Milliárdos magyar tétek

Méltányos támogatási csomag az uniós átlagnál fejletlenebb hazai régióknak és felhasználóbarát támogatási szabályok. Ennek a két fő célnak az elérését tűzte ki maga elé a magyar kormány az EU 2014 és 2020 közötti pénzügyi keretéről dönteni hivatott csütörtök-pénteki csúcstalálkozón.

Ebben a pillanatban nem lehet tudni, hogy hol folytatják az állam- és kormányfők a tavaly november 23-án félbehagyott vitát az Európai Unió 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretéről. Bár a novemberi ülést követően többek között a magyar miniszterelnök is úgy vélte, hogy Herman Van Rompuy, európai tanácsi elnöknek a csúcson bemutatott, eddigi utolsó kompromisszumos javaslata a papírkosárba került, két és fél hónappal később megállapítható, hogy nem éppen így történt.

Van Rompuy ugyanis a jelek szerint továbbra is az akkori, érdemben nem is megvitatott javaslat alapján képzeli el a végleges alkut, ehhez azonban több lényeges ponton még hozzá kell nyúlnia. Hogy miben tér el, mennyiben megy túl a kompromisszumos javaslat az előzőn, azt csak közvetlenül a csúcstalálkozót megelőző napon, szerdán tudhatják meg a tagállamok képviselői, amikor kézhez kapják a konszolidált szövegtervezetet.

Az előjelek alapján arra lehet számítani, hogy Van Rompuy további körülbelül 25-30 milliárd eurós lefaragást javasol majd az uniós kiadásokból annak érdekében, hogy megszerezze a nettó befizető országok, közülük is elsősorban Nagy-Britannia támogatását a csomaghoz. A legutóbbi verzióban előirányzott 972-973 milliárd eurós kiadási főösszeg már így is kereken 20 milliárd euróval kevesebb, mint a 2007 és 2013 közötti keretköltségvetés kiadási oldala. Egy újabb mintegy 30 milliárdos csökkentéssel tehát valahol 942-943 milliárd körül állapodhatna meg a főösszeg.

Ez az újabb, körülbelül 30 milliárdos megtakarítás előreláthatóan a versenyképesség javítását és a növekedés előmozdítását serkenteni hivatott, a bel- és a külügyi, valamint az adminisztratív kiadásoknak szentelt költségvetési fejezetekből származhat, de egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben a közös kiadások úgy 75-80 százalékára rugó regionális és közös agrárpolitikai büdzséből.

Mindez ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy még ezen a főleg számos új tagállam számára lényeges költségvetési fejezeten belül is kisebb-nagyobb országok közötti újraelosztás történjen majd.

Van Rompuynek ugyanakkor az Európai Parlamentre is oda kell figyelnie, amikor használja az „ollót”. A képviselőtestület elnöke, Martin Schulz ugyanis számos ízben figyelmeztette a kormányokat arra, hogy minden egyes újabb vágással azt kockáztatják, hogy az EP megtorpedózza majd az alkut, amihez joga van.

A legnagyobb vita egyes várakozások szerint mégsem a kiadások, hanem a költségvetés bevételi oldala körül lesz a csúcson, amit érdemben eddig még meg sem vitattak. A kormányoknak először is arról kell dönteniük, hogy elfogadják-e a Bizottság új saját forrásokra vonatkozó javaslatát, egy új áfa-befizetéssel és a pénzügyi tranzakciós adóból (FTT) származó bevételek egy részének az uniós kasszába történő befizetésével. A válasz előreláthatóan nemleges lesz.

A brit költségvetési visszatérítés, a rebate érdemi módosítására sincs esély, mert ehhez Nagy-Britanniának is hozzá kellene járulnia, ami eleve kizárható. Az viszont már jobban elképzelhető, hogy miként Van Rompuy javasolta, a briteknek is hozzá kelljen járulniuk a saját visszatérítésükhöz.

További fejfájás forrása, hogy több nettó befizetői is ragaszkodik költségvetési visszatérítéshez, ha már egyszer a briteknek és várhatóan a németeknek, a svédeknek és a hollandoknak jár ilyen. Ausztria és Dánia is igényt tart erre, noha nekik elvileg lejárna 2013 végén az eddigi térítés. És nem kizárt, hogy Franciaország, sőt Olaszország is bejelentkezik majd, hogy javítson az egyenlegen.

És mi lesz Magyarországgal?

A folytatólagos csökkentés logikája miatt megfigyelők szerint Magyarországnak sem lehetnek vérmes reményei arra, hogy látványosan javuljon a pénzügyi pozíciója a tárgyalások végére. A már többször említett, eddigi utolsó Van Rompuy-féle javaslat egyébként javít magyar szempontból az egyenlegen, de így is legfeljebb az eredeti bizottsági javaslat okozta károk enyhítésére lehet alkalmas.

A BruxInfo becslései szerint Magyarország számára a kohéziós forrásokat illetően körülbelül 1,9-2 milliárd euró lett volna a hozadéka annak a korrigált javaslatnak, amit Herman Van Rompuy terjesztett elő november 22-én éjjel az Európai Tanács ülésén, és amiről végül nem tudtak megállapodni az állam- és kormányfők.

Az Európai Tanács elnöke novemberben két olyan ajánlatot tett a magyar miniszterelnöknek, ami pénzügyi szempontból javított a magyar kohéziós mérlegen. Először is azt javasolta, hogy az egy ország által maximálisan lehívható kohéziós támogatások főszabályként javasolt GDP-arányosan 2,35 százalékától 10 százalékkal felfelé eltérve Magyarországnak és a specifikus feltételnek megfelelő más államoknak (a baltiaknak) 2,59 százalék legyen a plafon.

