„Nem ütköznek a fejemben a vonatok” – interjú Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével

Türelemre, nyitottságra, empátiára van szükség a magyar–magyar kapcsolatok alakításában, Nagyváradon ezért gyakoroltam először a kinyújtott kéz gesztusát – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban az RMDSZ elnökévé megválasztott Kelemen Hunor.

Nem riadt meg a nagyváradi kongresszuson aratott kétharmados győzelemtől? Ez a számarány sokak szemében ördögtől való tavaly április óta.

Nem, mivel az enyém valamivel több, mint kétharmad. Ez számomra többletenergiát ad, mert azt jelenti, hogy az elmúlt esztendők munkája – minden jó és rossz oldalával együtt – ismert a küldöttek, a területi szervezetek előtt. De azzal is számolnia kell, hogy az erős támogatáshoz hasonlóan az elvárás is ugyanolyan mértékű.

Hogy érzi, miként sikerült a debütje RMDSZ-elnökként, milyen fogadtatásban részesült a pártok, a sajtó részéről?

Ilyen rövid időszak után még nehéz megvonni bármilyen mérleget, de az eddigi reakciók többsége pozitív. Most nem beszélek újságírók által megírt ilyen-olyan kommentárokról, amelyek mondjuk, kilógnak a sorból, egy részüket teljesen más motiválja, mint a megválasztásom ténye. De a politikai és társadalmi szervezetek, a történelmi magyar egyházak részéről jó volt a fogadtatása a váltásnak, nagyon sok biztatást kaptam.

Milyen lesz a viszonya a továbbiakban két kongresszusi ellenfelével, akik sokszor nem bántak kesztyűs kézzel önnel? Figyelembe veszi-e az elképzeléseiket?

Azt gondolom, hogy normális lesz a viszonyunk. Eckstein-Kovács Péterrel a kongresszust követően is szót váltottam, és nem éreztem, hogy folytatódna a kampány. Természetesen Olosz Gergellyel is így kellene történnie. Szeretném, ha a küldöttek és a területi szervezetek előtt is világos lenne: lejárt a kampány, a választás, ettől a pillanattól számomra nincsenek Ecksteint, Oloszt támogatók vagy Kelemenre szavazók, hanem szövetség van, amelyet együtt kell működtetnünk. Ilyen szempontból mindenki elnöke vagyok a szervezeten belül. Nem fogok különbséget tenni egyik vagy másik küldött, szervezet között. Ezt mindenkinek így kell értékelnie, és szerintem így is teszik. Az RMDSZ-ben mégiscsak volt egy olyan érték, hogy tudjuk, meddig lehet elmenni, és ha időnként egyesek túl is lépnek egy határt, a verseny lezárultával zárjuk sorainkat. Képviselői választókerületemben az előválasztások során sokszor öten-hatan feszültünk egymásnak, de a megmérettetés után már másnap együtt dolgoztunk.

Mennyire zavarta, hogy korábban sokan Markó Bélához hasonlították, és ezt a keresztet még egy ideig hordoznia kell?

Nyilván mindenki hordozza a saját keresztjét. Senki előtt nem titok, hogy 1997-ben, amikor a politikába kerültem, szinte az első pillanattól szót értettem Markó Bélával, megtaláltuk a közös nevezőt, 1999-től közeli munkatársa lettem. A mi társadalmunk valahol megpróbál mindenkit belegyömöszölni valamilyen skatulyába: Ecksteint hogy a Cotroceni-ből jön, Oloszt hogy Semjén Zsolt támogatta, engem hogy Markó mellett nőttem bele a politikába. Nem zavar ez engem különösebben, rendben van, ha ezek az észrevételek jóindulatúak. A politikában hozzá kell szokni ahhoz is, hogy az embert csak azért kritizálják, mert bírálni kell, és ez nem feltétlenül építő jellegű. Ha érdemes, az ember odafigyel rá, ha meg nem, megpróbálja túltenni magát rajta. Az építő jellegű kritikától nem futamodom meg még akkor sem, ha ilyen jellegű.

