A munkavállalók lesznek a válság áldozatai?

A kiegyensúlyozatlan gazdasági növekedés okozta, világszerte jellemző társadalmi egyenlőtlenséget a gazdasági válság még tovább súlyosbította. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének főigazgatója, a chilei Juan Somavía szerint ezért elérkezett az idő, hogy a reálgazdaság irányítsa a világgazdaságot, a munkavállalók számára pedig tisztességes munkafeltételeket kell biztosítani.

„A világon jelenleg 61 millió ember keresi meg ugyanazt az összeget, mint a másik 3,5 milliárd fő. Az Egyesült Államok lakosságának 0,1%-a rendelkezik a teljes jövedelem 12,6%-ával, míg Európában 10% birtokolja az összes jövedelem 50%-át. Ennek egy olyan fejlődési mintázat az oka, amely növelte az egyenlőtlenséget és csökkentette a bérek hozzájárulását a bruttó nemzeti termékhez. Ezen mielőbb változtatni kell.

A második világháborútól a 80-as, 90-es évekig Európának sikerült tisztességes bérek mellett gazdasági növekedést biztosítania. Vissza kell térni az európai értékek gyökeréhez, a fő cél az igazságosság kell, hogy legyen. Társadalmi felelősséget kell vállalni az adóügyi és költségvetési konszolidációra irányuló gazdaságpolitika során is. Az emberek tisztességes és jó munkahelyeket szeretnének.”

A Főigazgató szerint a probléma leküzdére több járható út is rendelkezésre áll: az első a nemzetközi munkaügyi normák betartása. A gazdasági válság nem lehet ürügy a munkavállalók jogainak csorbítására.  A második pillér a szociális párbeszéd, mivel a munkaadók és a munkavállalók együtt könnyebben meg tudják oldani a problémáikat. A harmadik pillér a szociális védelem: a világon tízből nyolc ember nem részesül ebben.

Ez számos fejlődő országban jellemező tendencia, ideértve Indiát, Kínát, Brazíliát, Mexikót és Chilét. Meg kell akadályoznunk az elszegényedést azáltal, hogy támogatjuk és képességekkel ruházzuk fel az embereket. A reálgazdaságot kell a világgazdaság vezető szerepéhez juttatni, a pénzügyeknek pedig a reálgazdaságot kell szolgálniuk.   A pénzügyi válságból gazdasági válság lett, ami pedig szociális válsághoz vezetett. Munkanélküliséget, elszegényedést és egyenlőtlenséget eredményezett. Megfigyelhető az a tendencia, amelynek során a válságra hivatkozva csökkentik a munkavállalók jogait, ez több ország jogszabály módosításaiban is megfigyelhető tendencia és nem nélkülözi a gyakorlat sem.

A Főigazgató ehhez kapcsolódóan még hozzátette: „Nagyra értékelem, hogy az EP támogatta a globális foglalkoztatási paktumot és egyéb szociálpolitikai jogszabályok létrejöttét. A világnak ma nagy szüksége van az erős, parlamentek és a civil társadalom által irányított rendszerekre.

A politikusok sok helyen úgy közelíti meg a válságot, hogy nyer-e vagy veszít a következő választásokon. Az országoknak a válságból kivezető út legmegfelelőbb módjairól együtt kell tárgyalniuk. Úgy gondolom, az EP-nek ebben vezető szere van és képes arra, hogy újrateremtse a politikai rendszerek és a polgárok közötti hatékony kapcsolatot.”