Összefognak az európai kalózpártok

Összehangolt választási kampányt és önálló európai parlamenti képviselőcsoportot – ezt a két célt tűzte zászlajára  prágai közgyűlésükön a kalózpártok nemzetközi szervezete, a Pirate Parties International. A Kitekintő összeállításából megtudhatja, merre halad a kalózok hajója.

Az első kalózpártot 2006-ban a webes szellemi tulajdonjogok felett kialakult vita hívta életre Svédországban. Nevüket a szellemi tulajdonjogok birtokosai ragasztották rájuk: szerintük kalózok azok, akik letöltik a védett tartalmakat fizetés nélkül. Jellegileg a kalózpártok protesztpártok, amelyek egyaránt képviselnek zöld és liberális eszméket is. Ezt követően hamar lendületet kapott az eszme, és Európa más országait is elérte a pártalapítási hullám; csakúgy, mint Ausztriát, Dániát, Németországot, Írországot, Lengyelországot, valamint Spanyolországot. Egy évvel később hivatalossá tették a mozgalmat nemzetközi szinten, megalapították a Pirate Parties International nevű ernyőszervezetet.

A 2009-es európai parlamenti választásokra már összehangoltan, szövetségként készültek, végül a svéd pártnak egy mandátumot sikerült bezsebelnie. Mégis két kalózpárti képviselő foglal helyet jelenleg az EP padsoraiban, mivel a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek életbe lépésével megnőtt a Svédország által delegált képviselők száma. Christian Engström és Amelia Andersdotter a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (GREENS/EFA) európai parlamenti képviselőcsoportjához csatlakoztak. A két képviselő az internet szabadság túl gyakran foglalkozik a Wikileaks-szel, a sokak által vitatott és az online közösségek heves tiltakozását kiváltó hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással ( ACTA), a burmai polgári szabadságjogokkal, az EU hivatalnokok fizetésének ügyével, illetve a kisebbségek ügyével.

 A kalóz-jelenség immár nem csak az Európai Unióban hódít, hanem annak határain túl, illetve más kontinensen is. Például olyan államokban, amelyek nem feltétlenül a demokrácia és a transzparencia bajnokai, mint amilyen Fehéroroszország, Ukrajna, Kína, Kazahsztán. A sorban megtalálható az „arab tavaszt” elindító Tunézia is, amely interneten terjesztett figyelemfelkeltő kampányával hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi politika nyomást gyakoroljon az ország vezetőségére. Ben Ali volt tunéziai elnök hatalmának megdöntéséig több kalózpárti aktivistát letartóztattak és kihallgattak bármiféle indoklás nélkül. A tunéziai kalózok nagy ismeretségre tettek szert ez idő alatt, de az azt követő, 2011 őszi első választáson csupán alulról érkező támogatásra tettek szert, a média figyelmét nem tudták magukra irányítani, így végül nem sikerült jelöltet állítaniuk.

Európai vizeken Különösen jól szerepel a németországi tartományi választásokon a német Kalózpárt: már négy tartományi gyűlésben (Észak-Rajna Vesztfália, Berlin, Schleswig-Holstein, Saar-vidék) ülnek képviselőik. Az RTL német televízió által márciusban készített felmérés eredménye szerint a harmadik legnépszerűbb párt 13 százalékkal a kereszténydemokrata CDU és a szocialista SPD mögött. A BBC tudósítója a párt legutóbbi konferenciáján közel sem megszokottnak nevezte a résztvevőket, akik közül néhányan kalóznak öltözve jelentek meg. Szavazóbázisukat is a fiatal, aktív internet-felhasználókra építik.

A platform politikája is eltér a hagyományostól, mivel olyan ügyeket tűzött zászlajára, amelyek nem feltétlenül egyeznek a mainstream politikai párbeszéd témáival – így például a válságkezeléssel, illetve az eurózóna jövőjével. Gero Neugebauer, a Berlini Szabadegyetem politológusa azonban arra is figyelmeztet, hogy a tömörülés lendületének oka annak újdonsága, ez viszont hosszú távon nem lesz elég. Mint ahogy Neugebauer is utal rá, politikájuk alapja a „folyékony demokrácia”, vagyis az alulról jövő javaslatokból építkezik, amelyeket online lehet beküldeni. Ha az adott téma eleget forog a csetszobáikban (az úgynevezett Pirate Pad-eken), akkor az bekerül a politikai üzeneteik közé.

Az észak-rajna wesztfáliai választásokat megelőzően az iskolákban nem volt elérhető a Piratenpartei honlapja, mivel a platform szabályozná, nem pedig tiltaná a kannabisz használatát. Hasonló eset történt 2006-ban, a svédországi általános választások hajrájában, amikor a hivatalokban egy időre elérhetetlenné vált a helyi kalózok internetes oldala. A nagy médiavisszhangot kiváltó botrány közepette a felelősök azzal hárították el a vádakat, hogy a cenzúrát nem közvetlenül ők, hanem egy megbízott amerikai cég végzi. A weblap elérhetőségét végül visszaállították. Áprilisban Ausztriában is áttörést ért el a helyi kalózmozgalom: egy képviselőjük bejutott a 40 fős innsbrucki városi tanácsba. A párt úgy ért el 3,8 százalékot, hogy a kampányra mindösszesen háromezer eurót fordítottak. 2010-ben támogatók hiányában még elindulni sem tudtak a megmérettetésen. Mindeközben Görögországban, ahonnan jóformán csupán a koalíciós próbálkozásokról és az egyre kínosabb patthelyzetről lehetett hallani, a helyi kalózpárt (PP) négy hónappal a megalakulása után 32 487 szavazatot gyűjtött be. Igaz, hogy az így megszerzett fél százalék nem volt elég a parlamentbe való bejutáshoz, a tömörülés honlapján, nyílt levélben köszönték meg a támogatói voksokat. Foglalkozása: kalóz Rick Falkvinge-t, az úttörő svéd párt alapítóját a Foreign Policy amerikai magazin a 2011-es év száz legnagyobb gondolkodója közé sorolta. Falkvinge azóta lemondott pártvezetői pozíciójáról, hogy a nemzetközi színtéren jutassa nagyobb ismertséghez a kalózmozgalmat.

Erről az évre valóban úgy emlékezhetnek majd az emberek, mint amikor Falkvinge nagy ötlete betört a köztudatba – írta a Foreign Policy. Kalózai még mindig nem igazán mainstream-ek, de az ügyek, amelyekre összpontosítanak – a kormányzat átláthatósága, internetes titoktartás és a szerzői jogi törvény – valóban tükrözik a korszellemet. A svéd és a svájci kalózpártok az ellentmondásos weboldalnak tárhelyet biztosítva segítettek a WikiLeaks-en, egy önmagát kalózpárti aktivistaként jellemző politikust ifjúsági- és sporttitkárrá nevezték ki Tunézia forradalmi kormányában – sorolta a mozgalom sikereit a Foreign Policy.

Két év van hátra az európai parlamenti választásokig, amely idő alatt ki kell dolgozniuk a közös kampány kereteit, mindeközben az esetleges helyi választásokon is állniuk kell a sarat. Kérdés ugyanakkor, hogy a mozgalom kellő népszerűségre tud-e szert tenni a netes közösségek körében, és mozgósítani tudja-e potenciális szavazóit. Nem tudni továbbá azt sem, hogy kampányukban mennyire tudják és akarják magukra vonni a hagyományos média figyelmét.