Egyre sűrűbben szedi áldozatait a ghosting, avagy a párkapcsolatból való eltűnés, szó szerinti fordításban szellemmé válás. Habár ez tűnik a legkegyetlenebb elválásnak az egyik oldalról, a másik szemszögéből viszont a legkönnyebb megoldás lehet, ha egyszerűen elpárolog.
Nézzük meg együtt, hogy milyen motivációk állnak a háttérben, illetve mit tehet az, aki ilyen lehetetlen módon marad magára!
Hogyan kellene lezárni a kapcsolatokat?
Valószínűleg ahányan vagyunk, annyiféle választ adnánk. Nyugodtan meg kell beszélni? Gyorsan essünk túl rajta vagy fokozatosan távolodjunk el? És milyen csatornán történjen: online, telefonon vagy személyesen? A mai világban sokféle lehetőség áll rendelkezésünkre, de egyik sem olyan brutálisan összezavaró, mint amikor egyik percről a másikra csak a hűlt helye marad a másiknak.
Ghoster és ghostee – az érem két oldala
A ghoster a szellem, aki az eltűnést bámulatosan gyakorolja, míg a szenvedni hagyott, érthetetlenségével nehezen, de megbirkózni kénytelen áldozat lesz a ghostee, akinek se beleszólása nincs az eseményekbe, de még figyelmeztetést sem kap arról, hogy mi fog történni.
A technika és az online világ a hibás?
Sokan tartják úgy, hogy a jelenség erősen összefügg azzal, hogy a mai világban sokkal feltűnőbb, ha valaki eltűnik.
Hiszen ott vannak a chatelésre való alkalmazások, a Facebook, a mobiltelefon, az sms, az email, amelyen mind-mind kiválóan lehet némának maradni, miközben esetleg az elhagyott, magára maradt fél kap visszajelzéseket arról, hogy a másik fél nagyon is él és virul, csak éppen őt hagyja teljesen figyelmen kívül.
A történet elfogadása nagyon sokszor nehéz, hiszen teljesen megszakad a másikkal való kommunikáció, nincsenek válaszok, csak lezáratlan érzelmek.
Ilyenkor nagyon sokat segíthet a család, de az Onlinepszichológus.net pszichoterápiája is hatékony segítséget nyújthat abban, hogy egyrészt feldolgozzuk az eseményeket, másrészt erősebben kerüljünk ki a krízisből, mint ahogyan belekerültünk.
Mi áll a ghosting mögött?
“Szegénységi bizonyítvány!” – mondhatja a sértett fél, s anélkül, hogy ezzel vitába szállnánk, pszichológiai szempontból közelítjük meg a kérdést, s ily módon elkerülő viselkedésként határozzuk meg. A helyzet pedig az, hogy mint stratégia valóban működik, s már az 1980-as évek óta ismerjük szakítási módszerként.
Mivel a magára hagyott fél teljesen elveszíti a kontrollt, s megfosztják attól, hogy bármiféle magyarázatot kapjon az eseményeket illetően, ezért gyakran fordul önhibáztatásba a dolog, illetve maga az elengedés, a lezárás is kifejezetten nehézkessé válik.
Nagyon fontos megérteni, hogy a történet a ghoster működésmódja, és egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy a szenvedő fél ezt érdemelné! A lezáráshoz egy ilyen helyzetben több időre lehet szükség, de nem lehetetlen a továbblépés.
Fizetett tartalom (x)