Görögország és Európa kölcsönösen nem kedveli egymást

Ellenzik az európaiak a további pénzügyi megszorításokat, megosztottak az eladósodott országok kimentésének kérdésében és nem támogatják, hogy Brüsszel beleszólhasson a nemzeti költségvetésekbe. Ugyanakkor az eurózóna állampolgárai azt sem szeretnék, ha a közös fizetőeszköz helyett visszatérnének a nemzeti valuták.

A Pew Research Center felmérésében nyolc EU-s ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Lengyelország, Csehország), illetve az Egyesült Államok lakosait kérdezték többek között a válsággal és a gazdasággal kapcsolatban.

Németország vezetőiről, illetve magukról a németekről vélekednek a legpozitívabban a felmérésben résztvevő országok, sőt őket látják a legkeményebben dolgozó, valamint legkevésbé korrupt európai népnek is. Maguk a németek továbbra is uniópártiak: náluk a legmagasabb az Európai Unió és az európai gazdasági integráció támogatottsága.Míg a válságkezelésben élen járó Németországot a közvélemény-kutatás abszolút európai eminensként tünteti fel, addig a krízis által leginkább érintett Görögország minden téren a lista legalján végzett. A hellénekről nem vélekednek pozitívan az európai állampolgárok, a számok azt mutatják, hogy Görögország csak a görögök körében népszerű. Maguk a görögök sem nyilatkoztak elismerően sem az EU-ról, sem pedig az európai gazdasági integrációról, vagy éppen magáról Németországról, Érdekesség, hogy a görögök a legszorgosabban dolgozó európai népnek saját magukat gondolják.

A felmérésben a válaszadók Angela Merkel német kancellár, Nicolas Sarkozy (akkor hivatalban lévő) francia elnök, David Cameron brit miniszterelnök és a saját országuk vezetőjének válságkezelő munkáját értékelték. Saját országa értékelése alapján csúfosan leszerepelt a francia elnök a másik két európai vezetőhöz képest, de Cameron is otthon „kapott ki” a német kancellártól. Angela Merkel stabil előnnyel végzett az első helyen mindegyik vezetőhöz képest, minden a kutatásban résztvevő tagállamban – a legalacsonyabb értékelést a kancellár a görögöktől kapta, akik a saját vezetőjük munkáját értékelték a legkiválóbbnak.

Inkább gyengítette országukat a gazdasági integráció az európai állampolgárok szerint, csupán Németországból látják ezt másként. Az euróval fizető tagállamok is inkább borúsan vélekednek a közös fizetőeszközről (az olaszok 30 százaléka, a franciák 31 százaléka látja csupán jó dolognak), ugyanakkor több mint kétharmaduk (a görögök 71 százaléka, a franciák 69 százaléka, a németek 62 százaléka) nem térne vissza a korábbi pénznemhez. Az európai valuta vonzerejének megkopását mi sem jelzi jobban, mint hogy a nemzeti fizetőeszközt megtartó tagállamok köszönik szépen, de boldogok euró nélkül is.

A krízis az uniós intézmények megítélésébe is nyomott hagyott: 2007 óta Spanyolországban és Csehországban mintegy 20 százalékot, Olaszországban 19 százalékot, Lengyelországban pedig 14 százalékot esett az integráció népszerűsége. Az Európai Központi Bank válságkezelésben nyújtott teljesítményét körülbelül tízből négy európai értékelte kedvezően – a görögök 15 százaléka, de a németeknek csupán a 40 százaléka. Összességében az Európai Uniót még mindig kedvezően ítélik meg a megkérdezettek.

A görögök, az olaszok, a lengyelek és a csehek a gazdaságot okolják első sorban a krízisért, a spanyolok és a franciák a pénzügyi intézeteket, míg a németek és a britek mindkettőt. Az európaiak nem hibáztatják az Egyesült Államokat a gazdasági válságért – emeli ki a Pew Research Center a kutatásban.

A válságban legsúlyosabban érintett Görögország, Olaszország és Spanyolország vezetői lesújtó bizonyítványt kaptak állampolgáraiktól: a hellének 2, a spanyolok és olaszok 10 és 11 százaléka gondolja úgy, hogy jó irányba halad az országuk. Spanyolország esetében ez 41 százalékos zuhanást jelent 2007-hez, a válság előtti időkhöz képest. Hasonlóan egy számjegyű ezen országok elégedettsége a gazdasági teljesítményükkel is. Németországban ellenkező tendenciák figyelhetőek meg: a megkérdezettek 53 százaléka jónak látja a jelenlegi irányvonalat, sőt, 2007-hez viszonyítva ez 20 százalékos növekedést is jelent. De Lengyelország és Franciaország mutatói is felfelé ívelnek az öt évvel korábban mértekhez képest (18-ról 33 százalékra, illetve 22-ről 29 százalékra). Emellett – nem meglepő módon – mintegy háromnegyedük szerint jól teljesít a saját gazdaságuk és öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ehhez képest a britek és a spanyolok mutatója 54, illetve 59 pontot zuhant ez idő alatt.

Arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb veszély a gazdasági jólétre, az európaiak közel 90 százaléka a munkanélküliséget jelölte meg, tízből nyolc a nemzeti adósságot és háromnegyedük az áremelkedést. A görög válaszolók az átlagnál magasabb kockázatúnak ítélte mindhárom tényezőt. Érthető a hellének félelme az első két terület kapcsán, azonban az inflációs rátájuk (2,4 százalék) nem támasztja alá a pesszimizmust. E kérdés számos meglepő eredményt mutat: a németek 70 százaléka aggódik a munkanélküliség miatt, habár európai szinten náluk a legmagasabb a foglalkoztatottak aránya. Ugyanígy a csehek 82 százalékát is aggasztja a nemzeti adósság mértéke, amely mindösszesen 41,5 százalék a nemzeti össztermékhez viszonyítva (Görögországé 160,8 százalék, Olaszországé 120,1 százalék). Érdekes az is, hogy a hét tagállamból öt úgy látja, hogy a kormányzati kiadások megszorításai majdnem megfelelőek, illetve túlzóak. A lengyelek és meglepő módon a franciák (akik épp nemrég választottak meg azt a megszorítási politika leváltásával kampányoló Francois Hollande-t elnöküknek) viszont keveslik a megnyirbálások mértékét.

A bajba jutott országok kimentésével kapcsolatban rögzültek a gazdagabbak-szegényebbek közti törésvonalak: Nagy-Britannia, Franciaország és Németország válaszadóinak közel fele ellenez egy újabb mentőövet, míg a kevésbé tehetős tagállamok megkérdezettei szerint az EU-nak segítséget kellene nyújtani a krízis sújtotta kormányoknak.

A megkérdezett európaiak nem hisznek abban, hogy a következő generációra jobb sors vár, kételkednek abban, hogy gyermekeik előrébb jutnak a gazdasági létrán. A felmérés azt is kimutatta, hogy a jelen generáció viszont magasabbnak látja az életszínvonalát a korábbihoz képest.

Az Egyesült Államok megkérdezett lakói szintén a munkanélküliséget jelölték meg a legnagyobb veszélynek, a nemzeti adósság és a pénzromlás viszont kisebb mértékben vált ki aggodalmat a válaszadókból. Az amerikaiak szerint ugyanakkor az európai gazdasági problémák nagy veszélyt jelentenek a gazdaságukra.