Magyarország nem kér a választott bíróságokból

Az EU kormányai arra hajlanak, hogy a nemzetközi választott bíróságok csak jól behatárolt esetekben dönthessenek a befektetők és a tagállamok közötti vitákról, máskülönben a nemzeti bíróságokra bízzák ezeket az ügyeket. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára csütörtökön Brüsszelben megerősítette, hogy a magyar kormány továbbra sem támogatja, hogy a vitarendezési mechanizmus a leendő transzatlanti szabadkereskedelmi és befektetési megállapodás (TTIP) része legyen.

A tagállamok kereskedelmi ügyekben illetékes miniszterei és államtitkárai Edgars Rinkevics lett külügyminiszter szerint üdvözölték és érdemi előrelépésnek nevezték azt a koncepciót, amiben az Európai Bizottság a napokban felvázolta elképzeléseit a befektetők és a fogadó országok közötti viták rendezését célzó mechanizmus (ISDS) reformjáról. Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa úgy vélte, hogy a miniszterektől erős támogatást kapott a koncepciós papír, bár elismerte, hogy azért kérdések is megfogalmazódtak.

Malmström külön is örömének adott hangot, hogy a jelek szerint elnyerte a tagállamok tetszését a nemzetközi vitarendezési bíróság felállítását célzó elképzelés, ami előbb kétoldalú alapon (elsőként talán éppen az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás keretében) működne, mielőtt multilaterális vitarendezési testületté nőné ki magát. A biztos sajtóértekezletén elmondta, hogy a tagállamoktól csütörtökön kapott visszajelzések feldolgozását és további konzultációkat követően a testület valamikor a nyár végén terjesztheti elő az új típusú vitarendezési mechanizmusra vonatkozó új javaslatát.

A befektetők és az államok közötti viták rendezése a TTIP-ről közel két éve kezdődött tárgyalások egyik legvitatottabb pontjának számít, miután főleg Ausztriában és Németországban szenvedélyes viták tárgyává vált. Egy idő után olyan dimenziót kapott a vita, hogy az Európai Bizottság – amely a tagállamoktól kapott mandátum birtokában tárgyal az amerikai féllel – a tárgyalásokon kénytelen volt moratóriumot hirdetni, majd EU-szintű konzultációt indítani a kérdésről, ami megerősítette azt a benyomást, hogy bár messze nem minden tagállamban, de a vitarendezési mechanizmusnak a megállapodásba való beillesztése ellen nagyon komoly erők mozdultak meg.

Az ellenzők fő félelme, hogy az Európában befektető nagy amerikai cégek az ISDS nyújtotta lehetőséggel élve gyanús hátterű választott nemzetközi bíróságokon fogják majd megtorpedózni vagy visszavonatni a nekik nem tetsző tagállami törvényeket, de minimum milliárdos kártérítéseket préselnek majd ki az EU tagállamaitól.

A témában jártas források megjegyzik, hogy 1960 óta meglehetősen kevés, mindössze 600 olyan esetről van tudomásuk világszerte, amikor külföldi befektetők nemzetközi választott bíróságokhoz fordultak kormányok ellen. 2014 végéig 356 ügyet zártak le. Ezek közel 40 százalékában a bíróságok az alperes államoknak adtak igazat, és csak az esetek 25 százalékában ítéltek meg a befektetők javára kártérítést.

Mikola István államtitkár a csütörtöki ülést követően brüsszeli tudósítóknak nyilatkozva megerősítette, hogy Magyarország is azon nagyjából 6-7 tagállam között van, amelyek ellenzik, hogy a választott bírósági modellre épülő vitarendezési mechanizmus a majdani TTIP-megállapodás része legyen.

„Az ülésen elmondtam, még ha nem is voltam vele nagyon népszerű: mi úgy gondoljuk, hogy a nyitott gazdasággal és demokratikus jogrenddel rendelkező országokban rendelkezésre állnak a befektetők és a fogadó államok közötti viták eldöntésére alkalmas nemzeti jogi lehetőségek” – szögezte le Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára. A minisztériumi vezető azzal magyarázta az elutasító magyar álláspontot, hogy a nem egy esetben a magyarnál is nagyobb éves költségvetésű multinacionális cégek „kormányokat, jogeljárásokat befolyásolva” képesek rákényszeríteni az akaratukat országokra. „A nemzeti szuverenitásnak is része, hogy nemzeti joghatóság, nemzeti bíróságok járnak el ebben az ügyben” – közölte.

