskedelem szempontjából és számtalan európai uniós állampolgárnak szolgáltat munkahelyet, határon innen és túl.

Nem mindegy tehát egyik fél részéről sem, milyen kapcsolatok fűzik őket egymáshoz.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke először 2010-ben említette meg a szövetségi elnökkel, Doris Leutharddal folytatott konzultációja során, hogy Svájc csak úgy vehet részt az európai közös piac folyamataiban, ha közvetlenül átveszi az uniós jogszabályokat. Brüsszel pedig 2012 decemberében fogalmazta meg még egyértelműbben ezeket az igényeket Viviane Reding, a  jogérvényülés, alapvető jogok és uniós polgárságért felelős biztos tolmácsolásában. Ha ez valóban megvalósulna, Svájcot ebből a szempontból semmi sem különböztetné meg egy valódi uniós tagállamtól, hiszen az uniós tagság egyik legmeghatározóbb ismérve a közvetlen jogalkalmazás, vagyis az uniós jogszabályok belső, tagállami jogalkotási aktus nélküli átvétele.

Ahogy Reding a svájci Sonntagszeitungnak nyilatkozott, vége a „mazsolázgatás időszakának”, amikor Svájc csak az általa meghatározott feltételekkel és fenntartásokkal alakította ki az unióhoz fűződő szerződéses kapcsolatait.

A svájci politikusok többsége elutasítja a Bizottság politikáját.

Phillip Müller, a svájci FDP elnöke szerint nemhogy közeledni kéne az EU-hoz, de még a bilaterális szintű kapcsolatok elmélyítését is szünetelteni kellene. Annak ellenére is, hogy tisztában van vele, minél kevésbé tesznek eleget a követelményeknek, annál nehezebbé válik majd az unióval való gazdasági együttműködés.

Ezt a véleményt osztja a svájci kereszténydemokraták egyik képviselője, Gerhard Pfister is, a Sonntagspressenek adott interjújában.

Úgy tűnik, Svájcnak egyelőre fontosabb a szuverenitás, mint a gazdasági előnyök stabilizálása, ugyanakkor az EU nézőpontja is nehezen vitatható: miért garantálná ugyanazokat, a tagállamokat megillető gazdasági előnyöket egy olyan államnak, amely az uniós jogot és kötelezettségeket csak részben hajlandó elismerni?

Svájcban egyébként gyakran vitatéma az EU-s kapcsolatok szorosabbra fűzése, vagy éppen gyengítése. Sokan a uniós folyamatok kibővülése miatt szorgalmazzák a reformokat. Véleményük szerint minél több tagállam lesz, annál kevésbé lesz érdeke az EU-nak, hogy Svájccal állandóan részletesen, kétoldalú gazdassági szerződéseket dolgozzon ki.

A svájci Neue Zürcher Zeitungban megjelent elemzés szerint a bilaterális szerződések  egyszerűen idejét múltak.

Svájc például 1973-ban kötött meg egy olyan szerződést az unióval, amely tartalmazza a közös piac egyik legfontosabb szabályát: a tagállamok nem, vagy csak szigorú feltételek mellett nyújthatnak állami támogatásokat a piac résztvevőinek. Ha Svájc ezt a szerződést úgy alkalmazza, mint egy hagyományos nemzetközi szerződést, akkor az állami támogatásokat elvileg az  1973-as viszonyok szerint szabad értelmeznie. Az EU-nak viszont az az érdeke, hogy ez tilalom a modern viszonyoknak és a hatályos uniós jogszabályoknak megfelelően érvényesüljön. Ez a probléma is csak úgy lenne orvosolható technikaliag, ha Svájc közvetlenül venné át az aquis communautairet. (A latin kifejezés az Európai Unió teljes jognyagának összefoglaló neve. Ide tartoznak az alapító szerződések, az uniós intézmények által alkotott jog, az Európai Bíróság joggyakorlata, és a nemzetközi szerződések is.)

Dieter Freiburghaus az elemzésben egy esetleges alternatívaként említi meg Svájcnak az Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozását.

Svájc az EGT tagjaként egy egységes szabályrendszerhez csatlakozna, és már nem egymagában állna szemben az unióval.

Valódi áttörést azonban csak az Unióhoz való csatlakozás, de minimum a közvetlen jogalkalmazás jelentené. Ennek borsos árát, a szuverenitás korlátozását a svájciak azonban nem hajlandók feladni. Maradnak tehát a kétoldalú szerződések sok-sok kérdőjellel a 2013-as esztendőre.