Bukarest: van, ami nem változik

Forradalmi átalakulások zajlottak nemrég a román parlamentben: február 6-án a pozíciót 2008 óta betöltő Emil Boc miniszterelnök lemondott tisztségéről, s vele együtt távozott az egész kormány. Két nappal később az itthon „román Bajnaiként” is emlegetett Mihai Razvan Ungureanu 237 honatya támogatásával alapított válságkezelő kormányt, amely várhatóan a novemberi választásokig marad hivatalban. Ungureanu a korábban befagyasztott bérek és nyugdíjak mérsékelt emelését ígérte májusra, amely nagy megkönnyebbülést jelenthet az ország lakosságának, hiszen jelenleg Romániában él a legtöbb szegény uniós polgár. Van, azonban valami, ami változatlan: Traian Basescu akarata ismét érvényesült.

A népszerűtlenség átka

Megint csak elhamarkodottan ítélkeztek azok, akik lebecsülték Basescu elnök szerepét a román politikai élet jelenlegi alakításában. Valahol érthető, hogy számos elemzőre illetve újságíróra jellemző ez a fajta mentalitás, hiszen az államfő népszerűsége hatalmas mélyrepülést élt meg a hivatalba lépése óta eltelt években.

Basescu 2004-es államfői kinevezésekor valóságos nemzeti hősként, a nép kegyeiben fürdőző messiásként bukkant fel, aki a 15 évig hatalom lévő „posztkommunista vezetők” után elhozta a valódi rendszerváltást. Még 2007-ben is, mikor a parlament és az alkotmánybíróság is felfüggesztette elnöki tisztségéből, a lakosság újra bizalmat szavazott neki. 2009-es újraválasztása után azonban valamennyi népszerűtlen döntés bejelentését magára vállalta, tudván, nem lehet több elnöki periódusa, és támogatottsági mutatóinak zuhanását csak tetézte a vád, miszerint régebben bántalmazott egy kiskorút.

Az IPP Data Research 2010. júliusi közvéleménykutatása alapján már csupán a lakosság 19 százaléka választotta volna újra, a válaszadók 65 százaléka pedig menesztette volna az államfőt. Ugyanekkor 43 százalék támogatta volna a PNL-elnök Crin Antonescut és 32 százalék a Szenátus korábbi elnökét, Mircea Geoanát. Bírálói azonban figyelmen kívül hagyják azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy Traian Basescu a mai napig a helyén maradt, sőt mi több, a háttérből kedvére mozgatja a szálakat.

Ungureanu: fehér nyúl az elnöki cilinderből

Basescu már öt évvel korábban látta, nem szabad hagynia „elkallódni” a tehetségét akkor külügyminiszterként kamatoztató Ungureanut. Mikor Ungureanu „szoft botrányhősként” távozott a külügyi tárca éléről, rögtön felajánlotta neki a Külföldi Hírszerzői Szolgálat (SIE) vezetői tisztségét. A politikust 2007-ben egyébként részben az államfő miatt mentették fel tisztségéből: Calin Popescu Tariceanu kormányfő sérelmezte, hogy három hónap után a sajtóból kellett értesülnie két Irakban kémkedésért letartóztatott román munkás helyzetéről, míg Traian Basescut néhány nappal az ügy kirobbanása után tájékoztatta az akkori tárcavezető. A távozó külügyminiszter annak idején azzal magyarázta az esetet, hogy konzuli ügyként tekintett az esetre, ezért gondolta, hogy először az államfőt kell értesítenie – tudósított a Manna.ro.

A tehetség nem elég: kamatoztatni is kell

Könnyen lehet, hogy ha Ungureanu miniszterelnökként jól teljesít és a „magyarkártyát ” is sikerül kijátszania, 2014-ben egyenesen az államelnöki székbe repülhet. (Hasonlóan nagy reményeket fűz az államfő az egyébként szociáldemokrata George Maiorhoz, akit a belföldi hírszerzőszolgálat (SRI) élére nevezett ki).

Túlzás lenne azt feltételezni, Basescu már öt éve is a leendő kormányfőt látta az akkor frissen menesztett politikusban, ám figyelemreméltó az a következetesség, amellyel megőrzi és maga köré gyűjti a hasonlóan tehetséges és nem utolsó sorban hasonló nézeteket valló politikusokat. Vélhetően ennek a képességnek köszönhető, hogy a jelenlegi ellenzékkel történő csatározásokban az ő javára billen a mérleg nyelve: érdemes megfigyelni, hogy a másik oldalon Victor Pontáék milyen következetlenül álltak a kéthetes tüntetéssorozathoz, és mennyire nem volt alternatívájuk arra az esetre, ha esetleg sikerülne hamarabb hatalomra kerülniük.