Nem lesznek élet és halál urai a hitelminősítők

Két és fél éven belül már harmadszor szigorította az Európai Unió a hitelminősítő intézményekre vonatkozó szabályokat. Az Európai Parlament által szerdán módosított rendelet tompítaná a hitelminősítések cégekre és államokra kifejtett negatív hatásait, lehetővé tenné a piac szereplőinek felelősségre vonását, és nagyobb versenyt teremtene a három nagy hitelminősítő által uralt piacon.

Némi túlzással bezárult a kör a hitelminősítő intézetek körül, amelyeket az utóbbi időben rengeteg bírálat ért, először azért, mert nem hívták fel a figyelmet bizonyos pénzügyi termékekkel kapcsolatos kockázatokra, és így részük volt a pénzügyi válság kirobbanásában, később pedig azért, mert úgymond túlreagálták az államadósság-válságot, és szisztematikusan rontották valutaövezeti országok adósbesorolását.

Az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén jóváhagyását adta arra a Tanáccsal korábban kitárgyalt megállapodásra, amely számottevően megszigorítja a hitelminősítő intézmények működésére érvényes szabályokat, kísérletet téve azoknak a vadhajtásoknak a lenyesegetésére, amelyek az erősen koncentrált, alapvetően három nagy szereplő, a Standard and Poor,s, a Moody,s és a Fitch által dominált piacot mostanáig jellemezték.

Az Európai Unió kevesebb mint három év leforgása alatt már harmadszor szabályozza a piacot, az első körben bevezetett regisztrációs kötelezettségtől kezdve a hitelminősítőknek az európai felügyelőhatóság (ESMA) közvetlen ellenőrzése alá helyezésétől kezdve a mostani átfogó szabályozásig, ami várakozások szerint mélyreható változások előtt nyithatja meg az utat a szektorban.

Az egyik fő anomália, amit a most megszavazott jogszabály kezelni próbál, a hitelminősítők véleményétől való túlzott mértékű függőség. Az európai és a nemzeti jogszabályok jelenleg számos esetben már-már intézményi státuszt tulajdonítanak a hitelminősítéseknek, a bankok számára kötelezően előírt tőketartalék-képzést például nem egy országban a hitelminősítői véleményekhez kötik. Az új rendelet ezért arra kötelezi a pénzügyi intézeteket, hogy erősítsék meg saját hitelkockázati elemzéseiket, és ne támaszkodjanak kizárólag és mechanikusan a külső hitelminősítőkre. Tagállami és EU-szinten is úgy módosítanák a törvényeket, hogy kigyomlálják belőlük a hitelminősítőkre vonatkozó referenciákat.

A reformban nagy hangsúlyt kap az uniós tagállamok adósbesorolása minőségének a javítása. A közelmúltban számos alkalommal előfordult, hogy a nagy hitelminősítők fontos gazdasági döntések bejelentése előtt, illetve azokat figyelmen kívül hagyva rontottak a veszélyzónába került valutaövezeti tagállamok adósságbesorolásán, ami szinte azonnal hatással volt ezen országok piaci finanszírozásának költségeire, még mélyebb válságba taszítva őket. A kellemetlen meglepetések elkerülése végett a hitelminősítőknek 2013 decemberétől minden év végén egy naptárat kell összeállítaniuk, előre megjelölve a hitelkockázati értékelések időpontját, amelyek száma a kéretlen szuverén hitelminősítések esetében évente nem lehet több háromnál, és ez alól a szabály alól csak nagyon indokolt esetben lehetne eltérni. A közzététel napjának mindig pénteknek kell lennie.

A hitelkockázati minősítéseket csak a piacok zárása után és legalább egy órával az európai kereskedés megindulása előtt lehet majd nyilvánosságra hozni. A befektetőket és a tagállamokat legalább egy munkanappal a közzétételt megelőzően tájékoztatni kell a véleményről, az azok hátterében álló tényekről és következtetésekről, aminek nyomán érthetőbbé válhat az ítélet a tagállamok számára. Eddig tizenkét órás tájékoztatási kötelezettségük volt a hitelminősítőknek.

