Állampolgárság és nemzetiség is lenne az orosz útlevelekben

Már csak valamivel több mint egy hónap van hátra a december 4-i Duma választásokig, és a kampány hajrájában az összes párt a választókra ömleszti programját és terveit, hogy így próbáljon minél több szavazatot szerezni. Így tett a kommunista párt is, amely ismét elővette a „nemzetiségi kártyát”. A több mint érdekes retorika eredményessége eddig kérdéses, de a kormánypárt nem is akarta megvárni, hogy ez kiderüljön. Az „ötödik pont” feltűntetése az útlevelekben 180 fokos fordulat lenne vissza a múltba.

A javaslat. Nem első alkalommal.

Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja nem sokkal a december 4-i Duma választások előtt ismét javasolja a nemzetiség feltüntetését az oroszországi útlevelekben, ezzel is hozzájárulva az orosz nemzet és az orosz kultúra erősítéséhez, mind belföldön, mind külföldön. A kommunisták szerint ez segítené az illegális bevándorlás ellen folytatott küzdelmet is amellyel kapcsolatban egyébként is a szabályok szigorítását szeretnék elérni, hogy „bezáródjanak a történelmi orosz területek belföldi és külföldi idegen etnikumok általi kolonizációjának legális kapui”.

A kommunista párt azt nehezményezi, hogy „sem az alkotmányban, sem egy törvényben” sincs rögzítve, hogy az ország lakosságának 79 százalékát kitevő orosz nemzet a fő államalkotó elem. Véleményük szerint az államnak egy sor gazdasági és egyéb támogatást kellene nyújtania az oroszok részére, az ország területén autonómiával rendelkező kisebb népek mintájának alapján. Ennek keretén belül Zjuganov nagyobb mértékben támogatná az orosz iskolákat és kulturális központokat, elsősorban a posztszovjet térségben.

Ez nem az első alkalom, hogy a szélsőbaloldali párt ezzel a javaslattal lépett fel. Még 2002-ben a Dumában helyet foglaló frakciójuk törvényjavaslatot nyújtott be az akkori kormányfőnek, Mihail Kaszjanovnak a „Nemzetiségi hovatartozás feltüntetéséről az Oroszországi Föderáció állampolgárának útlevelében”, de ezt a képviselők nem szavazták meg.

Internacionalizmus?

A kampány hevében a kormánypárt természetesen nem hagyta szó nélkül az európai fülnek szokatlanul hangzó felvetést. Jurij Suvalov, az Egységes Oroszország párt elnökségének helyettes titkára úgy kommentálta a kommunista javaslatot, hogy ez csak egy kampányfogás, amivel a kommunisták a többség védelmezőinek próbálják beállítani magukat, miközben ez teljesen ellentmond az ideológiájuknak.

Suvalov kihangsúlyozta, hogy a kommunisták internacionalistának hirdetik magukat, és ezzel egyidejűleg nacionalista retorikát próbálnak használni. „…az orosz kultúrához való tartozás nem egy bejegyzés az útlevélben” – fogalmazott a helyettes titkár, hozzátéve, hogy ha a kommunisták a lakosság etnikai összetételét szeretnék így összeszámlálni, akkor jobb ha a népszámlálás adatait tekintik mérvadónak.

„Ha viszont a nemzetiségtől függően akarják meghatározni az állampolgárok jogait, akkor az nagyon jól leírja a kommunista párt jelenlegi állapotát” – tette hozzá Suvalov. Megjegyezte továbbá, hogy a kommunisták kísérletei a nemzetiségi kérdések megoldására az állam összeomlásával járnának, mint 1917-ben és 1991-ben is.

Az „ötödik pont” – Egy kis történelem

A Szovjetunióban „ötödik pontként” szerepelt a nemzetiségi hovatartozás az útlevelekben és egyéb személyazonossági dokumentumokon, kötelező jelleggel. Az állampolgárok 16 éves korukban, amikor útlevelet kaptak, „választhatták meg” a nemzetiségüket az anyai vagy apai ág nemzetisége alapján. Gyakrabban az apa nemzetisége került felvételre, de ha ez „problémás” volt, mert a szülő „kevésbé előnyös” nemzetiséggel rendelkezett (pl.: zsidó, német, lengyel, krími tatár), akkor a másik szülő hovatartozását választották nemzetiségnek (pl.: orosz, ukrán, belarusz), így elkerülve a megkülönböztetést.

Csak a Szovjetunióban hivatalosan elismert nemzetiségek listájából lehetett választani. Voltak olyan népek, akiknek a létezését a szovjet állam nem ismerte el (pl.: asszírok). A bevándorlók szabadon választhatták meg, hogy mi kerüljön az „ötödik pontba”. A nemzetiségi hovatartozás hátránnyal járhatott az egyetemi felvételin, munkahelykeresésnél és karrierépítésnél, valamint a külföldre való utazásnál. Ebből született az „ötödik csoport fogyatékosa” irónikus kifejezés, ami a „nem megfelelő” nemzetiséghez tartozó személyre utalt.

Jelenleg Oroszországban minden állampolgárt megilleti a jog, hogy maga határozza meg nemzetiségi hovatartozását, és az alkotmánybíróság határozata alapján ” a nemzetiségnek nem lehet jogi töltete az állampolgár státuszát illetően”. Érdekesség, hogy a szó („nemzetiség”) maga az állampolgárságot takarja a világ legtöbb országában, és nem az etnikai hovatartozást.