Kitüntették a caracasi Magyar Ház elnökét

Gózon Imre, a caracasi Magyar Ház elnöke Budapesten, a Külügyminisztérium Panoráma termében vette át 2010. október 29-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A kitüntetést Németh Zsolt államtitkár az átadáskor így indokolta meg: „A venezuelai magyar közösség összetartása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként”.

A kitüntetett különösen kiérdemelte az elismerést: évtizedeken keresztül a háttérből, csendesen, de kitartóan dolgozott, jelenleg már pár éve a Magyar Ház Választmányának elnökségi tisztjét tölti be. Az illusztris meghívottak között szerepelt a volt caracasi nagykövet, Dr. Dömény János, Barcsi Gyula és Dr. Nagy  Balázs volt konzulok, Dr. Adriana Gottberg, a venezuelai követség ügyvivője, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és több hazatelepült caracasi magyar, barát és rokonság.

Gózon Imre köszönetet mondott: „A kitüntetést az egész venezuelai magyar közösség nevében fogadom el!” Annak a venezuelai magyar közösségnek nevében, amelyik minden hivatalos diplomáciai kapcsolat hiányában kitartóan küzd fennmaradásáért. „Idén először kaptunk egy kisebb anyagi segítséget, és nem is erre tartunk igényt, hanem amit kérünk, amit határozottan kérünk – és azt hiszem most ezt a kérést az illetékes helyen tolmácsolom –  az a magyar nagykövetség, vagy egy széles hatáskörű konzulátus visszaállítása. Amikor egyszer Jeszenszky Géza hozzánk látogatott, én a köszöntőmben a szórványmagyar közösségeket a végvárakhoz hasonlítottam, amelyek távol az anyaországtól csak a végvári vitézek helytállásától függenek. Pedig ha a végvárak elesnek, a haza is veszélyeztetve van! Szeretném, ha kérésünket a magyar illetékes körök komolyan vennék, és rövidesen számolhatunk majd egy hivatalos diplomáciai képviselettel, ha már csak a reciprocitás elvéért is.

A kitüntetés rövid indokolása a magyarok összetartásáért végzett munkámat emeli ki. Ebben a munkában nem vagyok egyedül; mellettem áll feleségem, segít egy, főleg fiatalokból álló választmány és támogat az egész venezuelai magyarság. Az összetartás sohasem lehet egy ember munkája, az egy közösség elhatározásából születhet meg, mert tisztán kell látnunk, hogy vagy összetartunk, vagy elveszünk!  Ennek felismerése nemzeti mértékben is szükséges, hiszen mi magyarok egy csepp vagyunk az ezermilliós, globalizált világban. A történészek szerint egyes ókori, sivatagban vándorló törzsek fennmaradtak, mert volt közöttük egy összetartó erő: a vallás. Azt javasolom, hogy számunkra a hazaszeretet legyen ez az összetartó vallás! Tegyük a hazaszeretetet hitvallásunkká és akkor sem a kis venezuelai magyar közösség, sem szeretett hazánk elveszni nem fog!Köszönöm a kitüntetést, Köszönöm, hogy meghallgattak”.