Elismerte ugyanakkor, hogy a tagállamok rendkívül megosztottak a kérdésben, és a magyar inkább kisebbségi álláspont („körülbelül 6-7 ország szimpatizál ezzel a megközelítéssel”). Mikola szavai szerint a miniszterek végül arra jutottak, az volt a meghatározó vélemény, hogy a beruházók és a tagállamok közötti viták esetén a nemzeti bíróságoknak prioritást kell biztosítani, és „csak különleges helyzetekben lehet szó arról, hogy nemzetközi választott bíróságok ítélkezzenek”. A miniszterek most felkérték a Bizottságot, hogy az amerikai féllel folytatott tárgyalásokon azonosítsa be, melyek azok a kivételes esetek, ahol egyáltalán a választott bíróság szerephez juthat. „Mi ennek a nyitottságnak sem örülünk, de csak egyik vagyunk a 28 EU-tagállam közül” – vélekedett a magyar államtitkár.

Brüsszeli források megjegyzik, hogy a külföldi befektetők az esetek túlnyomó részében most is a fogadó ország bíróságaihoz fordulnak jogorvoslatért, ha úgy látják, hogy a fogadó állam nem tartotta be korábban tett vállalásait, vagy más módon kárt okozott a befektetéseinek.

Az EU és Kanada között nemrég kitárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz egy több szempontból modernebb vitarendezési mechanizmust. Ám ennek EU által történő ratifikálását bizonytalanná tette az amerikai megállapodás apropóján az ISDS körül zajló kötélhúzás. Mikola István szerint Magyarországon is politikai konszenzus alakult ki arról, hogy a parlament egyelőre nem ratifikálja az EU-kanadai megállapodást (ebbe a fázisba még nem jutott el egyébként a folyamat), mert nem tudja elfogadni a benne lévő vitarendezési mechanizmust. Úgy vélte, hogy a TTIP a két piac meghatározó jellege miatt olyan paradigma, ami felülírja a korábban kisebb partnerekkel az ISDS-ről kötött megállapodásokat.

A Bizottság által a napokban előterjesztett koncepciós papír olyan megoldásokat vázol fel, amelyekkel javítani lehetne a jelenlegi és szakértők szerint elavult befektetési vitarendezési mechanizmuson. Az elképzelések része pótlólagos garanciák nyújtása az államoknak arra, hogy semmi sem korlátozhatja szabályozói hatásköreiket. A dokumentum nagy teret szentel a nemzetközi választott bíróságok működése javításának is, megoldásokat javasolva például az összeférhetetlenség problémájára, hangsúlyt helyezve a döntőbíróságok működésének nagyobb átláthatóságára. További előrelépés az ítéletekkel szembeni fellebbezés lehetőségének biztosítása, és a nemzetközi, illetve a nemzeti bíróságok viszonya.

Brüsszelben arra is felhívják a figyelmet, hogy az EU tagállamai az idők során több mint 1400 kétoldalú beruházásvédelmi megállapodást kötöttek harmadik országokkal. Ezek szinte kivétel nélkül elavultak, tele vannak joghézagokkal.

Az Európai Bizottság adatai egyébként részben cáfolják azt a vélekedést, hogy kizárólag a nagy multinacionális cégek élnek az ISDS nyújtotta lehetőségekkel. Egy, a 2006 és 2011 közötti időszakot átfogó, 100 esetet vizsgáló OECD-tanulmány szerint a vitarendezési ügyek 45 százalékát a multinacionális cégek, 22 százalékát viszont kis- és közepes méretű vállalatok indították.

Mikola István az ülést követően arra is felhívta a figyelmet, hogy ezúttal is bizonyosságot nyert, hogy Magyarországon az élelmiszer előállítás GMO-mentességét nem fenyegeti veszély a TTIP-ről folyó tárgyalásokon. Emlékeztetett rá, hogy olyan kérdésről van szó, ami hazánk számára vörös vonalnak számít a tárgyalásokon.

A területet felügyelő államtitkár nagy lehetőségeket lát mindenekelőtt az innovatív magyar start up-ok számára a megállapodásban, de nem számít arra, hogy miként az az EU részéről célként már többször is megfogalmazódott, még az idei évben véget érjenek a tárgyalások.

Mikola István a tárgyalási folyamat átláthatóságának biztosítását is fontosnak nevezte. Megemlítette, hogy az EU-tagállamokban működő amerikai nagykövetségek megnyitják kapujukat az arra felhatalmazott tagállami illetékesek előtt, akik az olvasó terem szabályai szerint (tehát egy erre a célra kialakított sötét szobában) belekukkanthatnak az amerikai tárgyalási jegyzőkönyvekbe is. Ezt ugyan sokan nem tartják elegendőnek, de így is előrelépést jelent az eddigi kevéssé transzparens hozzáálláshoz képest.