A Vihar által keltett hullámok

Ante Gotovina és – a szintén háborús bűnökkel vádolt – Mladen Markač a másodfokú ítéletre várva jelen pillanatban is a Hágai Törvényszék vendégszeretetét élvezi. A két horvát tábornokot a Vihar-hadművelet során elkövetett atrocitások miatt ítélték első fokon súlyos börtönbüntetésre. Ennek kapcsán jártunk utána a Horvátországot felszabadító hadmozdulatoknak, illetve azok következményeinek.

Az események pontos, szakmai szemmel történő megítélése koránt sem egyszerű és egyértelmű. Az 1995 augusztusának elején Gotovina vezetésével megindított Oluja (vihar) – hadművelet ugyanis azt a még 1991. december 19-én, éppen Kninben kikiáltott Szerb Krajinai Köztársaságot számolta fel, melyből az ott élő szerbek kezdeti erőfölényüket és a JNA (Jugoszláv Néphadsereg) nehézfegyvereit kihasználva elsők között űzték el a térség horvát vagy a szerbtől eltérő nemzetiségű lakosait.

A szerb miniállam Horvátország területének harmadát tartotta fennhatósága alatt egészen az Oluja megindításáig és a boszniai harcokkal együtt már 1992-ben mintegy 700 ezer menekülttel terhelte meg az egyébként is háborús erőfeszítésektől szenvedő horvát gazdaságot.

Nem csoda tehát, hogy Zágráb a háborús fordulatot kihasználva fel kívánta számolni a szerb Krajinát, s az sem lenne meglepő, ha a horvátok etnikai tisztogatással válaszoltak volna a korábban éppen a szerbek által elkövetett hasonló cselekedetekre.

Nem titok, a most Hágában ülésező nemzetközi törvényszék (ICTY) ügyészei egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy az 1995 augusztusában megindított elsöprő erejű támadást megelőzően, a Brioni (vagy horvátul Brijuni) – szigeteken megtartott tanácskozáson Franjo Tuđman elnök arra utasította a katonai vezetőket, hogy a szerb fegyveresekkel együtt a civil lakosságot is távolítsák el a ma is Horvátországhoz tartozó régióból.

A Vihar számokban

Ha csak a számokból indulunk ki, akkor könnyen alá lehetne támasztani a hágai ügyészek érveit, hiszen mind a horvátországi harcokat feldolgozó szakirodalom, mind pedig a később Zágráb által készített népszámlálási adatok is alátámasztják, hogy 1995-ben mintegy 200-250 ezer szerb hagyta el Horvátországot. (A szerb Krajina összlakosságát 300 ezer főre teszik.)

Ezen a ponton azonban megszületett az a máig élő vita, mely a téma szakértőit is megosztja. Az ugyanis napjainkban is kérdéses, hogy a szerb civilek a bosszútól való félelmükben menekültek el, esetleg evakuálták vagy pedig elkergették őket a térségből.

A horvátok védekezését némileg alátámasztja az a tény, hogy Knin ostromakor egy a szándékosan a civil lakosságot célzó tüzérségi zárótűz vélhetően sokkal több áldozattal járt volna. Összehasonlításképp 1994. február 3-án egyetlen szerb gránát 68 ember életét oltotta ki a szarajevói Markala piacon, de 1995 nyarán ugyanott volt egy 41 civil áldozattal járó becsapódás is.

Szintén a horvát álláspontot igazolhatja az a megállapítás, melyet a „Kinek a békéje” című szakkönyv szerzőnégyesének egyike tett. Eszerint abszolút reális elképzelés, hogy a szerbek maguk ürítették ki a területet, mégpedig azzal a céllal, hogy ezzel a több százezres tömeggel biztosítják majd a Bosznia-Hercegovinában általuk elfoglalt területek feltöltését (az eredeti lakosság elűzését követően).

Ugyanakkor az is tény, hogy a horvátok sem ragaszkodtak a szerb lakosság megtartásához, így tagadhatatlan, ők is kivették a részüket a térség etnikai térképeinek átrajzolásából. Előbbit az is bizonyítja, hogy még az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalások megkezdését (2005) követően is számos olyan brüsszeli jelentés látott napvilágot, mely szerint Horvátországban jelen volt az elnyomás puha formája. A lakhelyére visszatérő szerb lakosság példának okáért gyakran volt áldozata etnikai indíttatású támadásnak, vagy éppen nem kaptak munkát, s ily módon lehetetlenítették el őket.

A számok viharában

Egy dolgot maguk a horvátok sem tagadhatnak, ma korántsem él annyi szerb hazájukban, mint a délszláv háborúkat megelőző évtizedekben. A véres konfliktusok előjátékaként megtartott utolsó jugoszláv népszámlálás (1991) szerint 581 ezer ember vallotta magát szerb nemzetiségűnek Horvátországban, míg a mai napig a legfrissebb hivatalos eredménnyel is bíró 2001-es összeírás már csak 201 ezer szerbet talált a délszláv államban, emellett viszont az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint is még mindig mintegy 70 ezret a környező országokban, menekült státuszban.

Mindez a számok nyelvén azt jelentette, hogy a kicsit több mint két évtizeddel ezelőtti 12,4 százalékos részarányhoz képest, 2001-ben a szerb lakosság már csak 4,5 százalékát adta Horvátország összlakosságának, s bár voltak azóta visszatérők, pontos adatok csak a 2011-es cenzus hivatalos eredményeinek közlése után állnak majd a rendelkezésünkre.

A hazatérők

Horvátország európai uniós csatlakozási szándéka ugyanakkor nagyban elősegítette a korábban elmenekült családok visszatérési esélyeit. Zágráb ma már a brüsszeli országjelentések szerint is kellő súllyal, az európai normáknak megfelelően foglalkozik a kérdéssel, s napjainkig nagyságrendileg 132 ezer ember visszaköltözését tette lehetővé, ami az Európai Bizottság szerint az összes elmenekült szerb lakos 54 százalékát jelenti.

Persze ezeknek a számoknak a megbízhatóságában sem lehetünk száz százalékosan biztosak, hiszen az EB 2008-as beszámolója a későbbi adatokhoz képest már 143 ezer embert említett, s bár csökkenő tendenciát mutatva, de éves átlagban 2-3 ezer, korábban otthonát elhagyni kényszerülő szerb visszatéréséről számoltak be. Ehhez képest 2009 és 2011 között a konkrét számok már csak alig néhány száz fős emelkedést mutattak.

Ráadásul a szerb kisebbség kapcsán a horvát hatóságok sem tagadják, hogy az ezidáig utolsó, hivatalos (és a már eredményeket is biztosító 2001-es) népszámlálás során számos horvátországi szerb még mindig állampolgárságának elismerésével küszködött, így a becsült adatok szerint mintegy 60 ezer érintett ezekre a listákra nem kerülhetett fel.

Ennek függvényében ma nehéz lenne igazságot tenni az egymásnak sokszor ellentmondó számok és érvek tengerében. Addig is bízzunk a Horvát Központi Statisztikai Hivatal minél gyorsabb és eredményesebb munkájában. Talán a 2011-es cenzus adatainak birtokában már okosabbak lehetünk.

Mátraházi Tibor