Kényszerkoalíciók művészete, avagy a cél szentesíti az eszközt

Bizarrabbnál bizarrabb koalíciók formálódnak Délkelet-Európában, szokatlan politikai tandemek állnak össze annak érdekében, hogy hatalomra jussanak. Macedóniában egymással ellentétben álló ideológiát valló pártok alakítanak szövetséget, Bulgáriában pedig „mindenki a kormány” ellen taktika alakult ki – Délkelet-Európában változnak a politikai hagyományok. A Kitekintő legfrissebb elemzésében a politikai változások hátterét kívánja bemutatni.

Bulgária – a kormánypárt spekulációs játékba kezdett

Szűk egy esztendővel az országgyűlési választások előtt a bolgár pártok kezdik kialakítani választási stratégiáikat és nem utolsó sorban tárgyalásokat kezdenek a többi párttal, annak érdekében, hogy kitapogassák, kiből lehet szövetséges és kiből lesz ellenfél.  A hosszú távú politikai tendenciák és a közvélemény-kutatások adatai azt mutatják, hogy a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) jelenlegi kormánypárt, habár elveszítette a 2009-ben szerzett jelentős politikai támogatását, így is a legesélyesebb lehet 2013-ban. Bojko Boriszov miniszterelnök az elmúlt három esztendőt briliáns kormánypolitikával, nagyobb megerőltetés nélkül tudta kisebbségből végigkormányozni. Meglátásom szerint ez a helyzet a következő választások után radikálisan megváltozhat. Boriszov és pártja azért tudhatta a kormányzáshoz minimálisan szükséges 121 képviselő nélkül is végigirányítani ezt a ciklust, mert az ellenzéki pártok ideológiájukban rendkívüli eltérést mutattak. A GERB folyamatosan alkalmazkodott az egyes politikai pártok elveihez és mindig sikerült megszereznie a kellő külső támogatást ahhoz, hogy végigvigye elképzeléseit.

Az összkép azonban borulhat, a GERB-et leggyakrabban támogató szélsőjobboldali Ataka és a konzervatív Kék Koalíció minden bizonnyal nem fog bejutni az új országgyűlésbe. Az Atakát maga a GERB szalámizta fel, a Kék Koalíció pedig két alkotópártjának, a Demokraták Erős Bulgáriáért (DSzB) és a Demokrata Erők Uniója (SzDSz) vitája miatt bomlott fel. Ivan Kosztov (DSzB) volt miniszterelnök a napokban jelentette be, hogy pártja önállóan fog indulni 2013-ban, viszont ezzel szinte garantáltan megpecsételte a GERB-et nem támogató, ám magát jobboldalinak nevező politikai szárnynak a sorsát.

Az új parlamentbe a GERB-en kivül minden bizonnyal a Bolgár Szocialista Párt (BSzP), a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) liberális-török párt és az idén alapított Polgárok Bulgáriája Mozgalom (DBG) liberális formáció jutna be. Boriszov pártja a lakosságnak nem több mint 30-40 százalékát tudná megszólítani, ám ez ismét kevés lenne az egypárti kormányzáshoz. A felsorolt pártok közül kizárólag Meglena Kuneva (DBG) volt uniós biztos pártja jöhetne szóba, mint esetleges szövetség, ám a párt e napokban aláírt alapító oklevele kiemeli, hogy a GERB populizmusától és a baloldali pártoktól egyaránt kellő távolságot kíván tartani a jövőben az új szervezet. A DBG alapítógyűlésén Kuneva kifejtette, hogy nem ért egyet az elmúlt évtized kormányainak gazdaságpolitikájával, ugyanis azok a költségvetési stabilitást tették meg fő prioritásuknak és nem a szociális jólétet tartották szem előtt.

Érdekességként meg kell említeni, hogy a DBG soraiban az eddigi politikai pártoktól eltérően jelentős a civil szférából érkezők száma, ám Kuneva más pártok soraiból érkező politikusokat is magához csábított. A DGB-t, mint politikai jelenséget, leginkább a magyar Lehet Más a Politikához (LMP) lehet hasonlítani – a volt liberális NDSzV helyét töltené be, egyik párthoz sem húzna az első ciklusban, viszont inkább együttműködne a szocialista-baloldali pártokkal, mint a jobboldali kormánypárttal.

A GERB az utóbbi hónapokban megérezte, hogy 2013-ban még vesztesként is kijöhet a választásokból, ha nem sikerül radikálisan növelnie támogatottságát, vagy szövetségest találnia, esetleg úgy megváltoztatnia a választási törvényt, hogy az abszolút többség megszerzése nélkül is garantálja a győzelmét. Nos, a kormánypárt az első és a harmadik opciót választotta annak érdekében, hogy Boriszov hajrázhasson a következő ciklusban. A GERB hatékonyan tudja használni a médiát, ahol nap mint nap jelenik meg egyik-másik miniszterről olyan közlemény, hogy európai szintű infrastrukturális beruházást adott át az ország valamely szegmensében.  A napokban a kormány átadta a Trákija autópálya egy újabb fontos szakaszát, a Rusze-Szvilengrád autópálya építését is készülnek elkezdeni és új vasúti szakasz átadására is sor került Plovdiv és Dimitrovgrád között. A beruházásokkal a kormány viszonylag könnyen el tudja vonni a lakosság figyelmét arról, hogy időközben 13 százalékkal nőt az áram ára, a víz ára 12 százalékkal nőhet és a fűtés ára is jelentős emelkedést könyvelhet el annak ellenére, hogy a fizetések szintje esetében nem történt pozitív elmozdulás.

