Tovább fogyhat a felvidéki magyarság

A következő tíz évben is hasonló mértékben csökkenhet a magyarság száma a Felvidéken, mint az elmúlt évtizedben, mivel a jelenség legfőbb befolyásoló tényezői – a népszaporulat csökkenése és az asszimiláció – továbbra is fennállnak – véli Gyurgyík László szociológus.

Gyurgyík a 2011-es népszámlálás eredményeivel összefüggésben a Pozsonyi Magyar Intézetben beszélt.

Bár a szociológus szerint pontos becsléseket a felvidéki magyarság korbeli megoszlásáról szóló adatok híján nemigen lehet készíteni, ha változatlanok maradnak a létszámcsökkenést befolyásoló tényezők, nincs ok javulásra számítani. „Egyértelmű lesz a fogyás a jövőben is a magyarság körében” – szögezte le Gyurgyík László, akinek becslése szerint a felvidéki magyarság létszáma 40-50 ezerrel lehet kisebb az elkövetkezendő tíz évben.

Gyurgyík László szerint azt, hogy tíz év múlva hány magyar él majd Szlovákiában, az összes tényező közül leginkább a népszaporulat csökkenésének köszönhető „természetes fogyás”, illetve az asszimiláció befolyásolja. Hozzátette: a kilencvenes években a szlovákiai magyarság létszámfogyatkozását mintegy kétharmadrészt az identitásváltás, vagyis az asszimiláció számlájára lehetett írni, a legutóbbi népszámlálás eredményeiben azonban az asszimiláció és a természetes népességfogyás befolyásoló hatása már fele-fele arányú volt.

A szociológus elmondása szerint az előttünk álló tíz év során a létszámcsökkenés jelensége leginkább a szórványvidéken és a városokban érinti majd a felvidéki magyarságot, mivel a városokban élő magyar lakosság jelentős része olyan helyen lakik, ahol alacsonyabb a magyarság aránya, a szórványban pedig a vegyes házasságok magas arányából adódóan alacsonyabb mértékű az „identitás átörökítése.” A két befolyásoló tényező együttes hatására jó példa lehet Pozsony, ahol 20 év alatt több mint egynegyedével csökkent a magyarság száma, amely a legutóbbi adatok szerint már alig haladja meg a 14 ezret.

„Pozsonyban a magyarság körében a vegyes házasságok aránya 60-70 százalék körül mozog” – mondta az MTI-nek nyilatkozva Gyurgyík László, aki szerint az ezekben a családokban született gyerekeknél nagyon alacsony a magyar identitás megmaradása, 10 gyermek közül legfeljebb kettő vallja majd magát magyarnak a későbbiekben. „A vegyes házasságban élő többségi partner egyfajta etalonul szolgál arra, hogyan lehet a többségi nemzethez tartozni” – szögezte le. Hozzátette: ezzel szemben azokban a régiókban, ahol még lehet tömbmagyarságról beszélni, többnyire homogén házasságok köttetnek, így az „identitás átörökítése” ezekben a családokban 96-97 százalék körül mozog.

Gyurgyík László szerint a 2011-es népszámlálás eredményeinek egyik meghatározó aspektusa az „ismeretlenek”, azaz a nemzetiségüket be nem valló személyek igen magas aránya. Ez a legutóbbi népszámláláskor országosan az összlakosság 7 százaléka volt. Ez az arány 2001-ben még alig haladta meg az 1 százalékot, az 1970-es népszámláláson pedig csak 0,15 százalékot tett ki. A nemzetiségüket, anyanyelvüket vagy más adatokat be nem vallók aránya a 2001-es népszámlálás szerint az adott település nagyságával növekszik. Gyurgyík szerint, mivel a szlovákiai magyarok nagyobb része vidéken él, a nemzetiségüket be nem vallók aránya vélhetően alacsonyabb a magyaroknál, mint a többi nemzetiségnél. Megjegyezte: az „ismeretlenek” magas aránya miatt a népszámlálás bizonyos eredményei nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhetőek.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint 10 év alatt közel 62 ezerrel, 458 467 főre csökkent a magyarság lélekszáma Szlovákiában. A Szlovákiában élő magyarok számaránya az összlakosság 8,5 százaléka.