Helyettesi pozíciókkal kompenzál az RMDSZ

Lassan lecseng a június 10-i önkormányzati választások okozta felbolydulás Erdélyben. A napokban hivatalba lépnek az újonnan választott polgármesterek, megyei tanácselnökök, valamint helyi és megyei tanácsosok, akik az elkövetkezendő négy évben vezetik majd közösségeiket. A belmagyar politikai verseny egyértelmű győztese, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nemcsak az székelyföldi megerősödést ünnepelheti, hanem azt is, hogy sikerült minimalizálni az interetnikus környezetben elszenvedett kudarcok hatását is.

A két héttel ezelőtt megrendezett romániai helyhatósági választásokon ugyan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elveszítette a Maros illetve Szatmár megyei tanácselnöki pozíciót, illetve Szatmárnémeti polgármesteri székét, és rosszul szerepelt a marosvásárhelyi és kolozsvári voksoláson is, az elmúlt napokban kialakított helyi koalíciók révén sikerült vezető hivatalokat szereznie ezeken a helyeken is. A Székelyföldön aratott elsöprő győzelem után így a román-magyar ütközőzónának számító térségekben is sikerült minimalizálnia a vereségek hatását.

Koalíciós politika

A Szövetség egyik legbravúrosabb manőverét Kolozsváron és Kolozs megyében hajtotta végre, ahol mindkét közigazgatási egységben sikerült alpolgármesteri és megyei tanácselnök-helyettesi pozícióhoz jutnia. A bravúr a koalíciós politikában áll, hiszen az RMDSZ két különböző színezetű többségnek megalakításához járult hozzá a város és a megye szintjén. A kincses város önkormányzati tanácsában a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a hozzá tartozó Emil Boc polgármester lépett koalícióra a magyar frakcióval, az együttműködés eredményeként pedig Horváth Anna, az RMDSZ helyi tanácsosa ülhetett a város alpolgármesteri székébe. A megyei tanácsban a Szociálliberális Unió (USL) tanácselnökével, Horia Uioreanuval és az őt támogató képviselőkkel sikerült megállapodni, az így kialakult többség pedig Vákár Istvánt választotta a testület alelnökévé.

Az MTI tudósítása szerint Máté András-Levente, az RMDSZ Kolozs megyei vezetője elmondta, a furcsa koalíciós politika nehéz helyzet elé állítja a Szövetség politikusait, ám rámutatott az ebben rejlő lehetőségekre is. Hangsúlyozta, a magyar tömörülés közvetítő szerepre készül az országos szinten hatalmon lévő USL és ellenzéki demokrata-liberálisok között. „Mi vigyázhatunk arra, hogy ne mérgesedjen el a viszony a megye és a város vezetése között, és ne történhessen meg, hogy a pártok viszálykodásának a közösség issza meg a levét” – nyilatkozta Máté.

Az RMDSZ más erdélyi településéken is szövetségre lépett a Szociálliberális Unióval és nyert el másodvezetői hivatalokat. Marosvásárhelyen Józsa Tibor lett Dorin Florea, PDL-s városvezető egyik helyettese az USL jelöltjével együtt. Maros megyében a korábbi tanácselnök Lokodi Edit-Emőke jutott tanácsalelnöki székhez, ugyancsak a szociálliberálisokkal kötött koalíciónak köszönhetően. Hasonló a helyzet a Szatmár megyei tanácsban is, amelynek korábbi vezetője, Csehi Árpád cserél helyet az előző alelnökkel, Adrian Steffel.

Nem sikerült hasonló koalíciós taktikával alpolgármesteri székeket szerezni Nagyváradon és Szatmárnémetiben. A két partiumi nagyvárosban a Szociálliberális Unió egyedül is kényelmes többséggel rendelkezik, így nem kényszerül arra, hogy kompromisszumot kössön az RMDSZ-szel. Ugyanilyen erőviszonyok alakultak ki a Bihar megyei tanácsban is.

