A britek ódzkodnak a szorosabb politikai uniótól

Barroso közelmúltbeli uniós beszéde heves reakciókat váltott ki a britekből. Enyhe zavarodottság érzékelhető az ezzel összefüggő brit nyilatkozatokban. A gazdasági, kereskedelmi együttműködést mindenképp fent szeretnék tartani a vezetők. Mennyire lehet mindezt úgy véghez vinni, hogy a politikai döntéshozásban mégis megmaradhasson a szuveneritásuk?

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnökének föderális elképzeléseit taglaló, teljes fiskális és politikai unióról szóló beszéde, amelyben nemzetállomok európai szövetségéről beszélt lehet, heves és gyors reagálásra késztette a briteket.

A globalizáció és válság megköveteli a szorosabb egységet az Európai Unióban. A tagállamok maguk már nem képesek hatékonyan irányítani az eseményeket, ezért még a 2014-es EP választások előtt vázolni fogják az új EU explicit tervét, és a vitára is szeretnének bőven időt hagyni. A gazdasági és a monetáris unió sikeressége pedig nagyrészt attól függ, milyen politikai konstrukció áll mögötte, ezért szükséges azt is számításba venni.

Már Európa sem a régi

Liam Fox, korábbi brit védelmi miniszter úgy véli, a végtelen csúcstalálkozók sorozatával akarják elérni az “eurokraták”, hogy a tagállamok minden áron közelebb kerüljenek egymáshoz. Ismét felhozta azt a lehetőséget is, hogy ha így folytatódik tovább és a bürokraták továbbra is ragaszkodnak az egyre szorosabb politikai unióhoz, a britek kénytelenek lesznek ténylegesen elgondolkodni a kilépésen. Beszédébe elmondta: “Nagy-Britanniában az emberek arról szavaztak a csatlakozáskor, hogy a közös piachoz kívánnak tartozni, nem pedig politikai unióról. Fel kell ismernünk, az az Európa, amely most kezd kialakulni, már nem ugyanaz, amivel egykor szerződést kötöttünk.” (Az Egyesült Királyság 1973-tól tagja az Európai Közösségnek.)

Gazdasági pro és kontra

 “Nagy gazdasági öngól ez Európának”- Fox ezzel a kifejezéssel írta le az eurózónában folyó tevékenységet. Elmondása szerint teljesen tisztában volt vele, hogy néhány nemzet válasza a gazdasági és euróválságra a szorosabb politikai együttműködés lesz, hiszen ki akarják használni a meglévő instabilitást. Ugyanakkor az Egyesült Királyság nem erre, hanem inkább a kereskedelemre fektetné a jövőben a hangsúlyt.

David Cameron kormányfő és William Hague, brit külügyminiszter is minden nyilatkozatuk alkalmával hangsúlyozzák, hogy ezekben a válságos időkben egy népszavazás a brit gazdasági bizalomban további károkat okozna, a londoni City pozíciója pedig jelentősen meggyengülne. A piaci stabilitás helyreállítása és a bizalom megtartása jelenleg prioritást élvez, Cameron ezért teljes mértékben kizárta a közeljövőbeni kilépést, a referendummal pedig meg szeretné várni a következő választások végét. Brazíliában tartott beszédében hangsúlyozta: Nagy-Britannia része a világ egyik legnagyobb egységes piacának, és a nemzetnek létfontosságú érdeke megmaradni ebben a pozícióban, hiszen a szabad kereskedelem, a nyílt piac és a gazdasági együttműködés állások millióit szolgáltatja a brit népnek. Ha ezt a kapcsolatot hirtelen megrendítik, az zavart okozna a gazdasági növekedésben, ezen kívül turisztikailag is jelentős bevétel származik abból, hogy az EU-n belül szabadon utazgatnak a polgárok. Figyelembe kell venniük továbbá, hogy egy békésebb Európa kevesebb védelmi kiadást igényel.

Ugyanakkor több közgazdász is úgy véli, hogy a felsoroltak csak nagyon kis százalékban lendítik ki a mérleg nyelvét, és a miniszterelnöknek nem lenne szabad szemet hunynia a felett, hogy az euróövezet megoldatlan problémái dermesztő hatással vannak a megtorpant brit gazdaságra. Norvégiát és Svájcot sokszor szokták emlegetni ellenpéldaként, amelyek tagság nélkül is tudnak kielégítő kereskedelmet bonyolítani az EU-val: Bern és Brüsszel 1999-ben egyezményt írtak alá a kereskedelem további liberalizálásáról. Szerintük ugyanígy igazíthatná a piaci gyakorlatát az EU-hoz akár az Egyesült Királyság is. Persze jogos a félelem, hogy egy esetleges kilépés után Brüsszel mennyire lenne hajlandó ilyen kompromisszumokra.

Ed Miliband, a brit Munkáspárt vezetője az életszínvonal csökkenésére, a növekvő élelmiszer- és üzemanyagárakra, valamint a magas munkanélküliségre hívta fel a figyelmet. Ezeknek az együttese hatalmas deficit az ország számára. A párt éves konferenciáján azt hangsúlyozta ugyanúgy kell most eljárni, ahogyan a második világháború után is tették, hogy restaurálják az országot. Ennek a legkézenfekvőbb megoldása egy radikális terv kidolgozása lenne az energiaipar felvirágoztatására, és a fiatalok munkanélküliségi ügyének kezelésére, mert ezekben rejlik a valódi erő.

Az Egyesült Királyság kezében kell hogy legyen a brit nép sorsa

Bár a kormányfő és a külügyminiszter is azt mondják, hogy még mindig nem érett meg az idő egy népszavazásra, a referendum lehetősége mégis újra és újra beszédtéma. Fox most is kijelentette, hogy van egy széles körű konszenzus az országban, amely azon az állasponton van, hogy változtatni kell. Tehát folyamatos az ellentmondás a nyilatkozatokban, mindig felröppen a híre egy-egy népszavazásnak, mégsem történik tényleges lépés az ügyben. Ha arra halad tovább az EU, amerre most, akkor 10 éven belül egy “euromag” alakulhat ki, amelyben minden érdek és cél szövetségi kell, hogy legyen. Az integráció további mélyítését és szövetségi struktúrát pedig egyértelműen elutasítják Nagy-Britanniában. “A britek sorsa a saját kezükben kell, hogy maradjon, ez a helyes dolog”- hangoztatta Fox.

Zsoldos Diána

Friss hírek