Példátlan botrány árnyékolja be a brit egészségügyi rendszert

Az utóbbi évek legnagyobb egészségügyi botránya van kibontakozóban Nagy-Britanniában: a Nemzeti Egészszégügyi Szolgálat (NHS) szemet hunyt egyik kulcsintézményének visszás működése felett. A költséghatékony működés jegyében a betegek érdekei háttérbe szorultak, ami sokak idő előtti halálához vezetett. Az első igazán kiterjedt, kormányzati kivizsgálás felháborító eredményei láttán megindult a visszaélések büntetőjogi felülvizsgálata is. Az kormányzat elszámoltatást ígért, ám kérdés, hogy a széles közvélemény és a szakma által bűnösnek tartott személyek felelősségre vonása megvalósul-e.

A botrány február hatodikán csúcsosodott ki, amikor nyilvánosságra hozták a Robert Francis nevével fényjelzett vizsgálatot a mid-staffordshirei kórházakban tapasztalt mulasztásokról. A jelentés több, mint 1200 betegről tesz említést, akik szükségtelenül vesztették életüket 2005 januárja és 2009 márciusa között az elégtelen kórházi ellátás eredményeként.

Veszélyes viszonyok

Egyes hozzátartozók horrorisztikus állapotokról számoltak be látogatásaikat követően. Sajtóinformációk szertint a szóban forgó intézményben gyakran lehetett hallani egyes betegek segélykiáltásait, akik hiába könyörögtek fájdalomcsillapítóért. A nővérhívó gyakran csengett megválaszolatlanul, sokan a saját ágyukban voltak kénytelenek könnyíteni magukon és voltak, akik dehidratáltságukban a betegszobák asztalaira helyezett vázákból jutottak folyadékhoz.

A mulasztások jobbára a költségvetés szorosabbra húzásának eredményeként történhettek azáltal, hogy a beteg érdekeit a központilag előirányzott keretszámoknak és céloknak rendelték alá. Első körben sor került természetesen orvosok és ápolók elbocsátására is, amellyel a továbbra is alkalmazásban állók vállára többszörös munka illetve felelősség szakadt. Számos, egyébként is kritikus állapotban lévő beteg kezelését kellett elhalasztani azért, hogy ne sérüljön a négy órás időkorlát, amelyet az úgynevezett Accident & Emergency szabályozás a kötelező sürgősségi ellátásra ír elő. 

A betegek szempontjából fontos döntések meghozatala – orvoshiány miatt – a képzettebb, illetve tapasztaltabb ápolók kezébe került, sokszor a rezidensek is csak hozzájuk fordulhattak szakmai tanácsért. Az ellátás gyorsaságára még így sem áll rendelkezésre megbízható adat, mivel a rangidős ápolók következetesen kozmetikázták a várakozási időket. Ha ez még mind nem lett volna elég, a kórházi tartózkodást egyes ápolók az érdektelenségtől a kegyetlenkedésig terjedő magatartása is megkeserítette.

Hallgatásra ítélve

Azokat, akik a visszaélésekről jelentést kívántak tenni feletteseiknek egyszerűen kiközösítik illetve hallgatásra kényszerítik. Kay Sheldon, a Francis által folytatott vizsgálatot végző bizottságnak nyilatkozó NHS alkalmazott a következőképpen élte meg a történteket: „Ha felszólalsz valami ellen vagy csak pusztán aggodalmadat fejezed ki – mindegy, hogy a személyzet tagja vagy beteg vagy – elég nagy az esélye annak, hogy egész egyszerűen figyelemre sem méltatnak, izolálnak vagy éppen megbélyegeznek ” – nyilatkozta a BBC-nek. „A magas halandósági ráták már 2009-ben ismertek voltak, mégsem sikerült megbirkózni velük” – tette hozzá Sheldon.

Kay Sheldont korábbi mentális állapota okán paranoid skizofréniával vádolták meg, így vonva kétségbe szavahihetőségét, másokat pénzzel igyekeztek hallgatásra bírni – olvasható a brit sajtóban. A Francis-jelentés az átláthatóság érdekében büntetőjogi kategóriába sorolná a mulasztások elhallgatását, kötelezné az orvosokat a nyíltságra a betegekkel való kapcsolattartás alkalmával, különösen, ha az a szakmai hibákat érinti.

A bűnösök keresése

A vizsgálat eredményeinek nyilvánosságra hozatala óta egyre nagyobb nyomás nehezedik az NHS vezetőségére illetve a kormányzatra a lehetséges bűnösök megnevezése és elszámoltatása miatt. David Cameron miniszterelnök szerint elfogadhatatlan, hogy egy NHS vezetőt sem vontak ezidáig felelősségre a történtek miatt.