Emlékezetes, hogy a Bizottság által javasolt 2,5 százalékos felső határral hazánk támogatási szintje 2014 és 2020 között közel 30 százalékkal, 18,3 milliárd euróra (a 2007 és 2013 közötti 25,7 milliárdról) csökkent volna. Becslések szerint minden egyes 0,1 százalékos emelés további 720 millió eurót javít a magyar mérlegen. Ennek megfelelően a Van Rompuy-féle formula hozadéka 720 millió euró körül lehet (2,59% 2,5% helyett).

Javaslatában az Európai Tanács elnöke még egy testreszabott „ajándékot” belengetett a magyar félnek, nevezetesen a meglévő kereten felül 1,2 milliárd eurót ígért be Közép-Magyarország régiónak, amely az uniós átlaghoz képest 108 százalékos fejlettségi szintjével a fejlett térségek kategóriájába kerül és emiatt csökkennek a támogatásai.

Van Rompuy első körös ajánlata nem tartalmazott több kedvezményt a kohéziós politikában a magyaroknak, akik így becsléseink szerint 1,9-2 milliárd euróval kerültek beljebb, vagyis ezen forgatókönyv alapján valahol 20 milliárd euró fölött tartanánk most.

Bár ez még mindig távol van a 2007 és 2013 között elvileg elérhető 25,7 milliárd eurótól, azonban nem lenne helyénvaló ehhez viszonyítani, hiszen ekkora összeg már a szabályok változatlanul hagyása esetén sem járna, ráadásul a kohéziós politika összkiadásai is milliárdokkal csökkennek.

Mindennek tükrében értesülésünk szerint a kormány két fő cél elérésére összpontosít majd a várhatóan péntek hajnalba áthúzódó csütörtökön kezdődő vitán. Az egyik, hogy méltányos támogatási szintet biztosítson annak a hat magyar régiónak, amelyek többségükben jóval az uniós átlagos fejlettségi szint 75 százaléka alatti GDP-vel rendelkeznek. Az asztalon lévő javaslatoknak ugyanis az lenne az eredménye, hogy ezeknek a magyar régióknak a támogatásai annak ellenére csökkennének a jelenlegi időszakhoz képest, hogy relatív pozíciójuk semmit sem javul. Ezzel együtt a csökkentést valószínűleg nem lehet majd elkerülni, azt ugyanakkor méltányosabbá lehet tenni a tárgyalásokon.

Ezért is furcsa és a magyar küldöttséget is meglepte az, hogy Van Rompuy éppen a legtehetősebb magyar régiót, Közép-Magyarországot kínálta meg novemberben több pénzzel, 1,2 milliárd euróval.

A másik magyar prioritás annak biztosítása lehet, hogy ne nehezedjenek a pénzfelhasználás szabályai a jelenlegi időszakhoz képest. Ezért még küzdeni kell, és Budapest ebben támaszkodhat a 15 országból álló Kohézió Barátai nevű csoportra is.

Alapvetően két fontos szabály számunkra kedvező befolyásolásáról van szó. Az egyik, hogy – miként azt Van Rompuy második, de eddig nem elfogadott javaslata is tartalmazza – 2014 után is 85 (és ne 75) százalékos legyen a maximális uniós társfinanszírozása a kohéziós politikából támogatott projekteknek. Ha 75 százalékos társfinanszírozási kulcs maradna, az becslések szerint hét év alatt 2,8-2,9 milliárd eurónyi (a GDP 0,4 százalékának megfelelő) többletterhet jelentene a magyar költségvetésnek.

A másik, hogy az úgynevezett vissza nem igényelhető áfa-t is elszámolható költségként ismerje el az EU. Ezt azonban az emlékezetes Van Rompuy-féle javaslat csak minimálisan ismeri el, nem alkalmazná például az infrastrukturális projektekre, ami egyes becslések szerint a keret 94 százalékát teszi ki. Márpedig, ha minden így marad, akkor az becslések szerint hét év alatt 2-2,2 milliárd euró többletköltséget jelent majd a magyar büdzsének, ami a GDP 0,3 százalékával egyenértékű.

Egy darabig úgy tűnt, hogy a közös agrárpolitikánál is sok pénzt veszíthetünk, aztán elsősorban a franciák közbelépésére a második Van Rompuy-javaslat visszaadott az ágazatnak 8 milliárd eurót, amivel a KAP első, direkt jövedelemtámogatásokat és piaci intézkedéseket tartalmazó első pillérénél minimális veszteséggel jöhetnek ki a magyar agrártermelők 2013-hoz képest.

A vidékfejlesztési területen ugyanakkor nagyon is valósnak tűnik a veszély, hogy nagyobb mértékben csökkennek a támogatások. Erre vonatkozóan továbbra sincs számszerű javaslat, az azonban óvatosságra kell, hogy intsen, hogy miközben az erre a területre jutó források egészében csökkenni fognak, Van Rompuy egyedi megoldásként már felajánlott öt tagállamnak (Ausztriának, Finnországnak, Luxemburgnak, Szlovéniának és Olaszországnak) több mint 4 milliárd eurót. „A vidékfejlesztési források alighanem csökkenni fognak, de egyelőre a sötétben tapogatózunk” – vélekedett egy nevének elhallgatását kérő forrás.