Túl sok ideje nem maradt az akklimatizálódásra, néhány nappal megválasztása után aláírta a kormánykoalíciós megállapodást. Pillanatig sem gondolkodott azon, hogy enged a román balliberális ellenzék csábításának?

Nem. Ezt a koalíciót 2009 végétől ismerem, megalakításában aktívan részt vettem. Nagyon pontosan tudom, melyek az előnyei és hátrányai ennek a partnerségnek, milyen veszélyekkel kell számolnia egyik vagy másik félnek. Azt is tudom, mi van az ellenzéki oldalon, hiszen ismerem a kollégákat, bármikor szívesen beszélgetek, tárgyalok velük. De tudok még valamit: minden megszorító intézkedés ellenére, 2010 minden kínja után a romániai magyar emberek több mint hetven százaléka azt mondta, hogy elfogadható feltételekkel kormányon kell maradni. Ez nekem sokkal fontosabb annál, hogy az ellenzék szirénhangjai mennyire erősek, csábítóak.

De a szociáldemokraták és a liberálisok ultimátuma alapján meglehet, jövőre már késő lesz átállni. Ez esetben vállalja az RMDSZ az ellenzéki szerepet is?

A kormányszerephez hasonlóan mindig benne van a pakliban az ellenzékiség is. Ebben a pillanatban sokkal fontosabbnak tartom a politikai stabilitást és azoknak a közpolitikáknak a végigvitelét, amelyekbe belefogtunk. És nem is 2009-ben vágtunk neki ezeknek, hanem gyakorlatilag 2005-től: gondolok itt az egységes adókulcs bevezetésétől egészen az ágazati-szerkezeti reformokig. Ezeket végig kell vinnünk, de nem mindenáron. Azt mondtam az ellenzéki szövetség és a koalíció vezetőinek is: meg kell érteniük, hogy az RMDSZ-re nem jellemző, hogy faképnél hagyja a szövetségeseit. Nem biztos, hogy ezt ők egészen pontosan úgy értik, ahogy mi, de számunkra az adott szó betartása egyfajta morális kötelesség, nyilván tudva, hogy ennek vannak alsó és felső határai, ami alá és fölé nem lehet menni. Ez 2012 utánra is érvényes lesz, és számukra is jó, ha tudatosítják. Ha mi elhagyunk egy koalíciót, akkor nem egyik napról a másikra tesszük, hanem úgy, hogy annak komoly oka van, bejelentjük és megfelelőképpen járunk el. Az RMDSZ-nek meg kell őriznie nyitottságát, párbeszédkészségét.

Alsó és felső határok: mi történik, ha idén mégsem fogadja el a parlament a kisebbségi törvényt?

Sok mindentől függ. Én azt mondtam magamnak, hogy a tavaszi ülésszak végéig el kellene fogadni, de el tudok képzelni olyan helyzetet, ami nem feltétlenül a koalíción múlik, és akkor még mindig a rendelkezésünkre áll a 2011-es esztendő. Így történt például a tanügyi törvénnyel, amelyet szerettünk volna tavaly júliusig befejezni, de nem sikerült, és nem a koalíció miatt, de 2010 végére meglett. Ezeket a határidőket nagyon komolyan veszem, de bizonyos helyzetekben a rugalmasságot is el kell fogadni. Most nagyon jók az esélyeink, hogy június végéig megszülessen a törvény.

És képes lesz-e az RMDSZ annak kierőltetésére, hogy hatékony gazdaságpolitikát hajtson végre a kormány a következő időszakban? Már csak azért is, mivel a kisebbségi jogokon túlmenően a gazdasági kérdések is fontosak az erdélyi magyar számára, és az RMDSZ népszerűsége éppen a megszorítások miatt kezdett csökkenni.