Sokan a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat vezetőjét, Sir David Nicholsont teszik felelőssé a körülmények ilyetén eszkalálódása miatt. Nicholson azonban tagadja a vádakat, azzal védekezve, hogy képtelenség átlátni minden egyes kórház belső viszonyait. Ennek ellentmond az a levél, amely a napokban került a Daily Mail szerkesztőségének birtokába. Ebben Nicholson a két staffordshirei kórházban tett látgatását követően elismerését fejezi ki a kórházszövetség akkori igazgatójának, Martin Yeatesnek addigi munkájáért, amellyel a kórház egyre javuló statisztikáival nagyban hozzájárult a nemzeti egészségügyi célok eléréséhez.

A botrány kirobbanása óta Nicholson a támadások középpontjába került, egy online petíción csaknem 4000 aláírás gyűlt össze az NHS vezetőjének lemondását követelve. Ennek fő szószólója Julia Bailey, az áldozatok családtagjaiból alakult érdekvédelmi szervezet, a Cure the NHS (tükörfordításban „Gyógyítsuk meg az NHS-t”) vezetője. Noha a Francis-jelentés kimondottan nem a bűnbakkeresés céljából folytatta le vizsgálódásait, Bailey a szerint „Az NHS élén álló ember megbukott” – tolmácsolta szavait a The Telegraph.

Cameron miniszterelnököt indiai útján érte az újabb skandallum híre. „Biztosnak kell lennünk afelől, hogy egy ilyen mértékű mulasztást követően megfelelő elszámoltathatóság következzen. Ebben az esetben erre még nem került sor. Ezen változtatnunk kell” – mondta újságírók előtt a kormányfő.

A rendőrség a királyi ügyészséggel karöltve megkezdte a bizonyítékok kivizsgálását. A hatósági vizsgálat az áldozatoktól, civil szervezetektől és egykori NHS-alkalmazottaktól szervezett információkból dolgozik majd és előreláthatólag két héten belül készíti el jelentését. Várhatóan újabb, a közvélemény előtt eddig rejtve maradt összefüggések is napvilágot láthatnak, hiszen a Francis-jelentés és az azt megelőző években zajló kutatások csaknem egy millió oldalnyi anyagot halmoztak fel. Matthew Ellis, Staffordshire rendőrségi és bűnügyi biztosa leszögezte, hogy a vizsgálat során „minden egyes információt fel fognak használni – legyen az már közzétett vagy még kiadásra váró. A rendőrség abszolút mindent meg fog vizsgálni, minden egyes töredék információt, mindent ami csak a keze ügyébe kerül.”

Hibát hibára

Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy megfelelő kezelés esetén az áldozatok túlélték volna kórházi benntartózkodásukat, ám életben maradási esélyeik minden bizonnyal javultak volna. Noha már korábban is végeztek hasonló vizsgálatot ebben az intézményben – szám szerint ötöt, a legutóbbi eredményeit 2010-ben publikálták – és már akkor fény derült a személyzet és a menedzsment hiányosságaira.

A mostani vizsgálattal ellentétben azonban az előzőek nem voltak teljes körűek. A Francis-jelentés elkészítését David Cameron kormányalakítását követően rendelte el, s ezzel első ízben történt hatósági vizsgálat az ügyben. „Pontosan láthatják, hogy mi történt azokkal az emberekkel, akik közvetlenül érintettek voltak. Némelyikük nyugdíjba vonulhatott, míg mások az egészségügyön belül válthattak pozíciót. Nem volt megfelelő elszámoltatás, nem voltak megfelelő következmények” – fejtette ki David Cameron.

Az ügynek belpolitikai színezetet kölcsönöz, hogy a költséghatékonyság növelésére irányuló célkitűzéseket a jelenleg ellenzékben lévő Munkáspárt tűzte napirendre. Annak ellenére, hogy a magas halálozási ráták és a gyenge ellátásra vonatkozó hírek már 2006-tól fogva lappangtak a mid staffordshire-i kórház körül, az akkori munkáspárti egészségügyi államtitkár, Alan Johnson visszautasította az eset széles körű, független és nyilvános kivizsgálására vonatkozó kérelmeket – tudósított a The Guardian.

Valós elszámoltatás?

A miniszterelnök elszámoltatásra vonatkozó felhívását beárnyékolja az a tény, hogy a napokban állt ki Sir David Nicholson mellett, megvédve őt a felesleges bűnbakkeresési hisztéria elől – adta hírül a Telegraph. Az ellentmondásos helyzetet erősíti, hogy a szakma egyértelműen az NHS felső vezetésének leváltását tartja kívánatosnak. Az NHSmanagers.net internetes felmérésében 1723 orvos, nővér és menedzser szavazott több, mint 92 százalékos arányban Nicholson távozása mellett.

A megoldás azonban nem csak az elszámoltatásban keresendő. Komoly, mélyreható reformok nélkül az NHS ugyan abba a hibába eshet, mint eddig, vagyis a konkrét helyzetjavító intézkedések helyett vizsgálatok újabb láncolatát folytatják le. Szükség van továbbá a páciensek markánsabb érdekképviseletére is, amely a jelenlegi dráma egyfajta pozitív hozadéka lehetne.