Elkezdődött az olimpiai versengés Kína és Amerika között

Még el sem kezdődött a londoni olimpia, de az Egyesült Államokban már magasra szökött a patrióta hangulat és a versenyszellem. Ennek lehet köszönhető a demokrata és republikánus képviselők meglepően egyforma hisztérikus reakciója arra, hogy úgy érzik már el is szenvedték első vereségüket Kínával szemben. A felháborodást növeli, hogy szerintük a távol-keleti ország a sikert csalással érte el. A verseny tétje új munkahelyek létrehozása, ami különösen fontossá vált az amerikai elnökválasztási kampányban. A rivaldafény pedig ezúttal azokra az egyenruhákra összpontosul, amelyekben a Játékok megnyitóján feszítenek majd az amerikai sportolók, és amelyeken bizony ott virít majd a „made in China” felirat.

Az éremtáblázaton elfoglalt helyekért való küzdelemre ugyan még várni kell, de a munkahelyekért már régen megkezdődött a harc az Egyesült Államok és Kína között. Múlt héten pedig az amerikai Kongresszus, valamint több szenátor is hangot adott felháborodásának, amikor kiderült, hogy az olimpiai csapat szponzora a Ralph Lauren az általa a megnyitóra tervezett egyenruhát Kínában gyártatta. Ezt ugyanis a 8%-os munkanélküliségi ráta mellett megalázó vereségnek érzik Kínával szemben. Harry Reid demokrata szenátor egyenesen úgy fogalmazott, hogy a ruhákat el kellene égetni és újragyártani, vagy ha szükséges, akkor a sportolók inkább viseljenek mindössze egy atlétatrikót USA felirattal. Steve Israel demokrata képviselő pedig úgy nyilatkozott, hogy miközben ott a rengeteg munkanélküli, az egyenruha gyártásának kihelyezése Kínába, nem csak felháborító és ostoba, hanem önpusztító is. Israel véleménye alapján ugyanis semmi ok nincs arra, miért ne lehetne ugyanolyan áron, jobb minőségben otthon is előállítani ezeket a ruhadarabokat. Bernie Sanders szenátor szerint emellett az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) ezen lépése szimbolizálja az egész katasztrofális kereskedelempolitikát, amely több millió munkahely elvesztését jelenti, és amit meg kell változtatni. A demokrata szenátorok most már olyan szabályozás bevezetését szorgalmazzák, hogy a nemzeti csapat sportolói csak Amerikában készült egyenruhákat viselhessenek.

A republikánusok is tűz alá vették az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságát a kínai gyártású egyenruhák miatt. Mitt Romney a republikánusok elnökjelöltje is azonnal lecsapott a lehetőségre és Barack Obamát nevezte a munka külföldre kiszervezésének vezetőjének, azzal vádolva a jelenlegi kormányt, hogy inkább ösztönözte tevékenységével az új munkahelyek  létrejöttét Kínában, az otthoni rovására. A média egy része is a kritikák mellé állt: Stu Bykofsky a Philadelphia Daily News kommentátora például úgy fogalmazott, hogy a Ralph Lauren gyomron vágta többek között azt a 600 ezer amerikai munkanélkülit, aki korábban a textiliparban dolgozott, mivel pont abban az országban gyártatta a nemzeti csapat uniformisát, amely tönkretette a hazai ruhaipart.

Az USOC a kritikákra válaszul emlékeztetett arra, hogy a Ralp Lauren – Amerika vezető sportruházati gyártója – az olimpiai csapat fontos szponzora, akire nagy szükségük van, még akkor is, ha a vállalat többségében külföldön gyártja a megtervezett ruhákat, hiszen szemben a világ legtöbb nemzeti sportolójával, ők nem kapnak állami támogatást. A Ralph Lauren biztosítja az olimpiai és a paralimpiai csapat szerelését a záró ünnepségre is, valamint hétköznapi viseletet is nyújt a sportolóknak, amelyet az olimpiai faluban hordhatnak, mindezt teljesen ingyen, ezért nem annyira meglepő, hogy ott gyártják ezeket a ruhadarabokat, ahol a legolcsóbban tudják. Néhány képviselő állításával szemben ugyanis becslések szerint Amerikában körülbelül kétszer annyiért lehetne legyártani ugyanazt az egyenruhát.

Mellesleg a 2008-as pekingi játékokon, vagy a 2010-es vancouveri téli olimpián viselt egyenruha is külföldön készült, érdekes módon akkor ez nem váltott ki tömeges hisztériát. Az Amerikai Olimpiai Bizottságot alighanem sokkal jobban érdekli a Ralph Lauren véleménye azon egyszerű oknál fogva, hogy ők adják a pénzt, míg a Kongresszus csak a szavakat. Míg Kínában ugyanis csak úgy áramlik az állami pénz a sportolók kinevelésébe, az USOC nem költi az adófizetők pénzét. Mindez ráadásul eltörpül amellett, hogy felmérések szerint az Amerikában eladott ruhák 98%-a külföldön készült. A politikusokat azonban, úgy tűnik, annyira beszippantotta a versenyszellem, hogy elfeledkeztek az olimpia legfontosabb üzenetéről: egymás kölcsönös tiszteletéről. Az USOC és a Ralph Lauren egyébként végül engedve a politikai nyomásnak ígéretet tett arra, hogy az amerikai csapat a 2014-es Szocsiban megrendezésre kerülő téli olimpiára már otthon gyártott egyenruhában fog érkezni.

