Basescu régiókat akar

Újabb lökést adott az évek óta húzódó romániai régióvitának Traian Băsescu köztársasági elnök. Az államfő alkotmányban szentesítené a régiók fogalmát, amelyek a megyék helyét is átvehetnék az ország közigazgatási rendszerében. A korán örvendő magyaroknak megüzente: az etnikai elvet egyáltalán nem fogják figyelembe venni a régiók megrajzolásánál. Csak hasznossági szempontokat engednek érvényesülni. A kérdés csak az, vajon a Székelyföld esetében a hasznossági szempontok – véletlenül – nem esnek-e egybe az etnikai princípiummal.

A háromszéki városkába, Kovásznára vonult vissza múlt hétvégén Traian Băsescu román államelnök, hogy áttanulmányozza a kormány által elkészített alkotmánytervezetet, amelyet húsvét után tesznek közzé, illetve terjesztenek a parlament elé. A Médiafax hírügynökség tudósítása szerint a köztársasági elnök vasárnap elmondta, a régiók gondolatát is bevinné az új alaptörvénybe. Szavaiból az is kiderült, hogy az ötlet az ő számára az ország közigazgatási rendszerének teljes régióalapú átszervezését jelentené, hiszen véleménye szerint a jelenlegi 41 megye (plusz a főváros, Bukarest) túlzott bürokráciával jár.

Régióvita Romániában

Băsescu tehát részben átrendezte a régiók körül kialakult vita paramétereit, hiszen eddig igen ritkán volt szó ilyen mélyreható adminisztratív reformról. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az eddig létező EU-s fejlesztési régiók átszervezésére nyújtott be törvénytervezetet, amely azonban kimondja, hogy a fejlesztési régiók nem területi közigazgatási egységek, és nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Ezeket a gazdasági egységeket (szám szerint nyolcat) pusztán statisztikai célból, az Európai Unió kérésére hozták létre, és azóta is gyakori kritika éri őket. Az RMDSZ javaslata tizenhat kisebb régiót, valamint öt makrorégiót hozna létre, a tizenhat közül az egyik Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna össze, azaz egybeesne Székelyfölddel.

Múlt vasárnap a román köztársasági elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az általa elképzelt régiók hasznossági szempontokat követnének, semmiképp sem etnikai elvet. A kijelentés beilleszthető a Băsescu sokszor hangoztatott autonómia-koncepciójába, amely nem ismer el semmiféle nemzeti-etnikai alapon vett különbségtételt. Az „egyenlő autonómiát Caracalnak és Székelyudvarhelynek!” szlogen alatt futó elképzelés főként közigazgatási decentralizációt jelent. Az új regionális ötlet is ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik.

Az államfő felvetéseire reagálva Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke úgy nyilatkozott: „Mindig szorgalmaztuk a regionális felosztás felülvizsgálatát, ezzel kapcsolatban törvénytervezetet terjesztettünk elő a parlamentben, és várjuk, hogy a többi párt is foglaljon állást ezzel kapcsolatban. Ráadásul a nemrég aláírt koalíciós megállapodásban is szerepel, hogy újra kell gondolnunk a gazdasági régiókat.” Azt is elmondta, hogy sürgősen vitát kell arról folytatni, milyen jogkörökkel kellene felruházni az újonnan létrehozandó egységeket. A Szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetei közösen reflektáltak a fejleményekre, és hangsúlyozták, a történelmi és kulturális szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni az átszervezéskor. Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének és Kovászna megye tanácsának elnöke – a Háromszék tudósítása szerint – kijelentette, a három székelyföldi megye „egy testet” alkot, egységes történelmi, kulturális szempontból, ezért ezt hivatalosan is el kell ismerni.