Tulipános győzelmek

A június 10-i önkormányzati választások végleges eredményei és az elmúlt napok koalíciós egyességei azt mutatják, hogy néhány kivételtől eltekintve az Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikeresen mérettette meg magát. A napokban kiharcolt helyettesi pozíciók fontosságát nem kell alábecsülni, hiszen ezek továbbra is a hatékony kisebbségi érdekérvényesítés garanciái lehetnek. A Szövetség ugyanakkor annak is örülhet, hogy meggyőzően utasította maga mögé két kihívóját, az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) és a Magyar Polgári Pártot (MPP). A végleges eredmények szerint a Szövetség a magyar szavazatok több mint nyolcvan százalékát szerezte meg, a fennmaradó szavazatokon pedig a másik két tömörülés osztozik, nagyjából egyenlő arányban.

A különböző szinteken persze ezek az erőviszonyok változnak. A helyi tanácsosi mandátumok kb. 82,5 százalékát az RMDSZ, 17,5 százalékát pedig a másik két párt kapta. Ez abszolút számokra lefordítva 2261 RMDSZ-es, 266 MPP-s, valamint 214 EMNP-s helyi tanácsost jelent. A megyei tanácsosok tekintetében a Szövetség fölénye nagyobb, itt a mandátumok 86,3 százalékát, azaz 88 megyei tanácsosi pozíciót sikerült elvinni. A polgáriak és a Néppárt hét-hét megyei tanácsossal rendelkezik. A különleges többségi választási rendszernek köszönhetően az RMDSZ-es polgármesterek száma a négy évvel ezelőtti 184-ről 203-ra ugrott, ami most a magyar polgármesteri mandátumok több mint 95 százalékát jelenti. Az MPP hét, az EMNP pedig két polgármesteri széket hódított meg, ez az szám még együttesen is visszaesést jelent az MPP 2008-as tizenegy polgármesteréhez képest.

A fenti számok tükrében egyértelműnek tűnik, hogy az RMDSZ megőrzi hegemonikus pozícióját az erdélyi magyar politikában, és ennek a ténynek több fontos következménye van a jövőre nézve. Első sorban nem valószínű, hogy összmagyar összefogás szülessen az őszi parlamenti választásokra, hiszen erre a Szövetségnek egyáltalán nincs szüksége. Ezt támasztják alá az alakulat vezető politikusainak az állásfoglalásai is, akik egyhangúan kizárják a koalíció szükségességéről. Június 24-én Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetség Háromszéki Képviselőinek Tanácsán úgy nyilatkozott:

Ha azt nézzük, hogy milyen negatív kampányt, milyen mocskolódó hadjáratot indítottak ellenünk az elmúlt kampányban mindenhol, akkor nekem nagyon erős kétségeim vannak. A kapukat ezzel együtt nem csuktuk be, nem állítom, hogy nem áll szándékunkban a széthúzást megszüntetni. Nekünk most az eredményeinket kell kiértékelnünk úgy, hogy két dolgot veszünk figyelembe: a magyar emberek érdekét és a Szövetség érdekét.

A koalíciós politikán túlmenően érdekes kérdés, hogy milyen szerepet játszik majd az RMDSZ interetnikus körzetekben történt visszaszorulása. Az elemzők között nincs egyetértés arról, hogy vajon ez tényleg a Székelyföldre való beszorulást jelenti-e vagy csak egy árnyalatnyi visszaszorulást. Fontos kérdés az is, hogy milyen következtetéseket vonnak le kudarcaikból az RMDSZ vetélytársai. Az eredmények kihirdetése után Bakk Miklós politológus az MPP és az EMNP közötti fúzió szükségességét vetette fel. Székely István politológus szerint azonban a személyi ellentétek miatt egy ilyen forgatókönyv esélye alacsony. Mindazonáltal nem kizárt, hogy a két szervezet valamilyen módon mégis egymásba folyik előbb-utóbb.

Az sem elhanyagolható probléma, hogy a magyar kormány milyen következtetéseket von le a most kialakult erőviszonyokból. Az RMDSZ vezetői világossá tették, nélkülük nem bölcs és nem is lehetséges kárpát-medencei nemzetpolitikát csinálni. A magyar döntéshozók elmúlt években tanúsított magatartását ismerve azonban nem garantált, hogy ezeket a realitásokat be is építik majd a politikájukba.