A kormány természetesen tartotta magát az elmúlt 3 év retorikájához, miszerint a fogyasztói árak növekedéséért kizárólag a 2001 és 2009 között kormányzó „hármas koalíció” a felelős. Habár tény és valóban igaz, hogy a BSzP-DPSz-NDSzV hármas koalíció mértéktelen rombolást hajtott végre, ugyanakkor Boriszovnak új stratégiához kell folyamodnia, ha meg kívánja győzni a szavazókat 2013-ban. A legnagyobb kérdés az, hogy lesz-e új „hármas koalíció” 2013-tól. Ha Kuneva pártja beáll a szocialisták és a törökök hagyományos szövetsége mögé, akkor Boriszov keserűen megbánhatja, hogy az elmúlt három évben miért nem fordított nagyobb figyelmet a szociális helyzet erősítésére. A GERB mindenesetre többször utalást tett arra, hogy szövetséges nélkül is lehet kormányozni, ehhez azonban bizonyos módosításokat kell végrehajtani a választási törvényben. Az ellenzéki képviselők egyből rátámadtak a kormánypártra, hogy a görög modellt kívánja bevezetni Bulgáriában, miszerint a 4 százalékos küszöbhatárt el nem érő pártok szavazataiból a legtöbb szavazatot szerző párt olyan részesedést kap, amennyi szükséges, hogy átlépje a 121 fős (50 % + 1 fő) képviselői létszámot a parlamentben.  A kormánypárt ugyan tagadta a vádakat, viszont ha nem történik változás a választási stratégiában, akkor nem kell meglepődnünk, ha néhány hónappal a választások előtt mégis bevezetik e vitatott eljárást.

Macedón alkuk

Macedóniában is érdekes fejlemények figyelhetők meg a politikai életben. Az őszi helyhatósági választások már látótávolságban vannak és az ellenzék mindent el kíván követni annak érdekében, hogy megállítsa a legesélyesebbnek tűnő kormánypártot, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egységért Demokrata Pártot (VMRO-DPMNE). A legnagyobb ellenzéki párt, a Macedón Szociáldemokrata Unió (SzDSzM) napok óta lakossági pártgyűléseket tart országszerte, ahol Branko Crvenkovszki volt miniszterelnök és pártelnök a Gruevszki-kormány gyenge gazdaságpolitikáját támadja. Nagy meglepetést keltett a macedón belpolitika ismerői között, hogy az SzDSzM választási szövetséget kötött az egykor ádáz ellenségének tartott Ljupcso Georgievszki VMRO-NP pártjával. Nehéz elképzelni, hogy menyi haszna lehet a két volt miniszterelnök szövetségének, ugyanis a 90-es években éppen Crvenkovszki és Georgievszki között dúlt az ország legélesebb belpolitikai konfrontációja, továbbá a pártok fő ideológiai irányvonalaiban is kevés a közös érték.

A párt fogja adni annak az ellenzéki frontnak az alapját, amelynek az lesz a célja, hogy meggyengítse a hét éve kormányzó Gruevszkit. Az ellenzéki platformba továbbá több liberális párt (például az LDP valamint a Megbecsülés és Összefogás Macedóniáért) is bekerült, így a politikai paletta egészét fedi le a kormányellenes kezdeményezés. A macedón választásoknál természetesen két részre kell bontani a szavazatokat és a pártokat – az etnikai, azaz albán és macedón nemzetiségű szavazók két külön kategóriába esnek. Az albán voksokért szinte biztos, hogy a baloldali DUI és a jobboldali DPA fog ringbe szállni, s habár a DUI és a VMRO-DPMNE között bizonyos együttműködés már körvonalazódik nem valószínű, hogy az ország nyugati és északnyugati részében másik párt labdába rúghat rajtuk kívül.

A választásokra, ahogy ezt a közvélemény-kutatások is alátámasztják, a kormánypárt vághat neki legnagyobb eséllyel. A legnagyobb tét a szkopjei főpolgármesteri cím megszerzése lesz, a VMRO-DPMNE a pozíció megtartásának nagy esélyese, ugyanis az elmúlt években jelentős modernizáción esett át a macedón főváros és a szociális életkörülmények is itt a legvonzóbbak. A kormánypárt esélyeit az is növeli, hogy a Gruveszki kormány idejében kapott lendületre igazán a macedón gazdasági növekedés, valamint a Crvenkovszki és a Georgievszki kormányok alatti bizonytalan belbiztonsági viszonyok is csak elvétve köszönnek vissza. A kormánypárt azonban nem dőlhet hátra teljes nyugalommal, ugyanis az albán lakosság köreiben továbbra is nagyon magas az elégedetlenség az ország vezetőinek nacionalista politikája miatt, valamint a 30 százalék fölötti munkanélküliségi szint is rendkívül aggasztó.

Úgy néz ki Görögország után Bulgáriában és Macedóniában is koalíciós meglepetésekre lehet számítani. A hellén államban megtörtént, amire sokan nem számítottak, miszerint az Új Demokrácia és a PASZOK között hosszú évtizedekre visszavezethető rivalizálás kényszerszövetséggé csapott át. Felmerül a kérdés, hogy Athéntól északra a kormánypártok politikája miatt szintén egységbe fognak-e tömörülni az egymástól jelentősen eltérő nézeteket valló ellenzéki erők.