„Az Oroszország, amelyért börtönbe zártak”

„Az Oroszország, amelyért börtönbe zártak” címmel jelentette meg a politikai reform szükségességéről alkotott véleményét jelenleg is börtönbüntetését töltő Mihail Hodorkovszkij. A volt Jukosz-vezér szerint a jelenlegi politikai struktúra már túlhaladott, a mai globális világban Oroszország ilyen szerkezettel nem tud megfelelően reagálni a kihívásokra.

Mihail Hodorkovszkij, Oroszország egykor leggazdagabb embere ma börtönbüntetését tölti egy karéliai munkatáborban. A Jukosz olajipari óriásvállalat volt fejét pénzmosás, sikkasztás és adócsalás vádjával ítélték el, ő azonban mindig is kitartott azon véleménye mellett, hogy letartóztatásának és elítélésének politikai indítékai voltak. Letartóztatása előtti években több politikai szervezetet és pártot támogatott – többek között a Jablokót vagy az Egységes Oroszország pártot is. Hodorkovszkij a börtönben sem hagyott fel az orosz rendszer hibáinak kijavításáról való gondolkodással, a BarentsObserver tudósítása szerint szabadidejét ma is olvasással és írással tölti. Az államreformról alkotott elképzeléseiről szóló legújabb cikkét a Kommerszant-Vlaszty hetilap jelentette meg szeptember 19-én.

„Az Oroszország, amelyért börtönbe zártak” című cikkben felsorolt reformoknak korlátozniuk kell az elnöki hatalmat és nagyobb felhatalmazást kell adniuk a Szövetségi Gyűlésnek és a regionális parlamenteknek. Az Állami Dumának meg kell kapnia a jogot arra, hogy javaslatot tehessen az államfőnek a miniszterelnök személyéről, s a kormányfő kinevezése után pedig közvetlenül az általa javasolt gazdasági- és szociális szféra minisztereinek személyét jóváhagyhassa.

Ez a Hodorkovszkij által felvázolt rendszer egy elnöki-parlamenti köztársaságnak felelne meg, ahol az elnök a hatalmi ágak felett áll, ő az alkotmány őre és a kormány egységének és épségének biztosítója, kinevezi a legfontosabb hivatalnokok egész sorát, illetve javaslatot tesz a parlamentnek a Központi Bank elnökének és az igazságszolgáltatás legfontosabb szereplőinek személyére.

Ma a miniszterelnök személyét az elnök javasolja a Dumának, akit a küldöttek elutasíthatnak, de a kormány többi tagját az államfő maga nevezi ki. Ez a struktúra a kilencvenes évek káoszában épült ki, amikor a rendszer megszilárdításához szükség volt egy erőskezű elnökre. Mára azonban – részletezi Mihail Hodorkovszkij – az államfő hatalma túlságosan is kiterjedt és a szuperelnöki köztársaság a parlament valós erejének sorvadásához vezetett. Az utóbbi időben gyakorta előfordult, hogy a legfontosabb, Kreml kezdeményezte stratégiai döntéseket is érintő törvények tanulmányozására a képviselőknek és szenátoroknak csak néhány napot hagytak, mely arra sem volt elegendő, hogy kitalálják, miről is szólnak azok.

Az elnökválasztás ma fennálló rendje lényegében egy zéróösszegű játékhoz hasonlítható: a győztes mindent visz, s így egyetlen egy személytől függ az ország sorsa, s ő a gyakorlatban senki által el nem számoltatható.  Ma minél közelebb vagyunk a következő választásokhoz, annál inkább úgy érezheti az ember, hogy egy választása van: ha A jelölt nyer, maradhat Oroszországban, de ha B akkor inkább jobb lesz futni – írja a pénzmosás, sikkasztás és adócsalás vádjával 13 és fél éves börtönbüntetésre ítélt Hodorkovszkij. 

A volt Jukosz-vezér szerint meg kell erősíteni a régiók erejét is. A regionális parlamenteket fel kell hatalmazni arra, hogy a föderális hatóságok beavatkozása nélkül maguk válasszák a regionális kormányzókat.  Ma a kormányzók politikusokból és a helyi elit alapvető érdekeinek képviselőiből egyszerű „régió-menedzserekké” változtak s a posztra jelöltek kiválasztásának módja még a helyi elit számára sem világos.

Hodorkovszkij szerint ha Medvegyev a második ciklusban a helyén maradt volna, akkor lett volna elég ereje arra, hogy a szuperelnöki rendszert átalakítsa egy parlamenti-elnöki rendszerré, azonban a reformok függetlenül az államfő személyétől elkerülhetetlenek. Hiszen amíg a kilencvenes években szükséges volt a hatalom egy kézben való koncentrációja, azonban ez a kétezres években már túlhaladott volt, mára pedig odáig vezetett, a kormányzás minden szintjén alapvetően a felelőtlenség uralkodik.

Tehát a reform szükséges lépései a cikkben leírtak szerint a következőek lennének: újjá kell éleszteni az Állami Dumát a föderális kormány gerincének megalakításának jogán és a parlamenti vizsgálóbizottság intézményének valódi létrehozásán keresztül. Ugyanígy meg kell erősíteni a régiók szerepét a kormányzók központi hatóságok beavatkozása nélküli kiválasztásának lehetősége által, és azáltal, hogy a szenátorok választási rendszerének reformján keresztül újraélesztik a Szövetségi Tanácsot. (A Szövetségi Tanács az oroszországi parlament felsőháza, az Állami Duma a parlament, azaz a Szövetségi Gyűlés alsóháza.) Mindezeket a változtatásokat 2018-ig végre lehetne hajtani. Ha létrejönne a hatékony, átlátható Oroszország, akkor a Jukosz nem volt nagy áldozat – hangsúlyozza a vállalat jelenleg egy karéliai munkatáborban büntetését töltő volt vezetője. 

Mihail Hodorkovszkijt 2003-ban tartóztatták le, s 2005-ben kilenc év börtönbüntetésre ítélték. 2009-ben pénzmosás és sikkasztás vádjával újra bíróság elé kellett állnia üzlettársával Platon Lebegyevvel együtt, s az ítélet szerint 2017-ig nem szabadul.