Lassuló feltörekvők: nem minden arany, ami fénylik

A hét elején tette közzé a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az áprilisi World Economic Outlook (WEO – „Világgazdasági Kitekintő”) című kiadványának szokásos nyári felülvizsgálatát, amelyben az eurózóna elhúzódó fiskális problémái és a feltörekvők vártnál alacsonyabb teljesítménye miatt összességben a tavaszinál is sötétebb képet fest a világgazdaságról.

Ahogyan a korábbiakban, úgy továbbra is a legnagyobb elemzői figyelem az eurózóna ún. perifériás országaira – mint például Görögország és Spanyolország –, az Egyesült Államok költségvetési politikájának alakulására (pl. a túlzott megszorítások, állami adósságplafon maximumának meghatározása), valamint arra fog terelődni, hogy az olyan feltörekvő piacok mint Kína vagy Brazília milyen lépéseket fognak tenni annak érdekében, hogy elérjék a korábban prognosztizált, a jelenleginél kedvezőbb mutatókat.

A Valutaalap szerint a legközvetlenebb veszélyt az eurózóna válságának kezelésére irányuló megkésett vagy esetlegesen téves válaszok jelentik. Azok elkerülésének egyetlen lehetősége az, ha az említett perifériás országok jól teljesítenek majd.

Az IMF egyelőre elégedett a június 28-ai európai tanácsi csúcson meghozott, a fiskális és bankunió irányába mutató döntésekkel, azonban arra figyelmeztet, hogy az államadósság-piacokon nemrég tapasztalt visszaesés is azt jelzi, hogy a tervezett intézkedések megfelelő időzítése kulcsfontosságú.

A Valutaalap elismerte a spanyol és olasz kormányok által a következő két évre tervezett deficitcsökkentő lépéseket, valamint a portugál és ír kiigazítási programok előrehaladását is kiegyensúlyozottnak tartja, míg Görögországban egyre romló politikai és gazdasági környezet arra figyelmeztet, hogy a kiigazítási programokat kísérő „kifulladás” továbbra is kockázatot jelent a végrehajtásra nézve.

A feltörekvők „meglepetése”

Bár teljességében nézve a feltörekvő piacokat más gazdaságokhoz képest kevésbé viseli meg a recesszió, a felülvizsgált növekedési adatok szerint a legjelentősebb feltörekvők növekedése lelassult egyrészt a kedvezőtlen világgazdasági viszonyok, másrészt pedig a – kapacitásbeli korlátozások és a szorosabbra fogott fiskális és monetáris politika következtében – csökkenő hazai piaci kereslet miatt.

Ami Latin-Amerikát illeti, az IMF lefelé módosította korábbi előrejelzését: a legfrissebb becslések szerint a régió idén 3,4 százalékkal fog növekedni, ami azonban jelentősen javulhat jövőre, akár 4,2% is lehet.

A WEO-n kívül az IMF aktualizálta az év eleji Global Financial Stability Report (GFSR – „Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentés”), valamint Fiscal Monitor („Fiskális Figyelő”) című kiadványait is. A washingtoni intézmény szerint a pénzügyi stabilitást veszélyeztető kockázatok 2012 második felére csak fokozódtak nem csak a világgazdaság lassú magára találása, hanem az európai bankok eszközminőségi (fizetőképesség megőrzésével kapcsolatos) mutatói kapcsán felmerült bizonytalanság miatt is. Az USA kapcsán már említett adósságplafon maximalizálása körüli huzavona is fokozhatja a fogyasztók és az üzleti szféra bizalmatlanságát.

A feltörekvő piacokat illetően a módosított GFSR kettős kihívást tárt fel: egyrészt az egyes országokon belül a döntéshozók egyszerre kerülnek szembe a lassuló növekedéssel, és az eddig rendkívül gyorsan bővülő hitelezés örökségével; a világgazdaság részéről pedig számolni kell a változékony tőkeáramlással, és az egyes valuták leértékelését követő aggodalmakkal. A feltörekvők többsége „jól áll” a kedvezőtlen folyamatok elleni védekezést illetően: még mindig van lehetőségük enyhíteni a monetáris politikán vagy költségvetési ösztönzésre. Az IMF azonban azt is megjegyzi, hogy a nagyfokú hitelezés leronthatja a bankok eszközminőségi besorolását, valamint a későbbiekben alááshatja a gazdasági növekedést és pénzügyi stabilitást is.

Brazil csoda helyett csalódás?

A HetiVálasz.hu egyik múlt heti cikke is a feltörekvők TOP4 listájára, vagyis a BRIC-re hívta fel olvasói figyelmét. A lap elemzője úgy véli, nem csak Európában vagy az Egyesült Államokban, de a BRIC-országokban „sincs minden rendben”, s már a cikk elején Brazíliára irányítja a figyelmet.

