Megreformálná a csángók támogatását a kormány

Közleményben jelentette be lemondását a Moldvai Csángó Oktatási Programot működtető Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége. A döntés hátterében a szövetség álláspontja szerint az áll, hogy a magyar kormány nem biztosította számukra a működéshez szükséges ezévi támogatásokat. A Nemzetpolitikai Államtitkárság a szerkesztőségünkbe eljuttatott válaszában kifejtette, hogy céljuk egy átláthatóbb támogatási rendszer kialakítása, ugyanis az eddigi gyakorlat visszaélésekre nyújtott lehetőséget. Cserbenhagyás, vagy térdre kényszerítés vetett véget a konfliktusnak?

A Moldvai Csángó Oktatási Programot az első Orbán-kormány idején, annak hathatós támogatásával hívta életre a Moldvai Csángóagyarok Szövetsége 2001-ben. A program fennállásának 11 éve alatt elért eredményekhez nem férhet kétség: 0-ról 25 falura növekedett az oktatási helyszínek száma, 0-ról 2200-ra növekedett az oktatott diákok száma, közben a szövetség működtette és fenntartotta a magyarul továbbtanuló diákokat befogadó Csíkszeredai Csángó Bentlakást, illetve hét moldvai településen is magyar házat épített vagy vásárolt.

Az MCSMSZ közleménye szerint a program működéséhez szükséges forrásainak felét biztosította a magyar állam, másik fele pedig a kisebb támogatásokból állt össze (keresztszülő programból, az éves jövedelemadó 1 százalékából, valamint a cégek adományaiból befolyt összeg). Mindez évente kb. 140 milliós költségvetést jelentett. A Nemzetpolitikai Államtitkárság is hangsúlyozta, hogy a jelentős magyarországi támogatások nélkülözhetetlenek voltak; kifejtették, hogy a Kormány 2002 óta mintegy 360 millió Ft-tal, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (az MCSMSZ felkérésére a magyarországi magántámogatók adományainak gyűjtéséért létrehozott alapítvány – AMMOA) 2006 óta pedig 320 millió Ft-tal támogatta az MCSMSZ által működtetett oktatási programot. Ezen felül az MCSMSZ további romániai és nyugat-európai támogatásokban, tárgyi adományokban is részesült.

Felülvizsgálat indult

2011 áprilisában azonban mindezek a források elégtelennek bizonyultak, s a szövetség arról tájékoztatta a Nemzetpolitikai Államtitkárságot, hogy az elmúlt években mintegy 35-40 millió Ft-os adósságot halmozott fel, s a szokásos évi kb. 70 milliós juttatáson felül az adósságtörlesztéshez többlettámogatást igényelt. Tekintettel arra, hogy a Kormány keretei is végesek, az összeg azonnali folyósítása helyett egy átfogó gazdasági felülvizsgálat mellett döntöttek az AMMOA-val egyetemben. A vizsgálatot bejegyzett romániai és magyarországi pénzügyi szakértők végezték el, s a Teleki László Alapítvány (TLA) bonyolította le.

Azt az MCSMSZ is elismerte, hogy a forráskezelés jelentős hiányosságokat hagyott maga után, valamint az ellenőrzés során számos formai hiba is felszínre került: analitikák hiánya a könyvelésben, záradékolás, forrás szerinti kimutatás a könyvelésben, éves leltározás elmulasztása. A Nemzetpolitikai Államtitkárság továbbá a következőkben látja a legfőbb problémát:

1. Az MCSMSZ nem rendelkezik a társadalmi szervezeteknek működésére vonatkozó megfelelőszámviteli politikával.
2. A könyvelési rendszer áttekinthetetlen, az aktuális likviditási helyzet nem megállapítható.
3. Hiányzik a vagyonleltár.
4. Hiányoznak a belső szabályzatok pl. SZMSZ.
5. Nem érvénytelenítik a pályázatokhoz elszámolt bizonylatokat.
6. Nem különítik el a könyvelésben a pályázati elszámolásokat.

Az ellenőrzés eredményeit azonban különbözőképpen interpretálták a felek, így a megoldási lehetőségekben is eltértek a vélemények. Az MCSMSZ álláspontja szerint a vizsgálat kimutatta, hogy az elmúlt években a szövetségnél nem volt visszaélés, bizonyos tételeket nem számoltak el több helyre, s a kapott támogatásokat rendeltetésszerűen használták fel. A Nemzetpolitikai Államtitkárság olvasatában azonban teljes a káosz és a rendetlenség az MCSMSZ elszámolásaiban, így a nehezen áttekinthető, alulszabályozott, és több tekintetben is hiányos könyvelés, a kiforratlan szervezeti kultúra akár súlyos visszaélésekre is alkalmat adhat. Aggályosnak tartják továbbá a támogatásokból megvásárolt, vagy felépített, az MCSMSZ tulajdonában lévő ingatlanok sorsát is.

Hogyan orvosolnák a problémát?

Az államtitkárság így arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi finanszírozás fenntarthatatlan, s annak azonnali átszervezése szükséges. Noha a szövetség hajlandóságot mutatott a probléma orvoslására, a vezetőség közleménye szerint azt azonnal elkezdték, s néhány hónap alatt teljesen kiküszöbölték a hiányosságokat, a Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna által vezetett államtitkárság ezt elégtelennek találta, s olyan megoldási javaslattal állt elő, mely az MCSMSZ vezetőségének lemondásához vezetett.

Eszerint felkérik az MCSMSZ-t, mint az oktatási program lebonyolítóját, az AMMOA-t, mint az oktatási program civil támogatásainak összegyűjtőjét és továbbítóját, továbbá a TLA-t, mint a moldvai magyar közösségekkel kapcsolatos kutatások, konferenciák, moldvai magyar nyelvű misék szervezőjét, levéltári dokumentumok publikálóját, stb, hogy közösen hozzanak létre egy Romániában bejegyzett új alapítványt a moldvai magyar oktatási program támogatására. A szövetség két fő kivetnivalót talált az elébocsátott javaslatban, mely elfogadhatatlan a vezetőség számára.

Az új támogatási struktúra ugyanis gyökeresen alakítaná át a csángó oktatás finanszírozását: a létrejövő új alapítványban ugyanis marginalizálódna a Csángóföldet, a helyi viszonyokat ismerő MCSMSZ, s ezzel szemben magyarországi szervezetek kerülnének domináns helyzetbe a Csángóföldre szánt javak elosztásakor. Az elképzelések szerint ugyanis az új alapítvány kuratóriumába az MCSMSZ csak egy főt delegálna, míg a két alapítvány 1000-1000 lejes (75.000 Ft) alapítói tőkéje mellé az MCSMSZ teljes vagyona (száz millió forintos nagyságrend) apportként bekerülne az új alapítvány tőkéjébe.

A döntés értelmezésében két tényezőt kell figyelembe venni. Egyrészt a fő támogatóként a KIM Nemzetpolitikai államtitkársága jogosan áll elő azzal az igénnyel, hogy a javadalmazott fél átlátható könyveléssel rendelkezzen. Az is igaz azonban, hogy az új alapítvány létrehozásával az MCSMSZ félreállítása is megtörténik, így az a szereplő kerül mellékpályára a döntéshozatal során, mely a helyi viszonyokkal a legszélesebb ismeretekkel rendelkezik. Az új alapítvány lehet, hogy átláthatóbb költségvetéssel fog rendelkezni, azonban nem biztos, hogy a támogatások elosztása hatékonyabb lesz az MCSMSZ nélkül.