A szuverén adósbesorolást az eddigi 12 hónap helyett legalább fél évente felül is kell majd vizsgálni.

Az EU a hitelminősítők elszámoltathatóságát is növelné, abból kiindulva, hogy munkájuk eredménye nem csak egyszerű vélemény, aminek nincsenek következményei. A szabályok ezért szavatolják, hogy a piac meghatározó szereplőit jogilag felelősségre lehessen vonni, ha szándékosan vagy súlyos hanyagságból megsérti az előírásokat, anyagi veszteséget okozva ezzel a befektetőnek. Brüsszeli források arra számítanak, hogy a hitelminősítők ellen indított bírósági perek száma ennek nyomán növekedni fog az EU-ban.

Az Unió a hitelkockázati piac szereplőivel kapcsolatos összeférhetetlenségi kockázatokat is csökkenteni szeretné az új rendeletben. Az intézeteknek nyilvánosság elé kell tárniuk, ha egy, a tőke vagy a szavazati jog 5 százalékával, vagy nagyobb részével rendelkező tulajdonosuknak 5 százalékos vagy ennél nagyobb érdekeltsége van egy minősített cégben, és ha ez az arány 10 százalék fölött van, akkor a részvényesnek meg lesz tiltva, hogy egy ügyfélnek számító cégben 10 százalékos vagy annál nagyobb részaránnyal rendelkezzen. Ilyen keresztérdekeltség esetén ugyanis aligha lenne reális elvárás, hogy a hitelminősítő objektív, minden érdektől mentes bizonyítványt állítson ki egy cégről.

Ugyancsak a hitelminősítés függetlenségének növelése érdekében tilos lenne a tőke vagy a szavazati jog 5 százalékával vagy annál többel rendelkeznie egy személynek egyszerre két hitelminősítő intézetben, kivéve, ha a cégek nem ugyanahhoz az üzleti csoporthoz tartoznak.

A rendelet azt is előírja, hogy a megrendelőknek a bonyolult strukturált pénzügyi eszközök hitelkockázati minősítéséhez legalább két különböző intézetet kell felkérniük a munka elvégzésére.

A rendelkezések része a kötelező rotáció is, a strukturált pénzügyi termékekkel kereskedő megrendelő cégeknek négy évente más hitelminősítő szolgáltatásait kell majd igénybe venniük. Egy záradék nyitva hagyva a lehetőségét annak, hogy a kötelező rotációt a jövőben más termékekre is kiterjesszék.

A kisebb hitelminősítő intézetek esélyeit javítandó a megrendelőknek a jövőben mérlegelniük kell majd egy olyan piaci szereplő megbízását, amelyiknek a teljes piaci részesedése nem haladja meg a 10 százalékot, és amely rendelkezik a munka elvégzéséhez szükséges referenciákkal.

A nagyobb átláthatóság és összehasonlíthatóság kedvéért egy európai minősítői platformot, információs bázist hoznak létre, amelyen valamennyi elvégzett hitelkockázati minősítés eredményét hozzáférhetővé kell tenni. Ez nagyban megkönnyíti majd a befektetők döntéseit.

Az Európai Unió jelenleg nem látja értelmét egy állami pénzekből finanszírozott európai hitelminősítő intézet létrehozásának, ám ez nem jelenti azt, hogy ez az elképzelés örökre lekerült volna a napirendről. Az Európai Bizottságnak 2016 júliusáig kell majd egy jelentést készítenie és indokolt esetben új javaslatokat előterjesztenie.

A Bizottság korrábbi hatástanulmánya túlságosan borsosnak találta, egy ötéves időszakban 300-500 millió euró körülire becsülte egy közpénzekből finanszírozott európai hitelminősítő felállításának a költségeit, amit a jelenlegi válságidőszakban nem tartott reálisnak. További szempont volt a terv ideiglenes ejtésében az, hogy egy ilyen közpénzekből finanszírozott intézet nem lenne hiteles a tagállamok minősítésekor, és a magán hitelminősítők versenyhátrányba kerülnének.