A kínaiak szerint az amerikai politikusok megsértik az olimpia szellemét

A kínai Hszinhua (Xinhua) hírügynökség hétfőn egy kommentárban vágott vissza: szerintük az amerikai politikusok képmutatása veszélyeztetheti a kínai-amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Ugyanis különösen felháborítónak tartják, hogy egy olyan hosszú politikai pályafutással bíró szenátor, mint Harry Reid megengedett magának ilyen felelőtlen szavakat. Az olimpiai szellembe ugyanis nem fér a politika, helyette egymás megértéséről, a fair playről kell, hogy szóljon, ezért az egyenruha politikai tartalommal megtöltése az Egyesült Államok nacionalizmusát és az olimpiai szellem megsértését fejezi ki.

A Hszinhua az egész felháborodást az egyenruhák körül csak az amerikai választások évében zajló, gyakran egyenesen nevetséges politikai csatározás újabb eszközének tartja, amelynek egyik fontos sarkköve a munkahelyek teremtése. Szerintük ugyanis, ami az olimpiai játékokon valójában számít az a teljesítmény és nem a megnyitón viselt egyenruha. Azt is hozzátették, hogy ha jogos lenne a kritika, akkor a Kongresszusnak meg kellene tiltani a tagjainak is, akik szintén az országot képviselik, a külföldi termékek használatát. Kevesen szavaznának azonban egy ilyen javaslatra, hiszen a munkaintenzív, mindennaposan használt termékek többségét külföldön gyártják, amelyeket aligha égetnének el szívesen, ahogy Reid szenátor javasolja. A Hszinhua felhívta ugyanis arra a figyelmet, hogy Kína és az Egyesült Államok egymás legfontosabb kereskedelmi partnerei, tavaly a köztük zajló kereskedelem mértéke meghaladta a 440 milliárd dollárt (több mint 100 billió forintot) és Kínából hatalmas mennyiségű áru és szükségleti cikk érkezik, amelyet az amerikai lakosok, köztük a politikusok is nehezen tudnának nélkülözni. A Hszinhua a kritikáját végül azzal a megjegyzéssel zárta, hogy szerinte az amerikai politikusok képmutatása az, amit tűzre kellene vetni.

Fair play?

Nem csak a Ralph Lauren igyekszik a felzárkózó országok olcsó munkaerejét kihasználva spórolni. Az Adidas a londoni olimpia egyik főszponzora, amely a brit olimpiai és paralimpiai csapatnak biztosít sportruházatot, a termékei döntő többségét nem brit földön állítja elő, nem is Európában, hanem Kínában, Kambodzsában, Indiában, Indonéziában vagy épp Vietnámban. 2003 óta ugyan létezik egy nemzetközi szövetség, a Fair Play kampány – amelynek szakszervezetek és civilszervezetek tagjai -, amely azt követeli, hogy a Játékokon érvényesülő fair play-t ültessék át az olimpiai termékek gyártásába is, de ez egyelőre kevés sikert tud felmutatni. Idén májusban készítettek egy jelentést, amiben azt találták, hogy az olimpiai termékeket gyártó üzemek Kínában, a Fülöp-szigeteken, Srí Lankán messze elmaradnak az elvárásoktól. Közel sem fizetnek ugyanis annyit, ami a megélhetéshez elég lenne, pedig ez alapkövetelmény az összes olimpiai ellátóval szemben.

Egy kínai gyári munkás például hivatalosan olyan 230 forint körüli órabérért dolgozik, azonban gyakran ennél is jóval kevesebbet kereshetnek. A törvény elvileg heti egy szabadnapot ír elő, ennek ellenére egy 2011-es kutatás szerint több nagy amerikai márkának termelő gyár munkásai úgy nyilatkoztak, hogy egy hónapban 30 napot dolgoznak. Ennek oka pedig az, hogy a fizetések jóval a létminimum alatt vannak, ezért szükségük van a túlóra pénzre a túléléshez. A lakhatási körülmények is sokszor embertelenek: munkásszállókon élnek, amelyek zsúfoltak, az étel pedig szegényes. Sokszor az első havi bért visszatartják, hogy azoknak, akik hamar otthagyják a munkát a rossz körülmények miatt, ne kelljen fizetniük. Nem lehet független szakszervezeteket sem alapítani, csak amelyek a Kommunista Párthoz kötődnek. Mindezen okok miatt az öngyilkossági ráta növekedése a kínai dolgozók körében egyre nagyobb mértéket ölt.