Így van. Néhány területen már áprilist követően lesznek konkrét intézkedéseink, például a munkaadók adóterheinek csökkentése eldöntött tény. Más jellegű javaslatoknak az év második felére van esélye, de ezeket megsürgetjük. Ilyen a nagy állami vállalatoknak a tőzsdén való eladása, ami jelentős bevételeket hozhat az államkasszának, vagy a kis- és közepes vállalkozások ösztönzését, a munkahelyteremtést célzó törvénycsomag elfogadása. Románia számára 2011-ben fontos lesz, meg tudja-e teremteni azt a vonzó törvényes keretet – és ez nem feltétlenül fiskális kérdés, hanem a bürokrácia csökkentését is feltételezi –, amely ide vonzza a térség felé forduló tőkét. Belső erőforrásai ugyan vannak az országnak, de ezek nem olyan jellegűek, hogy lehetővé tennék a nagyberuházásokat vagy elősegítenék a látványos fejlődést. Ezért szükséges, hogy a külföldi tőke vonzónak tekintse az országot. Az agráriumban még mindig vannak olyan részei az ipari jellegű mezőgazdasági termelésnek, amelyek kikerülnek az adófizetői szférából, ezeket pontosan körül kell határolni és be kell kapcsolni a pénzügyi körforgásba. Támogatni fogjuk a nyersanyag-feldolgozást, a kis- és közepes méretű mezőgazdasági feldolgozóüzemeket, hiszen ez lehet egy olyan hozzáadott érték a mezőgazdasági termelésben, amely magát a termelőt, a nyersanyagot feldolgozó vállalkozót, de a fogyasztót is segítené. Gyakorlatilag azt jelentené, hogy amit megtermelnek egy-egy közösségben, kisebb vagy nagyobb régióban, azt helyben dolgoznák fel és értékesítenék. Ilyen jellegű intézkedéseket 2011 folyamán biztosan életbe fogunk léptetni.

Nem tart attól, hogy a kongresszusi alapszabály-módosítás alapján megalakuló regionális szervezetek csökkentik a felső vezetőség autoritását, döntéshozó erejét?

A regionális szervezetek úgy jönnek létre, hogy két-három megye eldönti, olyan szerkezeti struktúrát is működtet, amely a megyeközi, a régiópolitikák egyeztető kerete, intézménye lehet. Ezek azonban nem kapnak az RMDSZ-en belül többletjogosítványokat. Ha koherens, jó értelemben egyeztetett érdekek vannak egy régióban vagy megyék között, akkor az a szövetség működését, döntését segítheti, nem pedig akadályozza. Az időnek minden egyes kérdésben meg kell érnie arra, hogy egyes szervezeti módosításokat végre lehessen hajtani. Például a szórványmegyékben vagy Közép-Erdély térségeiben nem látom ezt a szándékot, a Székelyföldön viszont igen, és a Partiumban is megjelenhet. Nem félek ettől a folyamattól, mert a területi szervezetekben döntéshozó, vezető pozíciót betöltő kollégák szándéka az, hogy erősítsék, nem pedig gyengítsék a szövetséget.

Tőkés László EMNT-elnök úgy nyilatkozott, bizalomerősítő gesztusokat vár öntől. Mivel tudja biztatni?

Beszéltünk Tőkés Lászlóval telefonon a kongresszus másnapján, és abban maradtunk, hogy március 15. után találkozunk. Meg kell határoznunk a közös érdekeket, célokat. Neki is elmondtam: nagyon fontosnak tartom az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum működését, tartalommal való feltöltését. Vele egyébként találkozunk a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma hétvégi budapesti ülésén, sőt valószínűleg együtt leszünk a március 15-i csíkszeredai ünnepségen is. Tehát lesz alkalmunk beszélni a közös dolgainkról a következő időszakban.

A megválasztása után meghirdetett erdélyi konzultáció a magyar szervezetekre vonatkozik, vagy szélesebb körű, társadalmi párbeszédet ért alatta?

Teljes egészében társadalmi konzultációról beszélek. Fel kell térképeznünk a különböző helyzetekben élő erdélyi magyar közösségek prioritásait, óhajait, problémáit.

Németh Zsolt külügyi államtitkár, a Fidesz alelnöke olyan fordulat igényéről beszélt, miszerint az RMDSZ találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar szervezettel. Erről az igényről mi a véleménye? Tervez-e találkozót Orbán Viktor kormányfővel?

