Újra bebizonyosodott a szlovák kormány törékenysége. A Szabadság és Szolidaritás párt (SaS) kizárta soraiból Igor Matovičot, mert az ellenzék állampolgársági törvénymódosító javaslatára szavazott. Így a kormánypártoknak már csak 77 képviselőjük van a 150 tagú parlamentben. Matovič és a maradék három Egyszerű Ember, akik az SaS tagjai maradtak, hamarosan saját pártot szeretnének alapítani. A koalíciónak még legfeljebb másfél éve van hátra változatlan formában, ezután Iveta Radicovának meg kell találni annak a módját, hogyan fogja biztosítani az Egyszerű Emberek támogatását, hiszen nélkülük nem lehet parlamenti többsége. A miniszterelnök asszony kijelentette, ha a koalíció elveszíti többségét, lemond, és akkor előrehozott választások következnének.
A koalíciós törvénymódosítási javaslat lehetővé tette volna, hogy azok, akik 2010. július 17-e óta elvesztették szlovák állampolgárságukat a Fico-kormány által megszavazott módosítások miatt, ezt visszakapják. A honosítást nem büntette volna tovább a szlovák állam és a szlovák állampolgárságot csak saját kérésre vették volna el. Matovič úgy gondolta, a jelenlegi jobbközép koalíció túlságosan engedékeny déli szomszédjával szemben és azt kérte, hogy csak azok lehessenek kettős állampolgárok, akik Magyarországon hosszú távon tartózkodnak, ott tanulnak, dolgoznak vagy erős családi kötelékeik vannak. Matovičcsal a koalícióból együtt szavazott az Egyszerű Emberek további három tagja és Radoslav Procházka is (KDH). Amikor Matovič önálló módosítási indítványa átment az ellenzék (Smer és SNS) támogatásával, a koalíció visszavonta saját törvénymódosítását. Matovič és Procházka emellett azzal is felbosszantotta koalíciós partnereit, hogy támogatták a Smer törvénymódosítási javaslatát, amely hasonló paragrafusokat tartalmazott, mint Matovič indítványa. Az ő két szavazatuk viszont nem volt elég ahhoz, hogy ez a parlamentben elfogadja az ellenzéki javaslatot.
Se ő, se az Egyszerű Emberek nem fogják a kormány bukását okozni, állítja Matovič
Az Egyszerű Emberek polgári társulás tagjai továbbra is támogatják Iveta Radičová (SDKÚ-DS) kormányát, jelentette be Jozef Viskupič, Martin Fecko és Erika Jurinová, és maradnak az SaS parlamenti párt tagjai. Ők úgy döntöttek, nem követik vezetőjüket, akit az SaS kizárt soraiból. A három Egyszerű Ember így eleget tettek Richard Sulík pártelnök kérésének, viszont megegyeztek abban is, hogy attól a naptól kezdve, hogy saját pártot alapítanak közösen Matovičcsal, kiléphetnek a pártból anélkül, hogy visszaadják parlamenti mandátumaikat.
Abban az esetben, ha ők hárman is elhagyták volna a kormánypártot, a koalíció elvesztette volna parlamenti többségét. Iveta Radičová pedig kijelentette, ha a koalíció elveszíti többségét, lemond, és előrehozott választások következtek volna. Jelenleg a kormánypártoknak 77 képviselőjük van a 150 tagú parlamentben. Eredetileg 79 taggal indult a kormány, ebből viszont ketten – Matovičon kívül még Andrej Ďurkovský, Pozsony volt polgármestere – időközben lemorzsolódtak. Mindkét független képviselő továbbra is támogatja a kormányt.
Egyértelmű, hogy az Egyszerű Emberek csoportja mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy egy új politikai pártot állítson talpra. Ezt viszont a politikai spektrum csak annak a részében teheti, amelyen keresztül bejutott a parlamenti nagypolitikába, tehát a jobbközép oldalon. Ezért helyesen tovább támogatja a kormánykoalíciót, hiszen értelmetlen lépés lenne hirtelen átugrani a másik oldalra. Ha már most bejelentették volna, hogy kilépnek a pártjukból, elveszítették volna a média figyelmét és nem lennének többé érdekesek. A renegát képviselők ezért maradnak a pártban, hogy minden lehetőséget kihasználjanak majd arra, hogy újra középpontba kerülhessenek és rámutathassanak egyedi ötleteikre.
Matovič legkésőbb 2012 nyaráig saját pártot alapít
Matovič álma, hogy saját pártot hozhasson létre független képviselőkkel és Sulík ezt a törekvését elfogadja. A párt megalakítását és az azt követő Egyszerű Emberek kilépését az SaS-ből Sulík nem fogja a múlt évi megegyezésük megsértésének tekinteni, akkor ugyanis Matovič és három társa azt ígérte, az SaS tagjai maradnak a választási időszak végéig, különben vissza kell adniuk a képviselői mandátumaikat. Az Egyszerű Emberek a 2010-es parlamenti választások alatt jelöltették magukat az SaS szavazólapjának utolsó négy helyéről. Ennek ellenére átkarikázással bejutottak a parlamentbe, mint az SaS képviselői.