Ezeknek a körülményeknek köszönhető, hogy ezekben a fejlődő országokban sokkal olcsóbban képesek a munkaintenzív termékek előállítására. 2004 végén pedig lejárt a Multi Fibre kereskedelmi egyezmény, ami kvótákat szabott meg a fejlődő országokból érkező textíliák és ruházati cikkek számára. 2004 és 2011 között ezért a Kínából Amerikába érkező import például megduplázódott ezen iparágban és több millió állás szűnt meg világszerte. Az olyan fejlődő országoknak viszont mint Kína, Vietnam, vagy India, nagy szüksége van az ilyen körülmények között létrejövő új állásokra a növekvő népességük számára.

Amerikában viszont amiatt aggódnak, hogy Kína nemcsak a munkások kizsigerelésével jut tisztességtelen előnyhöz: az alulértékelt valutájával, a kereskedelmi korlátaival, az exportőrök állami támogatásával az amerikai ipart és munkahelyeket veszélyezteti. A Kínában gyártott egyenruhákban is azon félelmeik beigazolódását látják, hogy vereséget szenvedhetnek gazdasági téren egy olyan ellenféllel szemben, aki figyelmen kívül hagyja a fair play-t. Mindezek mögött pedig Amerika azon félelmei bújnak meg, hogy míg országuk gazdasága hanyatlik, addig Kínáé töretlenül fejlődik.

A friss kínai GDP-adatok szerint a gazdaság 7,6%-kal növekedett a második negyedévben, ezzel évek óta most esett először 8% alá, ami a fenntarthatóság miatt növeli az aggodalmakat. Az elmúlt másfél év során az előző heti adatok mutattak először lassulást és a gazdasági válság óta a legalacsonyabb szinten álltak. Ven Csia-pao elnök nyilatkozata alapján pedig a nehézségek tovább folytatódhatnak. Gazdasági szakemberek szerint ugyanis a kínai GDP növekedési ütemének folyamatosan 7% fölött kell maradnia, vagy drasztikusan emelkedni fog a munkanélküliség és ezzel együtt a szociális problémák, amelyek akár politikai bizonytalanságot is hozhatnak. A munkahelyek csökkenése kikezdheti a Kommunista Párt legitimitását és ez most különösen érzékenyen érintheti a hatalomátadás közepette. Kína és Amerika éppen ezért nyilvánvalóan meg fog küzdeni minden egyes munkahelyért, hasonlóan a sportolóikhoz, akik vérre menő harcot fognak vívni minden éremért az olimpián. Azzal azonban a patrióta amerikai politikusoknak is számolnia kell, hogy a lassuló kínai növekedés drasztikus hatással lehet a világgazdaságra, amely nagyban épít a növekvő kínai keresletre. Ez többek között komolyan visszavethetné az amerikai gazdaságot is.

Nem csak az egyenruhák terén folyik a vita

A Kínában gyártott egyenruhák feletti hisztéria, bár némileg szembemegy az olimpia játékok által sugározni kívánt béke és kölcsönös megértés eszméjével, mégse tűnik meglepőnek a két ország között a munkahelyek és a kereskedelem körül régóta dúló vitában. A verseny nem is fog egyhamar elcsitulni, Romney például korábban többször is úgy fogalmazott, hogy keményen fel fog lépni a kínai kereskedelmi és valutapolitikával szemben, ha hatalomra kerül. Az Obama-kormány is fél tucat panaszt nyújtott be Kínával szemben a WTO-hoz többek között a ritka ásványkincsek, vagy épp a nap- és szélerőművek állami támogatása kapcsán. A Kínával szembeni kereskedelmi sérelmek enyhítése, összekapcsolódva az új munkahelyek létrehozásával ugyanis fontos részévé vált az elnökválasztási kampánynak.

A héten például Amerika nagy sikerként könyvelte el, hogy a WTO elmarasztalta Kínát a külföldi bank- és hitelkártya kibocsátókkal szembeni diszkriminatív politikájáért. A távol-keleti országban ugyanis továbbra is csak jüanban denominált bankkártyák engedélyezettek és mindössze egy vállalat bocsáthat ki ilyet, a China UnionPay. Az Egyesült Államok már 2010 óta támadja ezt a kínai szabályozást, ami az amerikai vállalatokat együttműködésre kényszeríti a Kínai Bankkal és a China UnionPay-jel. A WTO hétfői döntése arra vezérelheti Kínát, hogy egyenlő hozzáférést biztosítson a külföldi bank- és hitelkártya kibocsátóknak a piacához, amitől 6 ezer új amerikai munkahely létrejöttét remélik. Eddig ugyanis lehetetlen volt profitot termelnie külföldieknek ezen ágazatban, míg az UnionPay a 2002-es létrejötte után villámgyorsan a világ legnagyobb bankkártya kibocsátójává vált és már a világ több mint 100 országában használhatók a kártyái. A WTO előtti csatározásból is látszik tehát, hogy a Kína és Amerika közti küzdelem vége még messze van, de jövő héttől békésebb vizeken folytatódhat: London olimpiai stadionjaiban.