A brit titkosszolgálatokról, tabuk nélkül

November 16-a fontos fordulópontnak tekinthető a brit hírszerzés szempontjából. A titkosszolgálatok lényegi tulajdonsága, mint nevük is sugallja, hogy munkájuk titkos, hivatalos körökben pedig tabutémának számít a tevékenységükről beszélni. Nem szükéges messzire tekinteni: még húsz évvel ezelőtt sem ismerte el a brit külügyminiszter a SIS (Secret Intelligence Agency, ismertebb nevén MI6) létezését, még kevésbé tartott beszédet a szolgálat munkájával kapcsolatban. William Hague brit külügyminiszter beszéde így egyedülállónak tekinthető a maga nemében. Hague rávilágított, mi a szerepe a hírszerzésnek a Külügyminisztérium, és általában a kormány munkájában, továbbá szó esett a különféle etikai és jogi kérdésekről, amelyek a titkosszolgálatok tevékenysége kapcsán felmerülnek.

A hírszerzés szerepe a kül- és biztonságpolitikában William Hague brit külügyminiszter a brit külügyminisztériumban tartott előadása keretében elsősorban a brit titkosszolgálatok külpolitikai vonatkozásaira kívánt rávilágítani. Mivel indokolta ezt a szokatlan témafelvetést? William Hague szerint a bizalmatlanság árnyéka vetül a titkosszolgálatok munkájára.

Úgy hiszem, alapvető fontosságú, hogy a brit közvélemény és a parlament megbízzon az ügynökségekben, hogy azok képesek megóvni a biztonságunkat, és mindezt képesek a törvényes rend keretein belül megvalósítani. Emellett szintén fontos, hogy bízzanak abban, hogy ezeket a képességeket a kormány bölcsen alkalmazza, demokratikus értékeinkkel és a belső, illetve a nemzetközi jog szabályaival összhangban.

A beszéd során a külügyminiszter kiemelte: nem tekinti a titkosszolgálatokban betöltött szerepét és külügyminiszteri pozícióját két, egymástól élesen elkülönülő feladatkörnek. (A brit külügyminiszter felügyeli a SIS és a GCHQ munkáját.) „Afganisztán helyreállításától, Pakisztán támogatásán keresztül egészen az atomfegyverek terjedésének megakadályozásáig minden külpolitikai célkitűzés esetében fellelhető egy hírszerzési tényező.”

A titkosszolgálatok szerepe Hague szerint sokrétű, és számos területen egészíti ki a kormányzat törekvéseit. A külügyminiszter két világpolitikai tényezőt emelt ki, amelyek miatt az eddigieknél is fontosabb a hatékony brit külpolitika, és ezáltal a hatékony brit hírszerzés szerepe.

A világpolitikában váltás zajlik Dél és Kelet felé a gazdasági teljesítmény és politikai befolyás tekintetében, és ezt csak felgyorsította a jelenlegi gazdasági válság. Ezeknek valós vetületei vannak a megélhetésünk és a biztonságunk szempontjából.  Ezzel egy időben a világháló folyamatos fejlődése tovább bonyolítja a nemzetközi viszonyokat, robbanásszerűen megnövelve a kapcsolatok számát kormányzatok, gazdasági szereplők és állampolgárok között, amely alapvetően pozitívan értékelhető, ám számos új fenyegetéssel is jár. Ugyanazok a digitális lehetőségek, melyet lehetőséget és reményt adnak millióknak a Földön, és táptalajt adnak a közel-keleti változásoknak; ugyanezek a változások a terroristák, bűnözők és bizonyos államok számára új szerveződési és támadási lehetőségeket nyújtanak.

Ugyanakkoe – s erre Hague is rávilágít – a titkosság, amely a szóban forgó szervezetek hatékonyságához elengedhetetlen, egyúttal bizalmatlanságot is szül az állampolgárok és a kormányzat részéről is. Ha egy ügynök jól végzi a munkáját, soha nem részesül a közvélemény részéről elismerésben: a siker részben abban rejlik, hogy nem derül ki.

Ez a titkosság a kormányzat részéről is sokáig fennállt, ugyanis a SIS 1909-es alapításától kezdve egészen a szervezet jogi alapjainak 1994-es lefektetéséig a kormány képviselői nem beszéltek a szervezetről. Ez a szokás Henry Asquith miniszterelnökségére vezethető vissza, akinek csak a kémszolgálatok eredményeire volt szüksége, a velük járó problémákra nem. Így 85 évig a hírszerzéssel kapcsolatban nem fogadtak el kérdéseket a brit Parlamentben.

