Folytatódik a politikai hidegháború Bosznia-Hercegovinában

Azok után, hogy még tavaly októberben lezárultak Boszniában a parlamenti és elnöki választások, az ország nagyobbik felét kitevő Bosnyák-Horvát Föderációban a többséget alkotó két nép politikusai még mindig képtelenek zöld ágra vergődni egymással. Nincs kormány, nincs elnök, a parlament pedig a jogaikhoz görcsösen ragaszkodó horvát képviselők nélkül alakult meg.

Az elmúlt napok, hónapok eseményei újra igazolták, hogy a boszniai politikusok jó része még mindig nem képes feladni féltett nemzeti érdekeit az ország jövőjének érdekében. Csütörtökön Szarajevóban hosszú hónapok várakozása után végre összeült a Bosnyák-Horvát Föderáció törvényhozásának alsóháza. Az alkotmány által előírt 58 képviselő helyett azonban csak 33-an tették le esküjüket, mivel a két horvát etnikai alapú párt a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és az abból öt éve kiszakadt Horvát Demokratikus Közösség 1990 (HDZ 1990) nem küldte el tagjait az alakuló ülésre.

A Föderáció parlamentjében az alsóház tagjait nem közvetlenül választják, hanem a bosnyák-horvát entitás területét alkotó 10 kanton delegálja népességszámának megfelelően, de arra is kínosan ügyelve, hogy az adott kantonból érkező küldöttek etnikai aránya megegyezzen a kanton népességének etnikai arányaival. Ily módon 17-17 hely jut a szerb, a horvát és a bosnyák nemzet tagjainak, valamit hét az egyéb népcsoportok számára. Az alsóháznak kulcsszerepe van a Föderáció végrehajtó hatalmának felállításában, ugyanis ez a szerv jelölheti az államrész elnökét, aki pedig javaslatot tehet a kormány összetételére. Így ha a kantonok nem küldenek tagokat, akkor az egész rendszer felborul.

Az amúgy sem egyszerű képlet az októberi választásokon tovább bonyolódott. Az nem okozott meglepetést, hogy a horvát többségű területeken a két HDZ szerzett többséget, a bosnyák lakosság körében pedig a multietnikai színezetű Szociáldemokrata Párt (SDP) aratott győzelmet. A probléma akkor állt elő, amikor a parlamenti mandátumot szerzett pártok megkezdték a koalíciós tárgyalásokat. A Föderációban ugyanis szintén az alkotmány szabályozza azt, hogy a kabinet tagjai közül ötnek mindenképpen horvátnak kell lennie és a két HDZ ezekre a helyekre igényt is tart, mivel saját magukat tartják a helyi horvátság kizárólagos képviselőjének.

Az SDP viszont már szinte rögtön a választások után megállapodott két másik, kisebb horvát párttal a leendő kormányprogramról, mely több gazdasági, államigazgatási reformot érint, ezért a szociáldemokraták szeretnének legalább egy miniszteri posztot ezen pártok valamelyikének adni, ami egyébként megegyezik az Európai Unió boszniai főmegbízottja, Valentin Inzko javaslatával is.

Ennek szellemében a HDZ, a HDZ 1990 és az SDP képviselői között már két hete aktív tárgyalások zajlottak, melyek végére részben pont került csütörtökön azzal, hogy a két horvát párt beváltotta korábbi fenyegetését és négy kantonból nem küldték el képviselőiket az alsóházba. Az ülést annak ellenére mégis megtartották, hogy mind az EU, mind az USA külügyi szervei, de még a boszniai választási bizottság is arra szólította fel a feleket, hogy tegyenek meg mindent a megeggyezés érdekében, hiszen az összes kanton képviselőire szükség van az

alkotmányosság érvényesüléséhez.

Zlatko Lagumdzija, az SDP elnöke az eredménytelen tárgyalások után elmondta, hogy pártja nem vitázna egy, vagy két miniszteri poszt miatt, de az megengedhetetlen, hogy a két HDZ minden, horvátoknak járó pozíciót kizárólag a magáénak követeljen. Dragan Covic HDZ vezető is hangoztatta különböző napilapokban, hogy mindent megtesznek a gyors kormányalakítás érdekében, de ragaszkodnak mindenhez, ami nekik az alkotmány szerint jár. A polémiához a HDZ 1990 elnöke, Bozo Ljubic csak annyit tett hozzá, hogy megígérte, többé senki sem fog kereskedni a horvát nép becsületével- számol be a BalkanInsight.com hírportál.

Az elmúlt hónapok patthelyzetét látva sokszor felmerült a kérdés, hogy fogja-e használni az EU boszniai főmegbízottja különleges hatalmát a megállapodásért. Valentin Inzko ugyanis amellett, hogy megvétózhat minden törvényt, rendeletet és eltávolíthat minden tisztségviselőt aki, megítélése szerint fenyegetést jelent Bosznia stabilitására, arra is felhatalmazást kapott, hogy zárolja az akadékoskodó pártok állami támogatását.

Az osztrák diplomata azonban eddig elzárkózott ez elől, mivel szerinte, ha a pártok maguk között rendeznék le a vitát, akkor az nagy lépés lenne afelé, hogy a boszniaiak végre külső nyomás nélkül rendezzék zilált országuk viszonyait. Kérdés, hogy ez az álláspont meddig tartható még a Föderáció területén, ha közel fél év sem volt elég arra, hogy a pártok dűlőre jussanak egymással.