Kikerülhetetlen lenne az RMDSZ?

A romániai magyar politikai élet egyik kétségtelenül legellentmondásosabb, de leginkább szükségszerű szervezete az RMDSZ. Ellentmondásos, mert az elmúlt szűk évtized pártalapításai rámutattak arra, hogy valamilyen szintű társadalmi igény létezik egy újfajta romániai magyar politizálásra. Legszükségesebb pedig abban az értelemben, hogy ma még nincs olyan alternatíva, mely helyettesíteni lenne képes a Szövetséget a román politikai közegben. A Románia Ma blog elemzése.

Az RMDSZ olyan – politikai értelemben vett – „öreg rókák” gyülekezete, akik még fiatal koruk ellenére is jelentős politikai dörzsöltséggel bírnak, s ez a politikai dörzsöltség helyezi őket primus inter pares helyzetbe az erdélyi magyar pártpalettán (ez nem csak a politikai alkudozásokra vonatkozik, hiszen a nem hivatalos népszámlálási eredmények láttán igen rövid reakcióidővel indították el a „Minden magyar gyermekre szükség van” című kampányt a magyar gyerekek magyar iskolákba való beíratásáért).

MOGYE

Maradjunk csak az elmúlt napok eseményeinél: a miniszterelnök-váltás, illetve az azt megelőző időszak politikája megmutatta a régi mondás igazságát, mely szerint „az ember gyermekkorában megtanul beszélni, de csak idős korára tanul meg hallgatni”. Ezt a Szövetség magáévá tette: a bukaresti, majd országos tüntetéssorozat idején kívülállóként szemlélték az eseményeket, illetve ahogy Emil Boc akkori miniszterelnök végül lemondott, majd jelezték: a kormányban való részvétel egyik feltétele a MOGYE ügyének rendezése, illetve az oktatási törvény és kisebbségi jogok alkalmazása.

A marosvásárhelyi orvosi egyetemen létrehozandó magyar kar kapcsán viszont a neheze még csak most jön. A Tăriceanu-kormányzattal ellentétben jelenleg messze nem akkora a magyarok „zsarolási potenciálja”, így a „a kormányon maradás feltétele az, hogy…”-kezdetű mondatok hatványozottan két éllel rendelkeznek. Abban Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek igaza van, hogy „a MOGYE egy rossz precedenst teremthet a kisebbségi oktatási jogok be nem tartására, több vezetőjének retorikája, hangneme pedig a marosvásárhelyi márciusi események hangulatát idézi, ami teljességgel elfogadhatatlan”. Kérdés, hogy sikerül-e olyan alkupozíciót elfoglalni a jövőben, mely lehetővé teszi a fentieknek megfelelő döntések mellé a többség felsorakoztatását. Markó szavai szerint mindez gyorsan ki fog derülni. Az mindenesetre valószínű, hogy ha az RMDSZ miatt egy miniszterelnök-váltás után közvetlenül szétesik a koalíció, akkor a PD-L az utolsó esélyét is elveszíti, hogy tisztesen helyt álljon az őszi választásokon, míg a Szövetség éppen jól is kijöhet belőle, hiszen cáfolhatja azt  az ellenzéki vádat, hogy hatalommániás. Ettől függetlenül a kormány bukására nincs túl nagy esély, s ebből is fakadóan talán egy kicsit jobban lehet várni a jót ez ügyben. Illúziónk nem lehet: nem lesz egyszerű.

Ha sikerül érvényt szerezni a tanügyi törvény betűjének Marosvásárhelyen, akkor az RMDSZ előnyös pozícióba helyezi magát, hiszen az ellenzékét alkotó magyar pártoknak is muszáj lesz a Szövetség által elért eredményekre hivatkozni (hasonlóra volt már példa az oktatási törvénnyel kapcsolatban, még ha nem is feltétlenül pozitív kontextusban). Ha nem sikerül, akkor készülni lehet az MPP-vel és az EMNP-vel való kemény politikai párbeszédre.

Szabad vegyérték

A napok egy másik fontos lépése, miszerint hétfőn az RMDSZ javasolni fogja az ellenzékkel való új tárgyalások elindítását, hogy az ellenzéki pártszövetség fejezze be a parlamenti sztrájkot, s vegyenek részt a törvényhozás munkájában. A gondolat továbbfejlesztve sok pozitív hozadékkal rendelkezhet Kelemen Hunorék számára, hiszen továbbra is tartani tudják magukat a „szabad vegyérték” státuszukhoz, ami a román politikában nem hátrány (a jelenlegi miniszterelnök 5 éve még liberális politikus volt, hogy az elmúlt évek különböző színű összefogásairól már ne is beszéljünk…), valamint közvetítők tudnak lenni ellenzék és kormány között. Ez utóbbit az is felértékeli, hogy a Traian Băsescu által hétfő délre összehívott megbeszélésre a szociálliberálisok nem mentek el, a megadott tematikát nem találván relevánsnak, másfelől Crin Antonescu nyilatkozata szerint akkor fognak részt venni a parlamenti munkában, ha a törvényhozás nem lesz helyszíne politikai átveréseknek.

Jelenleg úgy néz ki, hogy az USL magabiztosan szerzi majd meg az abszolút többséget a választásokon, így nem lesz szükség a magyarokra, ennél fogva a következő, jó eséllyel szociálliberális kormányban való részvétel esélye minimális. Az RMDSZ jelen állás szerint nem valószínű, hogy kormányon marad – igaz, a román politikában hatványozottan érvényes, hogy „soha nem mondd, hogy soha”.

Ellenzékben(?)

A fentiekből jól kirajzolódik, hogy az RMDSZ számára a politikában már-már közhelyszerű “lavírozás” eddig nem jelentett különösebben jelentős gondot. Ettől függetlenül néhány év ellenzékisége esetén sem kell kétségbe esni – annak ellenére, hogy kormányon sokkal könnyebb az érdekérvényesítés. A legjobbat kell kihozni minden helyzetből.

Visszakanyarodva az elejére: az újfajta politizálásra való igény létezik, ezért az önvizsgálat mindenképpen indokolt – amire ellenzékben valószínűleg több idő és energia marad. Ennek az igénynek egyik legfőbb manifesztációja, amivel az RMDSZ-t rendszeresen szembesítik, az autonómia. Az autonómia-terv (amely fontosságát és jogosságát senki nem vonhatja kétségbe) az MPP és az EMNP politikai napirendjének szerves része, amit azonban mindhárom fél az eddigieknél ügyesebben is kihasználhatna.

Abban igaza van a Szövetségnek, hogy nem lehet fejjel menni a falnak. Azonban azt látniuk kell, hogy az autonómia-igény nem Székelyföld határainak megrajzolásával bukott meg eddig, hanem már azzal, hogy nem létezik józan párbeszéd az autonómia fogalmáról. Román szemmel szakadárságról van szó, magyar szemmel az európai jogrenddel tökéletes összhangban lévő önrendelkezésről. Az igazi politikai feladat tehát az (lenne), hogy – az eleinte várható rengeteg támadást felvállalva –  elérjék, hogy az autonómia román fogalma közelítse a magyarét. Ez leginkább nyílt, hosszas és alapos szakmai vitával érhető el, melyben kiváló román szakemberek is partnerek lehetnek.

Ebben az RMDSZ az elvárt szint alatt teljesít, míg az ellenzéke az aktivitás és az akarat ellenére sem a legjobb eszközökkel nyúlt eddig a kérdéshez (ld. „fejjel a falnak”).

Van tehát mit végiggondolni arról, hogy merre és hogyan tovább.