Ha Görögország kilépne az eurózónából…

Gazdasági armageddon avagy gyors felépülés? Mi várhat Görögországra és az Európai Unióra, ha a balkáni állam kilépne a zónából? A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, ugyanakkor kétségtelen, hogy a következmények gyors eszkalálódását látnánk (és természetesen tapasztalnánk a saját bőrünkön). Londoni elemzők szerint a drachma visszavezetése az eurózóna halálát jelentené, görög szakértők szerint az infláció felemésztené a tetemes államadósságot. Az uniós politikusok egyre erősebben szeretnék kontrolálni a balkáni ország csőd szélére került gazdaságát.

„El kell mondanunk a görög lakosságnak az igazságot, vannak országok az Európai Unióban, amelyek azt kívánják, hogy Görögország lépjen ki az eurózónából” – ezekkel a szavakkal értékelte Evangelosz Venizelosz görög pénzügyminiszter a görög euró helyzetét. A kulcsfontosságú pozíciót betöltő politikus szerint a görögök pengeélen táncolnak és a külföld a tűzzel játszik, amikor bírálja a görög gazdaságpolitikát. Az éles szavak Wolfgang Schäuble mondatainak válaszreakciójaként hangzottak el, a német pénzügyminiszter ugyanis a SWR rádiónak adott interjújában kijelentette, Németország nem fog pénzt önteni egy feneketlen lyukba, annak érdekében, hogy megmentse Görögországot.

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy Görögország már idén márciusban csődbe mehet, ha nem kapja meg a külföldi és nemzetközi hitelezők második, 130 milliárd eurót kitevő mentőcsomagját. Az athéni kormány reménykedve fogadta a hírt, hogy február 15-én az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurócsoport a mentőcsomag végső részleteiről is megegyezett. A Brüsszelben tárgyaló görög delegáció korábban már elfogadta, hogy a pénzügyminiszterek követelései szerint átalakítja költségvetését és szigorítja fiskális politikáját. „Bízok benne, hogy az Eurócsoport hétfőig meghozza a szükséges döntéseket” – nyilatkozta az AFP-nek Jean-Claude Juncker. A csoport elnöke hangsúlyozta, hogy Athén sikeresen végrehajtotta a követelt törvénymódosításokat, ugyanakkor szigorúbb ellenőrzés alá kell vonni az országot annak érdekében, hogy garantáltan teljesítse is az új rendelkezéseket. Gazdasági előrejelzések szerint Athén képtelen lesz 120 százalékra levinni az államadósság mértékét 2020-ra, a jelenlegi reformokkal is csak 128-130 százalékra zsugorodna össze ez a mutató. A magánhitelezőkkel folytatott tárgyalások lassússága is részben ennek tudható be.

Több európai politikus szerint érdemes lenne megvárni a görög reformok gyakorlatba történő átültetését és csak azután kerüljön sor a mentőcsomag kifizetésére.  Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter szerint több ország, köztük Hollandia is meggátolhatja a mentőcsomag átutalását Athénnak. A miniszter szerint meg kellene várni az áprilisban esedékes görög parlamenti választásokat, hogy az új kormánnyal kezdődjenek az egyeztetések a részletekről.

Éppen a teljesítéssel kapcsolatban merült fel a legtöbb gond, külföldi elemzők szerint ugyan a görög parlament megszavazta a szükséges változásokat az adórendszerben, de csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem történt változás a gyakorlatban. „Kétségeim vannak afelől, hogy teljesítenek-e minden feltételt” – mondta Schäuble, ezzel is megerősítve a legfőbbképpen Németország részéről támasztott aggályokat. Mario Monti olasz miniszterelnök a France Pressnek adott interjújában kritizálta a görög kormányt amiatt, hogy panaszkodnak a túlzott pénzügyi szigort illetően, pedig szerinte nem kellene elfelejteni, hogy az elmúlt pár évben gyakorolt görög politika a legrosszabb kormányzás példája egész Európában. Monti egységre szólította fel az európai politikusokat azzal kapcsolatban, hogy ne tegyenek különbséget a déli és az északi tagok között.

Az eurózónán belüli egység soha eddig nem volt oly kívánatos, mint napjainkban. A görög drachma visszavezetése, amit neves pénzügyi szakértők is szorgalmaznak, lavinaszerű folyamatokat indítana el Európa szerte. A De La Rue brit pénznyomda tanácsadója, Mark Cricket szerint az euró feladása és a régi-új valuta bevezetése minimum négy hónapot venne igénybe. Még nem volt példa arra, hogy egy tagállam kilépett volna az eurózónából, ezért nem lehet teljes biztonsággal felmérni a veszteségeket. A minden bizonnyal tetemes adminisztrációs költségeken kívül számítani kellene a drachma nagyon gyors elértéktelenedésére. Cricket szerint akár 50 százalékkal is eshetne a drachma értéke az euróhoz képest, a befektetők pedig külföldre menekítenék megtakarított pénzüket. Hasonló folyamat zajlott le Bulgáriában a 90-es évek végén, amikor a leva annyira elértéktelenedett, hogy elkerülhetetlenné vált a leva denominálása.

Az USB Investment Research három elemzője 2011-ben érdekes tanulmányt publikált. Megjósolják a következményeket, amelyekkel számolni kell, ha egy ország elhagyja az eurózónát. A kilépés Görögországnak súlyos gazdasági visszaesést okozna, az első évben 40-50 százalékos GDP csökkenést idézne elő és az egy főre eső veszteség elérhetné akár a 11500 eurót is. Az egész pénzügyi rendszer destabilizálódna, ugyanis a többi instabil országra is átterjedne a pánikhangulat. Az elemzők szerint a monetáris övezetek felbomlása kivétel nélkül minden esetben polgárháborúhoz és társadalmi zavargásokhoz vezethet.