Fontos leszögezni, hogy a 1994-es titkosszolgálatokról szóló törvény elfogadásakor, amely a brit hírszerzésnek 85 év után jogi alapot adott, a későbbi külügyminiszter, Douglas Hurd röviden közölte, mi a szervezet célja, s hangsúlyozta, a SIS nem arra lett létrehozva, hogy Nagy-Britannia ellenfeleire vadásszon világszerte. Tulajdonképpen egyik ország hírszerzése sem erre törekszik – alapvető céljuk az információszerzés, amely többnyire azt jelenti, hogy beszélnek az emberekkel, nem pedig kivégzik őket.

A külügyminiszter elismerte beszéde során, a szolgálatok tevékenysége számos jogi és erkölcsi kérdést vet fel, s ezzel már elődeinek is meg kellett birkózniuk. E kérdések közt említi a hírszerzési információk felhasználását a külpolitikai döntések alátámasztására. Itt külön kiemeli Irak esetét, ahol a Husszein-rezsim tömegpusztító fegyvereivel kapcsolatos téves hírszerzési információk vezettek az ország 2003-as megszállásához.

Hírszerzés kontra igazságszolgáltatás

William Hague beszédének egyi apropója, hogy mostanában számos vád érte a brit titkosszolgálatokat (ezeket főként polgári jogi perek keretében fogalmazták meg), miszerint a terroristák vallatása során kínzást is alkalmaztak. Ezek a vádak súlyosan árnyékot vetnek arra a Nagy-Britanniára, amely a nemzetközi jog egyik fő védelmezője, és elítéli a kínzás intézményét.

Ennek orvoslására dolgoztak ki egy törvénytervezetet, amelyről jelenleg folyik a vita a brit Parlamentben. Ennek lényege, hogy biztosítanák bizalmas jellegű információk felhasználását az igazságszolgáltatásban, miközben védenék a brit érdekeket, mivel nemzetbiztonsági forrásokból származó anyagokról van szó. Ugyanis jelenleg az igazságszolgáltatásban nem lehetséges ilyen jellegű információk kezelése.

Ez három problémát vet fel. Egyrészt, a közvélemény számára bizonyos kérdések megválaszolatlanok maradnak, és ez bizalmatlanságot szül. Másrészt, a titkosszolgálatok az adatok bizalmas jellege miatt képtelenek megvédeni magukat egy polgári jogi kereset miatt, mivel nem tudják rendelkezésre bocsátani a védelmükhöz szükséges információkat. Harmadrészt, ez káros a nemzetközi kapcsolatokra, mivel számos esetben a felperes olyan információk kiadását követelte a brit kormánytól, amelyek eredetileg más ország titkosszolgálatától származtak.

A törvénytervezet szerint a bizalmas információk zárt tárgyaláson kerülnének meghallgatásra. Az illetékesek továbbá egy „különleges ügyvédi” gárdán is gondolkodnak, amely titkosszolgálati anyagokkal is dolgozó ügyekben képviselné az ügyfeleit. Ők láthatnák a hírszerzési adatokat, ám meg lenne tiltva nekik az, hogy ezeket ügyfeleikkel megosszák.

A tervezetet erőteljesen kritizálták a jogvédők, állításuk szerint ez nagyobb titkossághoz vezetne az igazságszolgáltatási rendszerben. Ám William Hague jelzi, a kormányzat megérti, hogy a nyilvános igazságszolgáltatás a brit demokrácia alapvető eleme, és csak abban az esetben szabad eltérni tőle, amennyiben az a megfelelő ítélkezéshez szükséges.

A brit külügyminiszter beszédében kiemelte, a zárt tárgyalás csupán a eljárás kis hányadát tenné ki, ezen kívül a teljes ügy a nyilvánosság előtt zajlana. Nyilvánvalóan igazságosabb az, ha a bizalmas információkat megfelelően kezelve tájékoztatják az ügyben eljáró bírót, mintha ezeket az adatokat teljes egészében kizárják a folyamatból.

William Hague szerint fontos, hogy ahol ellentmondások merülnek fel a jelenlegi rendszerben, és ahol változás szükséges annak érdekében, hogy az Ügynökségek megfelelően végezhessék a munkájukat, ott a kormányzatnak határozottan kell fellépnie.