A Télapó hozhatja el az alkut a bankok szanálásáról

Jövő év szeptemberében hozzák a bankunióhoz tartozó pénzintézetek tudomására az EKB mérlegvizsgálatának eredményeit, így az esetleges tőkepótlásokra már az egységes bankfelügyeleti mechanizmus működésének 2014 november eleji startja után kerülhet csak sor. A pénzügyminiszteri tanács december 10-i ülésén kísérel meg egyezségre jutni az egységes bankszanálási mechanizmusról szóló javaslatról.

Az EU28-ak pénzügyminiszterei pénteki ülésükön nyilatkozatot fogadtak el az EKB által 2014-ben elvégzendő átfogó banki állapotfelmérés esetleges következményei kezelésének az alapelveiről, megerősítve azt az alapvetést, hogy a tagállamoknak a mérlegvizsgálat eredményeinek nyilvánosságra hozataláig gondoskodniuk kell a szükséges jogi és pénzügyi eszközök meglétéről.

Mint ismeretes, az Európai Központi Bank jövőre minden korábbinál szigorúbb és részletesebb vizsgálat tárgyává teszi a bankunió alá tartozó több mint 6 ezer pénzintézetet, mielőtt 2014. november 4-én hivatalosan is átvenné a felügyeletüket. Az EKB a tagállami pénzügyi felügyeletekkel összefogva egységes alapelvek alapján fogja megvizsgálni a felügyelete alá kerülő bankok mérlegét, ami egy terheléses vizsgálattal is kiegészül majd, azt megállapítandó, hogy a pénzintézetek mennyire lennének ellenállóak esetleges külső sokkhatásokkal szemben.

Thomas Wieser, az Euró Munkacsoport elnöke szerint a bankok várhatóan 2014 szeptemberében értesülnek majd egyszerre az EKB által végrehajtott mérlegvizsgálat eredményeiről. Ezért elmondása szerint bármilyen esetleges tőkepótlásra (feltőkésítésre) már az egységes bankfelügyeleti mechanizmus (SSM) működésének megkezdése után kerülhet csak sor. Mindez azért is érdekes, mert elvileg 2015. január 1-jén lép hatályba az egységes bankszanálási mechanizmus (angol rövidítése SRM), amely tagállamiról európai szintre emeli majd a döntéseket a bankuniós pénzintézetek szanálásáról és rendezett felszámolásáról, továbbá azok végrehajtását.

Európai illetékesek általánosságban nem számítanak arra, hogy a minden eddiginél mélyrehatóbb vizsgálat következtében újabb csontvázak esnek majd ki a szekrényből. Ettől függetlenül a piacok megnyugtatása végett fontosnak tartják, hogy ha egyes bankok esetében tőkehiányra mutat rá az állapotfelmérés, rendelkezésre álljanak a szükséges feltőkésítési eszközök. A pénzügyminiszteri tanács által elfogadott nyilatkozat rámutat, hogy 2012 óta több mint 200 milliárd eurónyi tőkeinjekciót kaptak az euróövezeti bankok, és a bankok sajáttőkéjének szintje nem marad el az amerikaiakétól.

„A pozitív folyamat azt jelenti, hogy az uniós bankok jobban képesek lennének most lenyelni a veszteségeket, mint 2010-ben és 2011-ben. Ráadásul a piaci körülmények is sokkal kedvezőbbek, és ezért a bankok könnyebben hajthatnak fel tőkét most a piacon. Ez a folyamat már javában tart” – húzza alá a közlemény.

A tagállamokkal szemben elvárás, hogy bankjaik előre kész forgatókönyvekkel rendelkeznek arra az esetre, ha a leendő mérlegvizsgálat komoly hiányosságra mutat rá. Amennyiben az állapotfelmérés tőkehiányt jelez, a bankoknak első körben magánforrásból, a piacokról vagy más módon kell forrást bevonniuk.

Ha ez nem elég, „a tagállamoknak kell mobilizálniuk minden alkalmas eszközt a bankok feltőkésítésére, szükség esetén akár közpénzből finanszírozott eszközöket is”. Mivel az átfogó állapotfelmérés idején a végleges elfogadásra váró tehervállalási (bail-in) mechanizmus nem áll majd még rendelkezésre, egy „tehermegosztás” lép majd hatályba az EU állami támogatási szabályainak tiszteletben tartása mellett.