Ilyesmit még nem állapítottunk meg, a kongresszus után nem sokkal még nem is lehet ilyen időpontokról beszélni. Találkozóra sort kell kerítenünk, és ebbéli szándékomat jeleztem Orbán Viktor miniszterelnöknek, szerintem ez idő kérdése. De türelemre, nyitottságra, empátiára van szükségünk, éppen ezért mondtam, hogy a kinyújtott kéz gesztusa az első lépés, és én ezt megtettem. Már gyakorlatilag a kongresszus utáni első órákban elkezdtük az egyeztetést, a munkát a visszajelzések, a beszélgetések alapján.

Miniszterként mennyivel tud több támogatást kicsikarni az erdélyi magyar kultúrának, művelődésnek most, hogy RMDSZ-elnökként ül a kormányban?

Szándékom, hogy a kulturális tárca költségvetését – amennyire lehet – növeljük a kiegészítéskor, és amenynyiben ez megtörténik, természetesen nőni fog a magyar ügyekre fordítható összeg is. Az országos helyreállítási tervet most írtam alá, abban már jelentős növekedés szerepel tavalyhoz képest. Nyilván minden igényt nem tudunk kielégíteni egyetlen esztendő alatt, de az elkezdett munkálatok mellett újabbakat tudunk elindítani. Rövidesen más támogatási formákhoz is hozzá lehet férni, a Nemzeti Kulturális Alap meghirdette a pályázatokat, itt jelenleg nincs több pénz, de remélhetőleg bővíteni tudjuk a keretet, a kulturális folyóiratokra szánt pályázatokat április végén két lépcsőben beindítjuk. Persze nagyobb esélyeid vannak, amikor szövetségi elnökként ülsz a kormányban, és ezt megpróbálod kihasználni.

Hogy fér el ennyi szerteágazó hivatás egy emberben? Kevesen tudják önről, hogy miközben költő, író, újságíróként is tevékenykedett, filozófusi és állatorvosi oklevele is van. Apropó: védőoltást be tudna adni egy postagalambnak?

Nemcsak védőoltást tudnék beadni, de mivel nem vagyok gyakorló állatorvos, ez az időmbe nemigen férne bele. Sajnos az írás sem vesz el sokat az életemből, nagyon keveset írtam az elmúlt években. Ha lehetőségem lett volna mondjuk ’89 után kezdeni az egyetemi életemet, akkor az állatorvosi diplomámat bizonyára nem szereztem volna meg, de mivel azelőtt kezdtem, úgy éreztem, be kell fejeznem. Bár ’89 decemberében már gyanítottam, hogy nem leszek gyakorló állatorvos. A személyiségünktől függ, milyen területekre tudunk odafigyelni, kevés az olyan ember, aki egyetlen területre koncentrál az iskolától egészen élete végéig. Én a jogot szerettem volna elvégezni, mert nagyon érdekel a terület, jártam is négy évet, de fizikailag nem volt időm befejezni. De ha most lennék 18 éves, akkor a filozófia mellett minden bizonnyal a filmszakma vagy a fotóművészet felé fordulnék, mert nagyon érdekel. Nem érzem, hogy emiatt a fejemben ütköznek a vonatok.

Markó Béla évekkel ezelőtt azt mondta, kicsit megbánta, hogy költői énjét háttérbe szorította a politikusi pálya. Nem tart attól, hogy hasonlóan érez majd? Vagy meghozza az ihletet az elnöki tisztség? Verset, regényt mikor olvashatunk öntől?

Amikor 1997-ben beléptem a politikába, azt mondtam, egy ideig az irodalmat zárójelbe, parkolópályára teszem. Nem gondoltam, hogy ez ilyen hosszú ideig fog tartani. Én alkatilag nem tudok politizálni reggeltől estig, minisztériummal, a szövetségi elnöki tisztséggel is foglalkozni, este 11 után pedig alanyi költő lenni. A kettőt nem tudom együtt csinálni. Az utóbbi időben ezért sem olvashatták új írásaimat, bár vannak jegyzeteim, terveim. Ha az elmúlt években valami zavart, az inkább az, hogy kevesebbet tudtam olvasni szépirodalmat. De ez nem panasz, tudatosan választottam, és abban bízom, lesz az életemnek olyan szakasza, amikor a zárójelet kinyitjuk, s nekiláthatok annak is, amivel 2000-ig aktívan foglalkoztam.