A román politikum már korábban is igen hevesen reagált az RMDSZ regionális koncepcióira. A székelyföldi fejlesztési régió gondolata ellen felemelték szavukat mind az ellenzék, mind pedig a nagyobbik kormánypárt képviselői is. Băsescu múlt hétvégi kijelentéseivel kapcsolatban a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke csak annyit mondott: porhintés az egész. Victor Ponta szerint az ellenzék már elkészült egy alternatív javaslattal, és egyeztetésbe is kezdett az RMDSZ-szel és a többi nemzeti kisebbség képviselőivel.

Nem félünk a régiótól, a régiótól…

Románia már évek óta játszik az alaptörvény megváltoztatásának gondolatával, a hétköznapi politika azonban igen jó kerékkötőnek számít e tekintetben. Ugyan nem lehetünk biztosak, ám minden jel arra utal, hogy a jelenlegi politikum nem képes olyan konszenzusra, amely egy új alkotmány megalkotásához szükséges lenne. A jelen politikai konjunktúrában a módosítás startból halálra van ítélve.

Mindazonáltal Traian Băsescu kijelentései jelentősen bonyolítják a regionalizmus körüli vitát. A fejlesztési régiók kapcsán mindenki elismerte, hogy főként gazdasági szempontokról van szó, úgy kell átrendezni a régiókat, hogy azok serkentsék a gazdasági tevékenységet. Ebben a tekintetben a Székelyföld különállását támogatók érvei igen gyengék, hiszen nem valószínű, hogy a terület egyedül hatékonyabb gazdasági fejlődést érne el, mint, mondjuk, egy erős, gazdasági motornak számító központhoz való csatolása esetén.

A regionális közgazdaságtan érvrendszerére rakodott rá egy második, amely épp a kulturális és történelmi szempontok figyelembe vételét szorgalmazza. Ez az argumentáció a mai Románia történelmi régióira való támaszkodást hirdeti, és elismeri, hogy a Bánát, Máramaros, Olténia stb. régiók különböző sajátosságokkal rendelkeznek. Ismerve a román politikum „etnikai elv” elleni érzelmeit, a romániai magyar vezetők ezen érvrendszerbe próbálták beépíteni a Székelyföld és Partium státuszának elismertetését is. Bár Bukarest így is egyből etnikai diszkriminációt kiáltott, a székelyföldi románok pedig az elnyomást emlegetnek, a fejlesztési régiók RMDSZ által kívánt átszervezése nem tűnik lehetetlen feladatnak főként, ha figyelembe vesszük, hogy a Szövetség igen jó alkupozícióban van.

Egy átfogó közigazgatási reform és regionalizáció á lá Băsescu azonban ennél sokkal nagyobb falat. Ahogy a Deutsche Welle román tudósítója is kijelenti az ország összes helyi bürokratája és kiskirálya teljes vállszélességgel állna szembe egy ilyen fajta átrendezéssel. Az újságírók által csak „báróknak” nevezett helyi politikai vezetők igen nagy hatalommal és befolyással rendelkeznek a központi politikában is, és sokszor magánbirtokként rendelkeznek egy-egy megye fölött. Az államfő terve ezek hatalmának megnyirbálását jelentené, a helyi bárók azonban sokkal nagyobb ellenállást képesek kifejteni, mint amilyenről román szélsőséges nacionalisták valaha is álmodtak.

A Deutsche Welle tudósítója arra is felhívja a figyelmet, hogy a közigazgatás területi átszervezése nem jelent automatikusan nagyobb hatékonyságot. Ezeket az új régiókat tényleges jogkörökkel felruházni, csökkenteni kell a Bukaresttől való függőséget. Tartalommal kell tehát feltölteni a régió fogalmát, és csak azután lehet térképrajzolásba kezdeni. A romániai magyarságnak pedig ebben a vitában kell aktív részt vállalnia, hiszen megeshet, hogy például a Székelyföld esetében a „hasznossági” szempont összeegyeztethető az etnikai elvvel is. Ez pedig egy újabb valódi lépés lenne az autonómia felé.