Az afarokról bővebben – egy szomorú hír kapcsán

Két magyar turista halt meg Etiópia északkeleti területén, miután csoportjukat afar fegyveresek támadták meg. De kik ezek a rejtélyes afarok?

Az emberiség bölcsője

Az Afar-medence Etiópia északkeleti részén húzódó terméketlen kősivatag, amely mind geológiai formáiról, mind sajátos etnikai csoportjáról is elhíresült. Kevésbé nyilvánvaló, de annál fontosabb tény, hogy e táj gyakorlatilag az „őshazánk” – a modern ember ma ismert legkorábbi maradványai itt kerültek elő.

A nagyjából háromszög alakú terület Etiópia legmélyebben fekvő része. A Kelet-Afrikát átszelő Nagy Hasadékvölgy északi szakaszának számít, mely a miocén korszak során keletkezett, gyakorlatilag e hasadék folytatása maga a Vörös-tenger. Néhány millió évvel ezelőtt nagy tavak terültek itt el, melyek után mára finom üledék, illetve a kietlen sósivatagok maradtak. A mélyföldön végigfutó Awash folyó keskeny szalagja mentén folyami hordalékot találunk, az itt-ott meredező vulkánok pedig bazalttal, tufával járultak hozzá a vidék nem mindennapi földtani képéhez.

A terület geológiai látványosságai a felszínen látható korallmészkövek, melyek az egykor itt hullámzó tenger visszamaradt emlékei. A terület manapság sós sivatagként igen kietlen és terméketlen vidéknek számít. A futóhomokkal borított Afar medence legmélyebb pontjain sós maradvány tavak fekszenek, de számottevő a vulkáni utóműködés is, itt található a máig aktív Erta Ale vulkán is, amit a hírek szerint a bajba jutott turistacsoport is fel akart keresni. A vidék a Föld egyik legbarátságtalanabb éghajlatú területe. A Vörös-tenger közelsége miatt a levegő nagyon párás, miközben eső szinte egyáltalán nem esik. A páratartalom főleg nyáron európaiaknak szinte elviselhetetlen, mindemellett rendkívüli forróság is uralkodik itt, az átlaghőmérséklet éves szinten 30-35 fok között mozog.

A mostoha domborzati viszonyokhoz hasonlóan gyér növényvilág társul, csak a szárazságtűrő fajok, és néhány fafajta, mint az ernyőakácia bírja az Afar-medence klímáját. Ám nem mindig volt ilyen kellemetlen terület. Sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberiség bölcsője itt ringott egykoron: 1967-ben Richard Leakey régész ugyanis Etiópiában találta meg a legkorábbi ősünket, egy 195 ezer évvel ezelőtt élt Homo sapiens maradványait. (A felfedezés pillanatában a siker nem volt nyilvánvaló, a lelet pontos korát csak az utóbbi években sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni.)

Azóta a terület régészeti kutatása fellendült, számtalan ásatás indult meg, nem kevés eredménnyel. Talán a legismertebb lelet Lucy, a körülbelül 3,4 millió éves Australopithecus afarensis, amelynek csontvázát az Afar-mélyföld nyugati-középső részén található üledékes talaja szinte teljes egészében megőrizte, ami igen ritka jelenség. De a világon ma ismert legrégebbi, ember által alakított kőeszközök (egyáltalán, eszközök) szintén az Afar régióból, a Gona folyó mentén kerültek elő, korukat 2,6 millió évre becsülik.

Dicső múlt – szomorú jelen

A dicső múlttal éles ellentétben áll a terület szomorú jelene. A mégoly szegény Etiópián belül az Afar-medence különösen ágrólszakadtnak számít. A területen a kecske és marhapásztorokon kívül csak a sókereskedők osztoznak, hiszen innen látják el az etióp-felföld lakosságát sókristállyal. Ezenkívül a vidék más jelentős gazdasági termékkel, exportcikkel nem rendelkezik. A nagyjából háromszög alakú Afar-medence területének mostani problémái abból fakadhatnak, hogy kietlen klímája miatt mindig is nagyobb államok perifériáján helyezkedett el. Nem tartozik sem a klasszikus etióp kereszténység kultúrköréhez, sem az iszlám világhoz.

Ehelyett archaikus törzsi viszonyok, és a szegénység által megerősített patriarchális szemlélet uralja a területet. A vérbosszú, a leszámolás, a labilis közbiztonság ismert velejárói e zónának. Nem javítja a helyzetet, hogy az őslakosság, a hol afarnak, hol danakilnak nevezett népcsoport megoszlik Etiópia és a vele nagyon rosszban levő (belőle 1993-ban kiváló) Eritrea és részben Dzsibuti között. A máig hagyományos viseletben, többnyire egy hatalmas tőrrel és újabban kalasnyikovval kiegészített ágyékkötőben járó, a többnejűséget sem megvető nomád afar férfiak büszkék hagyományaikra, de egyúttal Etiópia szerte híresek vakmerőségükről is. Vallásilag a terület inkább az iszlám világhoz tartozik, mint a keresztény Etiópiához, de meg kell jegyezni, hogy a muszlim hagyományok sajátosan keveredtek a nomád afar törzsi szokásjoggal, mely sajátos népi vallásosság eredményezett e területen.

Emberrablásból jeles

A hétfői tragédia kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon mi motiválhatta az afarokat. Az Etiópiába utazásokat rendszeresen szervező Agra Kulturális Utazási Társaság helyi tudósítójának segítségével megszólaltatta az etiópiai Mekelle Egyetem etno-történész docensét, Wolbert G.C. Smidt-et. A kutató szerint túlzás az emberrablást szokásnak tekinteni az afarok körében, az afari esetek nem azonosíthatók a jemeni emberrablási tradíciókkal, noha hasonlíthatók hozzájuk. Az emberrablásokat, akárcsak Jemenben, törzsi (al)csoportok követhetik el; az akció után gondját viselik a túszoknak, és általában nem fordul elő gyilkosság, akárcsak Jemenben. Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, ajánlatos nem tanúsítani ellenállást; a mostani esetben az a pletyka terjeng, hogy a túszok harcoltak a túszejtők ellen, ami végül lövöldözésbe torkollt. Ez logikus magyarázatnak tűnik, hiszen az afarok általában nem viselkednek így. A körülmények legalábbis ezt sugallják, nem pedig azt, hogy eritreai agresszió, hovatovább, terrorista támadás történt.

Az afarok hagyományosan ellenséges érzületűek az engedélyük nélkül (azaz helyi afar kísérő nélkül) a területükre tévedő idegenekkel szemben, ami akár tettekben is megnyilvánulhat. Ez ősrégi gyakorlat itt, ami által az afarok hosszú ideig meg tudták őrizni függetlenségüket és helyi önkormányzati rendszerüket.