A dél-amerikai ország a korábbi évek tartós nyersanyagpiaci áremelkedése ellenére sem tudott többletet elérni a folyó fizetési mérlegében (a hiány az IMF szerint a GDP 2%-ának felelt meg az elmúlt években, s a következő években a 3 százalékot is meghaladhatja). A brazil real erőteljes felértékelődése miatt az ipar sokáig súlyos problémákkal küzdött, illetve küzd a mai napig (az elmúlt két hétben azonban jelentősen leértékelődött a real, amely már kedvez az exportnak). Továbbá a már említett hitelezési boom miatt a bankrendszer egyre sérülékenyebb – főként a nagyobb bankokkal versenyezni alig képes kis- és közepes mérető bankok hálózata. A költségvetési politika az óriási mértékű szociális transzferek és a jelentős nyugdíjkiadások miatt pedig egy idő után fenntarthatatlanná fog válni.

A HetiVálasz.hu cikke szerint amennyiben az ország nem csökkenti nyersanyagpiaci kitettségét és nem mérsékli a szociális transzferek összegét, akkor egy markánsabb nyersanyagpiaci trendváltozás hatására  Brazília is komoly gondokkal szembesülhet. Ennek előszele már meg is mutatkozott a közelmúltban: a brazil fejlesztési, ipari és kereskedelmi minisztérium közleménye szerint az ország aktív kereskedelmi mérlege összesen 7,07 milliárd amerikai dollár volt 2012 első felében, amely 45,4 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest, valamint az elmúlt évtized legalacsonyabb szintje is egyben – írta korábban a CRI online.

Az adatok arra utalnak, hogy Brazíliát megviselte a fejlett országok gazdasági válsága, hiszen zuhant ezen országok kereslete a brazil termékek iránt. Ezenkívül a legfontosabb brazil exportcikkek, mint például a vasérc és cukor ára is esett ebben az időszakban, ami alacsonyabb exportbevételeket eredményezett.

Strukturális problémák

Bár a brazil kormány az utóbbi időben több gazdaságélénkítő intézkedést bevezetett, szakértők szerint „nem vésztervre, hanem strukturális reformokra” van szüksége a dél-amerikai óriásnak. 

A kormány eddig rövidtávú megoldásokban gondolkozott, amelyek az ipar megsegítését szolgálták, most azonban már olyan hosszú távú megoldási lehetőségeket is elemez, mint például az új adózási szabályok vagy az állami beruházások növelése. Dilma Rousseff brazil államfő már többször úgy nyilatkozott, hogy elveti a megszorításokra alapuló európai politikákat, s hogy „Brazília más úton jár a beruházások, a szociális juttatások és a jövedelem újraelosztásának fenntartása érdekében.”

Szakértők szerint azonban az egykor a brazil gazdaság ékköveként számon tartott ipari szektor termelékenységének növekedése túl alacsony: 2003 és 2010 között mindössze 2%-kal nőtt évente, idén áprilisról májusra pedig átlagosan 0,9 százalékkal csökkent az ipari termelés, így már harmadik hónapja tart annak lassulása.

A gyártóipar mutatja a legnagyobb visszaesést, elsősorban a képzett munkaerő hiánya miatt visszafogott termelés és az infrastrukturális beruházások csökkenése miatt. Így a tavalyi év ugyanazon időszakához viszonyítva az idei első félévben 4,3%-kal lett alacsonyabb az ipari termelés, amely a 27 ágazatból tizennégyet érint, főként az élelmiszeripart, a telekommunikációs ágazatot és az autógyártást (ez utóbbi 9,4%-os visszaesést produkált az első félévben 2010 első félévéhez képest). A fogyasztási cikkek termelése áprilisról májusra 2,8%-kal esett vissza. A kormány elsősorban az adók és hitelkamatlábak csökkentésével, valamint állami beruházásokkal igyekszik segíteni. A szolgáltatóipar az azt megelőző hónap visszaeséséhez képest meglepő növekedést mutatott. A foglalkoztatottsági szint továbbra is magas, történelmi mélységben jár a munkanélküliség.

Kedvezőtlen környezet

Az ipar helyzetét az utóbbi időszakban több tényező is kedvezőtlenül befolyásolta: a korábban nemzetközi szinten is magasnak számító referencia-kamatláb (Selic – amelyet az elmúlt másfél évben 12,5%-ról 8%-ra csökkentettek), a dollárral szembeni erős valuta (amely az export csökkenését és az import növekedését vonta maga után), a korábbiakhoz képest jelentősebb infláció (jelenleg 6,6% körüli), valamint a főként (70 százalékban) nyersanyagokra koncentráló exportszerkezet.

A termelékenység növekedésének fokozása mellett a brazil ipar előtt álló legjelentősebb kihívás a versenyképesség javítása, amelyet elemzők szerint az utóbbi időszak protekcionista, a külföldi versennyel szemben védelmet nyújtó állami intézkedései nem segítenek, ahogyan a drága munkaerő, magas adók és energiaköltségek sem, nem beszélve a strukturális hiányosságokról.