Kim Dzsong Unnak fontosabbak a rakétái, mint a népe

Szakértők elmondása szerint Észak-Korea kritikus élelmiszerválsággal küzd. Ennek oka, hogy bár az ország számára nem idegen a krónikus élelmiszerhiány, a határellenőrzések, a rossz időjárás és a szankciók az elmúlt években jelentősen súlyosbították a helyzetet. A vezető tisztviselők várhatóan február végén találkoznak, hogy megvitassák a mezőgazdasági politika „alapvető megváltoztatását” – közölte az állami média.

Dél-Korea egyesítési minisztériuma szintén megkongatta a vészharangot az észak-koreai élelmiszerhiány miatt, és segítséget kért a Világélelmezési Programtól (WFP). A dél-koreai hatóságok műholdfelvételei egyébként azt mutatják, hogy Észak-Korea 2022-ben 180 ezer tonnával kevesebb élelmiszert termelt, mint 2021-ben.

Júniusban a WFP aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szélsőséges időjárási körülmények – például az aszály és az áradások – csökkenthetik a téli és a tavaszi termés mennyiségét. Az állami média tavaly év végén arról is beszámolt, hogy az ország a „második legsúlyosabb” aszályos időszakot éli át.

Persze a tényleges helyzet és a számok – tekintettel a remeteállam átláthatatlan gazdaságára – nem egyértelműek. „Észak-Korea szigorú, az árukra és az emberekre vonatkozó Covid-határintézkedései miatt nincs mód arra, hogy kívülállók bemenjenek az országba, és saját maguk ellenőrizzék, hogy mi a helyzet” – mondta el a téma kapcsán James Fretwell, az NK News elemzője, hozzátéve, hogy ezek az intézkedések megnehezítették az Észak-Koreán kívüli szervezetek számára is, hogy a válság idején segítséget küldjenek.

Észak-Korea 2020 januárja óta még a korábbinál is szigorúbban korlátozza a határokon átnyúló kereskedelmet és forgalmat. Sokeel Park, a Liberty in North Korea (Link) nonprofit szervezet dél-koreai országigazgatója „szélsőségesnek és paranoidnak” nevezte a rezsim koronavírus-járványra adott válaszát. Elmondása szerint a világjárvány kezdete óta az alapvető szükségleti cikkek kínálata egyre csak csökken az országban, s a Link több hiteles jelentést is hallott arról, hogy egyre többen halnak éhen.

Észak-Korea emellett a nemzetközi közösség humanitárius segélyeinek jelentős csökkenését is tapasztalja; az ENSZ-Titkársághoz tartozó Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint az ország tavaly 2,3 millió dollárt kapott a nemzetközi szervezetektől és más ügynökségektől, szemben a 2021-es 14 millió dollárral.

Noha vannak arra utaló jelek, hogy a határokon átnyúló gazdasági tevékenység újraindul – a Nikkei Asia például a múlt héten arról számolt be, hogy újraindult a teherautóforgalom Kínával, amely Észak-Korea kereskedelmi tevékenységének több mint 90%-át adja -, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az észak-koreaiak életszínvonala is javulni fog.

Ez főként annak köszönhető, hogy a rezsim az erőforrásait szinte kizárólag a rakétafejlesztésre és a propagandára összpontosítja, aminek magas társadalmi ára van. Phenjan tavaly rekordszámú ballisztikus rakétát lőtt ki – több mint 70-et -, köztük interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM), amelyek potenciálisan elérhetik az amerikai szárazföldet. A vezetés e hónap elején egy katonai parádén bemutatta eddigi legnagyobb ICBM-jét.

„A rezsim elismerte, hogy az észak-koreai átlagemberek számára milyen nehéz a helyzet, de továbbra is a propagandát és a Kim családnak szánt díszszemlét, a rakétakilövéseket és a lakosság szigorú ellenőrzését helyezi előtérbe” – magyarázta Sokeel Park.

A szakértők attól tartanak, hogy amennyiben a helyzet tovább romlik, ez olyan pusztító éhínséghez vezethet, mint amilyet az ország az 1990-es évek közepén-végén élt át, amikor is a becslések szerint 600 000 és egymillió közé volt tehető a halálos áldozatok száma.

Forrás: BBC