A Tanács emlékeztet rá, hogy amennyiben a tagállami fellépés során közpénzeket használnak fel, ezek a tőkeinjekciók különleges elbánást élvezhetnek majd a túlzott mértékű hiányeljárás keretében, egyszeri intézkedésként veszik majd számba ezeket, amelyek nem növelik a hiányt.

Ha nem állnak rendelkezésre a szükséges mértékben tagállami költségvetési források, a valutaövezet bankjai végső soron az Európai Stabilitási Mechanizmustól (ESM) vehetnek fel kölcsönt. Ez történhet úgy, hogy az ESM a banki részvényesek és a hitelezők megfelelő veszteségleírása után közvetett módon, tehát a tagállamokon keresztül nyújt hitelt a bankoknak (a spanyoloknál alkalmazott módszer). De, történhet közvetlenül is az ESM erre a célra létrehozott 60 milliárd eurós keretéből, az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása után.

Az eurózónán kívüli országok pedig a meglévő EU-eszközökre (például a pénzügyi mérlegjavító eszközre) támaszkodhatnak. A Tanács nyilatkozata aláhúzza a valutaövezeten belüli és kívüli, bankuniós résztvevők egyenlő kezelését, a magánszektort előtérbe helyező megoldások előnyben részesítését is ideértve. „Ennek megfelelően tárgyalások folynak annak feltérképezésére, hogy hasonló támogatási mechanizmusok jöhessenek létre az eurózónán belüli és az azon kívüli egységes bankfelügyeleti résztvevők számára” – áll a nyilatkozatban.

Bankuniós dosszié: decemberben újabb megállapodás?

A pénzügyminiszterek pénteken hosszasan tárgyaltak a bankunió második pillérének számító egységes bankszanálási mechanizmusról is, anélkül azonban, hogy megállapodásra jutottak volna a jogszabályról. Rimantas Sadzius az ülésen elnöklő litván pénzügyminiszter ennek ellenére optimistán nyilatkozott az ülést követő sajtótájékoztatón. Sadzius úgy vélekedett, hogy a vita után világosabbá vált, hogy milyen irányokban lehet elmozdulni a megoldás felé. Azt is kiemelte, hogy valamennyi tagállam egyetértett abban, hogy legkésőbb december végéig le kell zárni a tanácson belüli vitát a dossziéról, hogy még a jelenlegi parlamenti ciklusban el lehessen fogadni a jogszabályt.

„Egyértelmű, hogy minden részkérdésben lehetőség van a kompromisszumra” – szögezte le a litván pénzügyminiszter, aki az Ecofin következő, december 10-i ülésére próbál most kidolgozni egy véglegesnek szánt kompromisszumot. És bár a tanácsi közös álláspont elfogadásához elvileg már a tagállamok kétharmadok (minősített) többsége is elegendő, az elnökség világossá tette, hogy minden tagállam számára elfogadható megállapodást szeretne elérni.

A tanácsülésről kiadott közlemény szerint a munkacsoportnak most elsősorban az alábbi vitás kérdésekre kell fókuszálnia. Az első az egységes bankszanálási mechanizmus hatóköre (az a kiindulópont, hogy az SRM a résztvevő országok összes bankja felett hatáskört élvez majd és nem csak az EKB közvetlen felügyelete alá tartozó 134 bankok). Ezzel együtt a munkacsoport azt is mérlegelni fogja, hogyan lehetne növelni a tagállami felügyeleti hatóságok szerepét). A másik a majdani döntéshozatalért felelős hatóság, amelyem belül a szavazási szabályokról és a Tanács bevonásának lehetőségéről folyik majd mindenekelőtt a gondolkodás. Az eredeti javaslatban ugyanis a Bizottság döntene a bankszanálásról.

A harmadik nyitott kérdés a majdani egységes bankszanálási alap szerkezete, amivel kapcsolatban „még mindig keresik az optimális megoldást”. Az elnökség ugyanakkor egyetlen, egységes alapban gondolkozik, miközben arra keres választ, hogy miként épüljön fel ez az európai bankszanálási alap abban az átmeneti időszakban, ameddig a bankok befizetései elérik a kritikus határt.

A negyedik nagy kérdéskör pedig a bankunióban résztvevő, illetve abban nem résztvevő országokkal való egyenlő bánásmódra vonatkozik. Az is kérdés továbbá, hogy a Bizottság SRM-mel kapcsolatos feladatainak ellátása során az EU-s költségvetésből állja esetleges anyagi kötelezettségeit, annak dacára, hogy nem minden EU-tagállam vesz majd részt az egységes bankszanálási mechanizmusban.