„Ha sikeresek akarunk lenni, a pártnak kb. két évvel a választások előtt kell megalakulnia. Legkésőbb tehát jövő júliusban alakulunk meg”, mondta Matovič. A koalíciónak tehát még legfeljebb 16 – 17 hónapja van hátra változatlan formában. Ezután meg kell majd találni annak a módját, hogyan fogja biztosítani a koalíció az Egyszerű Emberek támogatását, hiszen nélkülük nem lehet parlamenti többsége. Ők valószínűleg nemcsak az ellenzéktől, hanem a jobb oldaltól, akikkel a szavazatokért fognak versengeni, is igyekeznek majd elhatárolódni, mondják az elemzők.
Matovič így kollégáit „kakukktojásokra” változtatta az SaS fészkében. A kormány bukását okozni politikai öngyilkosság lenne, viszont élősködni nagyon jól lehet az amúgy is mély törésvonalaktól sújtott, törékeny koalíción, ugyanis a renegát képviselőknek egyre fontosabb szerepük lesz abban, merre billen a politikai mérleg nyelve, miközben építhetik saját szavazótáborukat. Viszont még ha Matovičnak sikerül is egy új politikai pártot alapítania, ez nagyon ellentmondásos lesz, ugyanis az új formáció nem teljesíti majd egy igazi politikai párt formális feltételeit. A Függetlenek Pártja nem működhet, mert semmilyen ideológiai üzenet nem köti össze a tagokat.
Ha a koalíciónak tízzel több tagja lenne, senki se foglalkozna Matovičcsal
Ha a média nem foglalkozna annyit Matovič PR tevékenységeivel, nem érezné magát annyira fontosnak, hogy a szakadék szélére sodorja a kormány jövőjét. Egy Szlovákiában ismeretlen emberből néhány hónap alatt nemzeti politikai celeb lett. Emellett, ahogy Sulík pártelnök mondta, a kettős állampolgárság ügyében nem terjesztett elő egyetlen törvényjavaslatot sem és a parlamentben valójában nem dolgozott semmin. Mert a parlamenti folyosón fantáziálni több mint előterjeszteni, megegyezni és törvényeket elfogadni. Mert a politikai tudósítások Szlovákiában jobban figyel a politikai folyamatra (ki kivel veszett össze), mint a tartalomra (miről szól a vita és miért fontos) vagy az eredményre (ki kivel egyezett meg és mi történt valójában).
Formálisan megmenekült a koalíció, de a további sorsa bizonytalan
A tűzszünetnek bármikor vége lehet és bármelyik szavazásnál megtörténhet az, ami most: Matovič és emberei saját lelkiismeretük szerint fognak szavazni, ami ellentétes a koalíció döntéseivel. Elemzők és politológusok úgy látják, ismét beigazolódott a jelenlegi kormány „handicapje”. Nem tud új témákat előhozni, amikkel feltölthetné a nyilvános vitákat és megtörné a múlt eseményeinek ördögi körét. A pártok nem tudják eldönteni, hogy a múlttal foglalkozzanak-e vagy a mával, vagy egyenesen fejest ugorjanak-e egy új választási kampányba, a többiek érdekeinek figyelembe vétele nélkül.
Mit jelent ez a szlovákiai magyaroknak?
Az állampolgársági törvény továbbra is a szlovák állampolgárság elvesztésével fenyegeti azokat, akik egy másik ország állampolgárságát kérik. Amikor a módosítási javaslat megbukott, a miniszterelnök azt mondta, hogy „az egyetlen ésszerű megoldás egy szabványos államközi szerződés lenne a kettős állampolgárságról“. Ennek a tervezetét a szlovák fél már át adta a magyaroknak. Ebben a kritériumok arra, hogy valaki kettős állampolgár legyen ugyanolyan szigorúak, mint Matovič javaslatában: legalább egy évig Magyarország területén való tartózkodás, házasságkötés, legalább öt éven át tartó tanulmányok vagy munkaviszony.
Az állampolgárság elveszítésével viszont a szerződés nem foglalkozik – ha a két állam megegyezik a honosítás feltételeiről, ez szükségtelen lenne. Ám nem úgy tűnik, hogy egyhamar megállapodás születhet. A szlovák javaslat azt a feltételt is tartalmazza, hogy a két állam évente cseréljen listát azokról, akik kérvényezték az állampolgárságot. A magyar oldal viszont már többször hangsúlyozta, hogy az állampolgársággal kapcsolatos információkat nem adja ki és Magyarország csak azt követően fog foglalkozni a kettős állampolgárságot szabályozó szlovák-magyar szerződéssel, ha Szlovákia már véglegesítette a saját állampolgársági törvényét.
A szlovákiai magyarokról így megint csak kormányok, vegyes bizottságok egyezkednek, amelyekben amíg az egyik fél adni akar valamit, lásd magyar állampolgárságot, addig a másik fél el akar tőle venni valamit, lásd szlovák állampolgárságot. A szlovákiai magyarok között vannak, akik úgy gondolják, semmit sem veszítenek, ha elveszik a szlovák állampolgárságukat, és ha kényszerítik őket, hogy válasszanak, akkor a magyart választják. Sokan vannak viszont olyanok is, akik Pozsonyt és Budapestet egyaránt fővárosuknak tekintik, otthon érzik magukat Szlovákiában és Magyarországon is és nem akarnak a „két hazájuk“ között dönteni. Szülőföldjükön maradva, áttelepülés kényszere nélkül szeretnék kérelmezni a magyar honosítást, amivel erősödne kulturális és szellemi kötődésük az anyaországgal, és támogatást kapna identitástudatuk, egyenrangúság-érzésük. A magyar állampolgárság mindannyiuk számára az összetartozás szimbolikus értékét és üzenetét hordozza.
Molnár Antónia